„Kedvem van énekelni - mondta nemrég/ egy bárd (pedig nem volt sok öröme),/ e kedv komor korunkra már csak emlék,/ úgy elfogyott, akár a dödöle,/ az ember nem komoly húszévesen még,/ de megfontolja már, hogy dudol-e,/ spórol az ihlettel búsabb napokra,/ s ha mégis ír, csak súlyos kőlapokra.”

(Varró Dániel: Ének – részlet)

Hozzávalók:
2 szelet báránycomb
20 dkg zöldbab
20 dkg sonka
10 dkg szalonna
3 dkg fokhagyma
1 db zöldpaprika
1 db paradicsom
1 dl húsleves, vagy víz (inkább, mint leveskockából)
só, bors, kakukkfű

A dödöléhez (kis adag):
50 dkg főtt burgonya
5 dkg liszt
5 dkg szalonna
5 dkg pirított hagyma

A báránycombokat alaposan bedörzsöljük sóval, borssal, kakukkfűvel, megspékeljük pár csík szalonnával és fokhagymával, s forró olajban megsütjük.

Fokhagymás, zöldbabos, szalonnás ragut adunk még hozzá: ez a somogyi ragu. A szalonnát félig megpirítjuk, ráhintjük az apróra zúzott fokhagymát és a megtisztított, feldarabolt zöldbabot, hozzáadjuk a húslevest, és összepároljuk az apróra darabolt sonkával, paradicsommal és paprikával. Állagától és ízlésünktől függően besűrítjük egy kis tejszínben vagy tejfölben elkevert liszttel, vagy vajjal összegyúrt liszttel, de ettől el is tekinthetünk. Gusztus dolga.

A gyermekmondókából jól ismert dödölle elkészítése igazán egyszerű. Megfőzzük az egész burgonyákat, összetörjük, kevés levet hagyunk rajta. Még melegen hozzáadjuk a lisztet, összedolgozzuk, finoman megsózzuk. Serpenyőben megpirítjuk a karikára vágott vöröshagymát, kizsírozunk vékonyan egy kisebb tepsit, elosztjuk rajta, és erre rakjuk rá a két kanállal megformázott „galuskákat”. Olvasztott zsírral kicsit meglocsoljuk. Vigyázzunk, ne öntsük nyakon, ne tocsogjon. Inkább csak csöpögtessük. A sütőben jól átsütjük, mikor már pirulgat, kész is a dödölle. Aki szereti, pirospaprikát is tehet a vöröshagymára. Bár ezt nem támogatom.

A dödölléről még annyit – és ha ettél belőle, ezt tudod –, hogy univerzális étke a dunántúli, zalai konyhának. Sajnálatos módon erre felénk mintha elhanyagolnák ezt a koleszterinszegénynek nem nevezhető, de annál finomabb egyszerű-nagyszerű fogást.

Megállja helyét egyedül is, de köretként ehetjük vad- és marhapörkölt mellé, sőt karakteresebb sült húsdarabok hűséges kísérője is lehet utolsó útjukon…

Vörösbor-felszívó képessége kiváló, ezért igyunk hozzá villányi vöröset, lehetőleg Merlot-t, de egy pohár száraz Zweigelt is megteszi.