Ha Ön kíváncsi arra, milyen is a cseh, német, osztrák és magyar valóság az útikönyvek steril eligazító szövegeihez képest, ebből az útinaplóból mindent megtudhat. Magyarországról indultunk, Csehországban töltünk néhány forró napot, átruccantunk Németországba, érintettük a lengyel határt, majd a Fertő-tónál egy ausztriai kirándulás után végül visszatérünk hazánkba. További kellemes utazást!

Július 27. csütörtök Ma Jicinbe megyünk, Vaclav Cvtrek legendás mesehősének városába, ahol az első állomás természetesen a kicsiny Rumcájsz múzeum. A belépő mindössze 45 korona, ennek fejében megcsodálhatjuk a remek bábokat és a korabeli cseh település relikviáit. Útközben több más bábmúzeumra és bábszínházra bukkanunk, ami jól illusztrálja a messze földön híres cseh bábművészetet.

A nap legkomolyabb gondja viszont egy cseh ételkülönlegesség megtalálása. „Veprové knedlicky ze zili” , azaz sertéshús knédlivel és savanyú káposztával: ez a magyar gyomor leghőbb kívánsága, de a jicini vendéglőkben hallani sem akarnak róla. Pizzéria, steak house, gyros és hamburger bőséggel akad, de amikor a cseh konyha specialitásairól érdeklődünk, rémült csodálkozás és fejcsóválás a válasz. Ami ennél is hihetetlenebb, hogy a cseh éttermekben, boltokban és az utcán szinte alig beszélnek németül vagy angolul. Mindig arról hallani, hogy mi magyarok képtelenek vagyunk megszólalni idegen nyelven, de sajnos ez a nyugati határ mentén lévő cseh nagyvárosokban sincsen másképpen. Még furcsább, hogy ha netán németül nyilatkozunk meg, általában valami lefitymáló grimasz jelenik meg a cseh arcokon, amiből arra következtetünk, hogy nem túlságosan rajonganak a szomszédokért. Végül egy lepattant külvárosi vendéglőben egy mosolygós szakácsnő hajlandó elkészíteni számunkra a várva várt cseh ételt, ami bár kicsi adag, ámde fenséges élvezet. Fél hat tájban még megállunk Kost váránál, ami csak 18 óráig tart nyitva, 900 koronát pedig már nem akarunk beáldozni fél órácskára.

Inkább meghódítjuk a cseh kereskedelem legnagyobb csodáját Mlada Boleslav határában. A Hypernova körülbelül ugyanolyan, mint nálunk bármelyik market, azzal a különbséggel, hogy a cseh sörök sokfélesége szinte ijesztő méreteket ölt. Az árak is nagyjából megegyeznek a mieinkkel, az élelmiszerek talán tíz-húsz forinttal kerülnek többe. A knédli ízével, néhány jófajta plzeni sörrel a hasban és az agyban térünk nyugovóra.

Július 28. péntek
Eddig tartott a cseh vakáció, irány a következő szálláshely, egy elegáns vendégház Fertődön. A cseh autópálya visszafelé vezető szakasza sincsen jobb állapotban, mint a Prága felé tartó vonal, ráadásul számos útépítkezés okoz közlekedési nehézségeket, Brno határában pedig csaknem egy órán keresztül bolyongunk, mire megtaláljuk a bécsi kijáratot. Megállapítjuk, hogy a cseh utak mentén lévő táblák igen gyakran ellentmondásos információkat nyújtanak, viszont felüdülés látni, hogy a cseh sofőrök szinte minden esetben betartják a sebességhatárokat. Majdnem csoda, hogy lakott területen ténylegesen ötvennel haladnak, ami nálunk Magyarországon ritka pillanat. Ez talán nem véletlen, hiszen nemrégiben olyan törvényt hoztak, ami alapján egy-egy komolyabb közlekedési kihágás esetén az autót is elvehetik. További érdekes megfigyelés, hogy a csehek milyen nagyon készültek csapatuk sikerére az idei foci-világbajnokságon. Ennek bizonyítéka, hogy némely sör a nemzeti válogatott tagjainak neveit viseli, egy benzinkút vécéjében pedig a futballmánia túlfajzására bukkanunk: zöld gyepre és fehér kapura minden piszoárban.

