Ugyanaz a Mi Balatonunk Közhasznú Társaság, amely nemrég rávette a térség vállalkozóit egy kis közös tóvizi hörpölgetésre, most óriásplakátokkal hívja fel a figyelmet arra, hogy mit nekünk Adria, mikor itt a Balcsi…

Hetven óriásplakátot tettek ki a balatoni vállalkozók a magyar autópályák mentén, hogy felhívják a tengerpartra utazók figyelmét arra, hogy a Balatonnál is elérhetőek azok a szolgáltatások, amelyeket egyébként a tengerparton keresnek a magyarok – közölte a Mi Balatonunk Közhasznú Társaság. A határátkelőhelyekre is kitett plakátok hatására várhatóan nem fordulnak majd vissza a nyaralni vágyók, ám az egyesület közleménye szerint a kampány arra alkalmas lehet, hogy "néhányan elgondolkodjanak azon, érdemes-e több száz kilométert utazni vagy sem". (forrás)

Én erre el is gondolkodtam. Mint ahogy azon a 25 év alatti fiataloknak szóló rajzfilmklippen is, amely a KFT együttes Balatoni nyár című dalának megrajzolt változata, és amit a Magyar Turizmus Zrt. rendelt meg, és terjeszt vírusmarketing formájában, azt sulykolván a felcseperedő ifjú fejekbe, hogy a Balcsin baszni bazijó! – miközben körbekerítik és fizetőssé teszik a balatonszemesi (talán az utolsó) szabad strandot, amelyet a fürdőzők 15 éve élveztek ingyen. Ergó a Balcsin ezután Szemesen csak 1200.- Ft-ért lehet közösülni, lévén a felnőttjegy 600.-… (forrás)

Az Adrián én még nem fizettem strandbelépőt, mint ahogy a parkolásért sem a plázs előtt, mert eddig az apartmanomnak mindig saját strandja volt, cirka 10 méterre az ablakom alatt – mindez 16 euró/éjszakáért, amit nem hiszem, hogy a magyar tengeren megkapnék alig 4.500-ért/szúnyogos éjjel. És akkor még hol van a hörghurut-űző sós levegő, a garantáltan esőmentes 10 nap és az utánozhatatlan grillezett tonhalszelet a gyanús őshonos balatoni hekk helyett…

Abban egyetértek, hogy a Mi Balatonunk Közhasznú Társaságé momentán a Balaton – és a térség vállalkozóié és önkormányzataié. De nem a miénk, fogyasztóké. És amíg az önkormányzatok parkolási díjat, belépőt szednek, meg havi milliós bérleti díjakat a falatozó-tulajdonosoktól, addig ez nem is lesz másként. Viszont bármikor beülhetünk az autónkba, és – bár több száz kilométert kell utaznunk – lecsoroghatunk az Adriára (mint dédapáink tették anno Abbáziába), ahol vendégekként jól érezhetjük magunkat! És tanúsíthatom ott, is lehet mind csónakban, mind a parton nemi életet élni, mert baszni mindenütt bazijó!!!

Forrás: gasztronauta.blogter.hu