Nézem a tévét, lesek, mintha kukkolnék. Szabad-e az agyam is kinyitni, vagy csak bégetni merjek? Igen, igen, ez van, hát ilyen az élet meg olyan… Az új kombinék – vagy ha tetszik kombínók – nem bírják a pesti flasztert. Nem úgy, mint a lányok, régi idők örök tabui. Bár a villamosokról is nehéz beszélni, meg arról is, ami velük történik.

Egyszer nyit az ajtó, egyszer pedig nem. Megcsinálják, aztán mégsem. Megint, aztán megint nem. És így tovább. Kőműves Kelemen kísért? Úgy látszik, van olyan probléma, amit nem lehet megoldani, ha már rászállt az átok.

Olcsó hús szorulásba húz. Mert darabja csak 1 milliárd forintba került. Ennyi pénzért pedig – mint tudjuk – az ajtó nem mindig működik rendesen, esetleg csak beragad egy kicsit. Javaslom a következőt. Kérjünk vissza egy vili árából 900 millió forintot, a maradék százmillióból pedig fizessünk mosolygós, hercig, peckes bajszú vállalkozókat, akik nyitják és csukják az ajtókat havi 100 ezerért. Tegyük fel, ha 10 ajtó mellé egy-egy szépen felöltöztetett huszárt állítanánk, az csak havi 1 millióba, évente pedig az ajtóőrség mintegy 12 millió forintba kerülne. 900 millió Ft osztva 12 millió Ft/évvel, egyenlő 75 évvel. Ennyi idő pedig két generációnyi őrség nyugdíjaztatásához is majdnem elegendő, arról nem is beszélve, hogy Európában romantikus turistacsalogató hagyományt teremtenénk, új magyar csodát.

Feltéve, hogy addig a villamosok nem vonulnak korkedvezménnyel nyugdíjba.

Várnai László