Fajgyűlölet, neonáci megmozdulás, rasszista bekiabálások egy futballmeccsen, rabszolgaság a mai modern társadalomban, diszkrimináció, élelmiszer- és ivóvízhiány, hajléktalan gyermekek. Az újságok szalagcímei, a televíziók hírműsorai, az internet hírportáljai tele vannak ezekkel a hátborzongató történetekkel.

Gyermeket gyújtottak fel.
Az apa megerőszakolta lányát.
A kiskorú gyermeket egy bordélyházból mentették ki, miután többször bántalmazták.
A gyermek halálát erőszak okozta.
Kiesett a tizedik emeletről, nem voltak otthon a szülei.

Mi a közös ezekben a hírekben? Ha Ön most arra gondol, hogy az erőszak, a halál, a kegyetlen bánásmód, a kilátástalanság, a lehetetlen helyzet, igaza van.

De van még valami!

Egyetlen helyzetben sem ismerték és használták az emberi jogokat!
Senki sem állt ki a másik személy alapvető emberi jogaiért. Senki sem emelte fel a szavát, hogy állj, mert joga van véleményt nyilvánítani, joga van tanulni, joga van a tisztességes bírósághoz – és hogy joga van élni.

Azt gondolnánk, hogy a XXI. században már nem lehet olyan helyet találni a világon, ahol ne ismernék és használnák az Egyetemes Emberi Jogokat. De van, sőt!
Alig van a világon olyan hely, ahol maradéktalanul betartják őket. Alig van olyan hely, ahol valóban ismerik őket. Magyarország nincs ezen kevés országok között!

Az alapvető probléma, hogy az oktatására nem fordítanak kellő figyelmet és hangsúlyt. Nem elég a tankönyvekbe beilleszteni az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát. Azt még egy felnőtt, már sokat tanult ember számára is komoly gondot jelent megérteni.
Most lehet, hogy sokan vitába szállnának velem, tollat ragadnak, és már írják is válaszlevelüket, hogy miért írok általánosságban.
Igazuk van, nem végeztem országos reprezentatív felmérést.

Pusztán csak Budapest belvárosában kérdeztem meg pár embert, 40-et, 50-et, a barátaimat hívtam fel, hogy ők vajon ismerik-e. Számomra ez is elég sivár és lehangoló volt.
Nem csak az volt a megdöbbentő, hogy általában nem ismerik az emberek azokat a jogokat, amelyek minden pillanatban megilletik őket, hanem hogy joghallgató egyetemista sem tudott ötnél többet felsorolni. És Ön hány pontot ismer és tud alkalmazni?
De vajon tudná-e bárki is alkalmazni?

Mi kell ahhoz, hogy könnyedén megismerjük és alkalmazzuk bárminek a tudásanyagát?
Jó oktatási anyag és jó oktatás.
Az oktatási anyag most megérkezett Magyarországra is!
30 kisfilm a 30 emberi jogról.

Mi olyan különleges ezekben a rövidfilmekben?
- Az első vizuális eszközökkel kommunikáló anyag az emberi jogokról.
- Rövid, tömör filmek, amelyeket mindenki nyelvi problémák nélkül könnyedén megért.
- Egy komplex anyag az összes emberi jogot magába foglalva.
- Egy olyan csapat készítette, amely zászlójára tűzte az emberi jogokat, és a világ minden részén jelen van, hogy terjessze, oktassa az emberi jogokat – a „Youth for Human Rights International”.
- És mert Magyarországon is van egy csapatuk, akik azért dolgoznak, hogy ezek a filmek minden iskoláshoz, magyar állampolgárhoz eljussanak.

A Fiatalok az Emberi Jogokért Magyarország Alapítvány munkatársai azon dolgoznak, hogy minél szélesebb körben tegyék ismerté az emberi jogokat.
Ebbe a munkába egyre többen kapcsolódnak be, hogy kivehessék részüket a hatalmas feladatból. Iskolai tanárok, iskolaigazgatók, szülők jelentkeztek már eddig is és várjuk a további lelkes önkénteseket.
Egyre több cég jelzi, hogy anyagilag is szeretné támogatni ezt a mozgalmat, mert tudják, hogy ezzel tehetik a legtöbb jót, a legtöbb ember számára.
Ez a 30 rövidfilm olyan oktatási anyagot biztosít a számukra, amely eddig még sosem állt az emberiség rendelkezésére.

Ezeket a filmeket az iskolákba eljuttatva nagyon gyorsan elérjük, hogy a diákok megtanulják, milyen alapvető emberi jogaik vannak. Rajtuk keresztül a tanárok, a szüleik, és nemsokára Magyarország minden állampolgára ismerni fogja a jogait. A tudás pedig el nem vehető, az örökké a személyé marad.

És, hogy mindezt miért írtam le Önöknek? Mert joguk van tudni róla. :-)

Pári Zsolt
Fiatalok az Emberi Jogokért Alapítvány
http://www.fej.shp.hu