Az osztrák határon átlépve szinte azonnal érezni az EU-levegőt. A határőrök legyintenek útleveleinkre, a benzinkutaknál minden eladó kényszeresen figyelmes és kedves, az országutak pedig olyan simák és selymesek, akár valami mesében, kátyú és bukkanó sehol sincsen. Megkérdezünk egy ördögmotorost, mekkorák a sebességhatárok. Azt mondja, sajnos Ausztriában a lakott területeken is kötelező a fényszóró, ráadásul ennek hiányát a Polizei brutálisan bünteti, ami szerinte egyértelműen az osztrák közlekedési miniszter elmegyengeségére vall. Megnyugtatásul azt is hozzáteszi, hogy az osztrák és a magyar politikusok egyformán hülyék, nehogy azt higgyük, hogy csak piciny hazánkban szenvedünk tőlük, ezen pedig összekacsintva jót derülünk.

Kora este Fertődre érkezve már annyira éhesek és szomjasak vagyunk, hogy szinte csak betántorgunk a házigazdánk által ajánlott Jocó ételbárba, ahol viszont olyan vendéglátásban részesülünk, mint eddig magyar földön sehol másutt. Mindössze fejenként ezer forintért óriási adag (4 szelet!) rántott csirkemell hasábburgonyával a jutalmunk, és ez az összeg még egy korsó hideg sört is tartalmaz.

Július 29. szombat
A mai nap a gondtalan, eseménytelen pihenésé, közel ezer kilométer megtétele után, rá is szolgáltunk a semmittevésre. Egy kis utazás nélkül persze nem bírjuk, de mire némi délelőtti ténfergés után Fertőrákosba érünk, az idő is elromlik, viharos szél, záporeső rohanja le a hajóállomást és a strandot. Már kora délután visszaérkezünk a szállásra, ahol csupán a konditerem és a televízió marad, meg a hazai sajtó áttanulmányozása, a négy médiamentes nap után. Meglepő tapasztalat, hogy három éjszaka egy fertődi vendégházban jóval drágább falat, mint négy éj egy cseh családi házban.

Július 30. Vasárnap
Az utolsó napon ismét nagyszabású kirándulást szervezünk, irány Ausztria. Útközben érintjük Sopront, ahol rövid belvárosi séta és az obligát Tűztorony megtekintése után bevásárolunk a hamisítatlan ungarische Tescóban.

Osztrák földön az első állomás Eisenstadt. Jó helyen, éppen a város egyik nevezetessége, a Kálvária-dombon álló templom mellett sikerül parkolót találni. A templom legfőbb érdekessége, hogy mauzóleumában nyugszik maga Joseph Haydn, egy impozáns kőkoporsóban. Megtekintését egy komoly, intelligens úr a bejáratnál fejenként 2 euróért kínálja. A nagy vonósnégyesek és a Csoda-szimfónia szerzőjének nyughelyénél állni, ha lehetek ennyire patetikus, felemelő pillanat volt számomra.

Ha nem is ennyire izgalmas, de legalább kellemes felüdülést nyújt a Neusiedl am See mellett lévő Fertő-tavi strand. A belépő fejenként 2 euró, egy nagyobb feketekávé pedig 3, amiből rögtön látható, hogy az osztrák nyaralás még mindig nagyobb pénztárcát igényel, mint a cseh vagy a magyar. A Fertő-tó vize egyébként kissé iszapos, viszont maga a strand rendkívül jól ápolt és kínosan tiszta, közepén gyermekvécével és egy apró kinder-aquaparkkal. Már érezni a multikulti szelét is: az osztrák arcok mellett számos távol-keleti, ázsiai polgár lubickol a vízben. Hazafelé ismét betérünk a Jocó ételbárba, aztán következik az utolsó éjszaka. Holnap délben már Veszprémben landolunk.