Tisztelt Szerkesztőség!

A tegnap városunkban megnyitott Borfalu rendezvényével kapcsolatban írok. Az első észrevételem a hangosításra vonatkozik. Mi a fedett részen ültünk, beszélgetni nem nagyon tudtunk, hiába ültünk egymással szemben, annyira hangos volt a zene. Oda is mentem a hangosítókhoz, megkértem őket, hogy vegyék lejjebb a hangerőt, de ők mindenképpen meg akartak győzni arról, ez nekem jó.

Mivel jómagam zenével foglalkozom, pontosan tudom, mit lehetett volna tenni annak érdekében, hogy mindenki jól járjon, csupán a mély regiszteren kellett volna változtatni. Ehelyett még én éreztem magam kellemetlenül, mert gyakorlatilag hülyére vettek ott engem. Én meg nem akartam vitatkozni, hiszen nyár van, és én ezt amúgy is egy laza hangulatú estének gondoltam.

Aztán jött a következő kellemetlen meglepetés. Jött Gergely Róbert, aki nem használván az odaépített színpadot, járkált a közönség között. Védvén az ő territóriumát, két biztonsági szakember gondoskodott arról, hogyha valaki elment vécére, odamentek hozzá, és szabályosan odébb lökték. Hát velem is pontosan ez történt. Gondoltam én nagy naívan, elmegyek a toi-toira, a Gergely Róbert által újonnan kialakított színpad szélén elsiettem, dolgom végeztével szerettem volna visszajutni a helyemre, de nekem támadt a biztonsági ember, és közölte tegezve, hogy még egyszer ne merjek én erre menni.

Kérdezem én, már megint az van, mint régen, hogy nem mehetek arra, amerre én szeretnék? Nyilvánvalóan nem a fellépő orra előtt fogok közlekedni, de egy szép nyári, laza hangulatú estén ne mondják már meg nekem, hogy milyen nyomvonalon közlekedhetem!

És mire a tegezés? Megengedte neki valaki, vagy feljogosították? Se nem a barátaim, se nem cseresznyéztünk egy tálból! Ne legyen már újra csendőrpertu!

Azt gondolom, hogy egy ilyen rendezvényen igazán megtehetnék, és meg is kellene tenni, hogy megfelelő, kulturált embert válasszanak, mert van közöttük olyan is, én tudom. Ez a típusú, akit ide hívtak, kiválóan megfelel egy üres telep őrzésére. Szerintem.