Tegyünk kísérletet arra, hogy valamilyen rendezőelv szerint csoportosítsuk ezt a bonyolult tudományterületet (orvostudomány) úgy, hogy minden kapcsolódó tudománynak is helyet adjunk. Az interdiszciplináris (több tudományágra kiterjedő, több szakterületet közösen érintő) szemléletnek érvényesülnie kell rendszerünkben. Egyszerű levezetés és értelmezés – és természetesen ez csak egy felvetés.

- A természet értelmezése: az egész világ – amelynek részei sokoldalú kapcsolatban vannak egymással – szakadatlanul mozog, változik, fejlődik, elhal. A természet változásának, átalakulásának legmagasabb rendű „terméke” a tudattal rendelkező ember. „Az ember tudata révén bizonyos mértékig különválik az élettelen és élő világ többi részétől. Az elkülönülés azonban csak viszonylagos, mert egyrészt az ember hat a külső természetre, másrészt a külső természet hat az emberre”. A kiemelés csak egy szűk területre korlátozódott, de a jövőben minden önálló témához célszerűen kapcsolni kell a megfelelő definíciókat (meghatározásokat).

- Természettudomány: A természettudományok részletes meghatározása igen terjedelmes leírást eredményezne. Esetünkben célszerű két fő csoportra osztani a tudományterületet, úgymint az élettelen és az élő világ.

- Az élővilág tudományterületét biológiának nevezzük (görög: élet+ tudomány), amely az élő természetre vonatkoztató tudományos ismertek rendszere, illetve az élőlényekkel foglakozó tudományok összességét jelenti.

- Ahhoz, hogy az orvostudomány helyét és szerepét megfelelő módon értelmezni tudjuk, célszerű röviden felvázolni a biológiai tudományok rendszerét. A biológia értelmezése összetett. Létezik egy olyan osztályozás, ahol két fő csoportot határoznak meg, úgymint probiológia és biontológia (részletes értelmezésétől eltekintek). A biontológia három fő nézőpontból vizsgálja az élőlényeket: az idiobiológia, a szimbiológia és a paleobiológia szempontjából.

- Az orvostudomány megértése megkívánja, hogy az idiobiológia négy fő elemét megismerjük. Ezek: 1) mikrobiológia (vírusok, baktériumok), 2) phytológia vagy botanika (növénytan), 3) zoológia (állattan), 4) antropológia (embertan). Ezek természetesen fő ágak, és az olvasó előtt kezd rendeződni, hogy az orvostudomány a biológiai tudományok területén értelmezhetően az antropológia alá sorolható be, de a komplex biológiai létünk függ minden tekintetben az egész biológiai rendszertől.

- A további rendező elvek alapján világossá válik az, hogy az emberi élet, egészség, betegség nem egyszerűsíthető le néhány diagnosztikai módszerre, terápiás kezelésre, gyógyszerre vagy sok esetben jó tanácsra. Az olvasó türelmével nem visszaélve a sorozat első részében végezetül az élővilág tudományrendszerének alágairól is teszek említést. Elképzeléseim szerint az elkövetkezendő – orvostudomány területét érintő – írások, elemzések, gondolatok, tudományos értelmezések megkövetelik, hogy rendszerbe foglalhatók legyenek, és ezek alapján minden olvasó képes legyen azokat értelmezni. Talán tudunk egy olyan orvostudományi fórumot létrehozni, ahol nem csak a kiválasztottak tudják olvasni a „tudományt”, és aktualitását.

Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az orvostudomány egzakt tudomány, akkor minden misztifikációtól és tudománytalanságtól meg kell szabadítani, és érthetően közzé kell tenni. Többen fölháborodhatnak azért, hogy miért merészkedem kritizálni a különböző fórumokat. Sajnos megvan annak az esélye, hogy a nap mint nap hallott orvostudományi szenzációk esetébe a közlés talán nem áll a tudomány szilárd talaján. Említhetném (korábbi Palatinus anyagban megjelent) Huang Vu-Szuk genetikai botrányát, amit nem kisebb tudományos lap, mint a Sciense (tudományos lap) is közölt. Ide sorolhatnám még azokat a szereket, terápiás eszközöket stb., amelyek – a médiumok szerint – az emberiséget sújtó betegségekre végleges megoldásokat adnak, ám idővel kiderül, hogy az alapbetegségre sem hatnak, vagy számos másodlagos tünetet produkálnak, jobb esetben nem ártanak.

Végezetül még egy rendező elv a biológia tudományából:

A) A biontosztatika (azaz az élőlények alaki és szerkezettana) felosztása
1) promorfológia (alapalkattan)
2) eidonomia (küllemtan)
3) anatómia.
Tapasztalatból tudom, hogy a mindennapi orvosi gyakorlatban dolgozó szakorvosok közül csak néhányan ismerik ezeket a felosztásokat. Előfordult az is, hogy szakorvosok azt állították, „ilyen tudomány terület nincs is!” A valóságban az alfejezetek teljessége biztosítja a tudomány egészét, úgymint citológia (sejttan), hisztológia (szövettan), organológia (szervtan).

B) A biokémia és a biofizika határterületet képvisel a szerkezettan és a működéstan között.

C) A biontodinamika (működéstan) két fő területe: a fiziológia (élettan) és a pszichológia (lélektan).

D) A hipotagológia (viszonyulástan) foglalja magába az ökológiát (környezettant), az etológiát (szokástan) és a biontogeográfiát (életföldrajz).

E) A genetika (fejlődéstan) fő területei: ontogenetika (egyedfejlődéstan), genetika (örökléstan, filogenetika (törzsfejlődéstan), bionómia (szerveződéstan), szisztematika (rendszertan).

Az elméleti biológiai tudományokon felül természetesen számos alkalmazott biológiai tudomány is létezik. Munkám egy alkalmazott tudományterületre terjed ki, amit szomatológiának neveznek. A „soma” görög szó, és testet jelent, tehát a szomatológia = testtan. A tudományterület pontos meghatározása szerint a „somatológia” (szomatológia) a testtel mint élő szervezettel (annak antómiájával, élettanával) foglakozó tudományág. A szomatológiai kutatómunka összetett ismereteket igényel. Felöleli az emberi élet életkörülményeit, az összefüggéseken keresztül a levegő-víz-élelmiszerek hatásait, a megváltozott életkörülmények hatásain keresztül a természetváltozás minden elemét. A szerteágazódó orvostudomány szakterületeinek képviselői (tapasztalataim szerint) ezeket az alapokat már nem nagyon ismerik, sőt az elmúlt időben hivatalosan olyan kijelentést is lehetett hallani, miszerint ilyen tudomány nincs.

Egyes vélemények szerint (nem tőlem származnak) az elkövetkezendő időszakban az orvostudomány a részletek tudományába merül, és az élet összefüggéseire nem jut energia, idő (ezt úgy értelmezték, miszerint lehet, hogy a jövőben a kézsebészeknél lesz jobb-kéz illetve bal-kéz sebész?). A palatinusi munka – meggyőződésem szerint – azzal, hogy a tiszta alaptudomány-rendszerek összességét minden összefüggésében igyekszik feltárni és elemezni, lehetőséget teremt arra, hogy az orvostudomány a jövőben ezeket a felismeréseket, elemzéseket, méréseket jól tudja használni.

Befejezésül ismét egy idézet:
„A biológia társadalmi jelentőségét elsősorban az határozza meg, hogy az ember maga is az élővilág tagja, az állatvilág evolúciójának terméke, tehát nem csak megteremtője, hanem egyúttal kutatásának tárgya is.”

Szacsky Mihály
szomatológus