Néhány napja elragadott bennünket az össznépi demokratikus izgalom. Szavaztunk, választottunk. Azt reméltük, majdcsak lesz valami. Olyan nagyon más persze nem lesz, de azért hátha... És lőn! Tizenhat év után Veszprémben hatalomváltás történt. A győztesek mámorban úsztak vagy úsznak, egyezkednek a hatalmon, a posztokon. A vesztesek hallgatnak, de azért kapálóznak keveset.

Új helyzet van. Csomós, bonyolult. Évek bogozták, konzerválták. Józanul erről annyi tudható, hogy a kibogozás nehezen fog menni. Már a régi legendákban sem nagyon sikerült. Nagy Sándor karddal vágta szét, igaz ő diktatórikus természet volt, vagy legalábbis sietősen célratörő, ellentétben azokkal, akik lassú kicsomózásra esküdöznek.

Ma már lehet az embernek véleménye, és ér is valamit. Annyit, amennyit. El kell mondani, ki kell nyilvánítani.

Akkor hát mi legyen? Mit lehetne csinálni az elkövetkező négy évben? Hát, íme néhány dolog: – Nagyon fontos volna, ha ide telepedne városunk határába egy országos, közép-európai jelentőségű nagy cég, amely gazdasági erejével segítené a várost is. Ez méltán elvárható lenne, hiszen itt van a városban a nagymúltú Pannon Egyetem, ahol immár mérnöki, műszaki-imformatikai, gazdaságtudományi és bölcsészettudományi kar is van. Egy ilyen tudásbázisra komolyabb ipari létesítményeket is fel lehetne sorakoztatni, építeni. A régi városvezetés próbálkozott ugyan valamiféle innovációs centrumot működtetni, de számottevő eredményt nem tudtak felmutatni. A székesfehérvári, a győri, az esztergomi és a komáromi beruházások mellett bizony a mieink jócskán eltörpülnek. Körül kellene talán nézni az új „környezetbarát” energiák (bioüzemanyagok, napelemek stb.) területén!? Székesfehérvárnak a rendszerváltás óta van városmarketing-irodája, amelynek több nyelven beszélő munkatársai személyesen foglalkoznak az érdeklődő beruházókkal, és ügyesen pályáznak az európai uniós pénzekre. Ideje lenne Veszprémnek is átvenni a jó példát.

– És ami a legfontosabb: a fiatalok számára vonzóvá, különössé kellene tenni a várost. Itt kellene tartani őket. Legyenek munkahelyek, új lakások, legyen innovációs park!

– Szüntessék meg a parkolási díjat? Nem tudom, szkeptikus vagyok, visszalépés lenne. Emlékszem azokra a 10 évvel ezelőtti áldatlan és kaotikus állapotokra a város központjában. Sajnálnám, ha a belvárost újra elárasztanák a személygépkocsik. A nagy világvárosok inkább komoly pénzt szednek azoktól, akik autóval akarnak közlekedni a városközpontokban.

– A várból viszont nyáron, a turistaszezonban kitiltanám a gépkocsikat, vagy legalább sorompóval zárnám le a felfelé vezető utat.

– Ami a várbéli nyári, szabadtéri játékokat illeti, némi visszafogottság nem ártana. 2–3 hétig tart a „cirkusz” a Szentháromság téren, óriási, hivalkodó színpadok, napközben többezer üres szék. A megszeppent turisták meg alig bírnak araszolni a fal mellett, csak nézik a nagy felfordulást a város legszebb terén. Az érseki palota, a vár ékessége elcsúfítva, „becsomagolva”, a XX. század nagy csomagoló művészének, Christonak sem sikerült soha az, amit a város nyaranta tolerál. Legutóbb egy óriási sátort állítottak fel az autóversenyzők részére a téren. Óriási szögeket, feszítővasakat vertek a kövezetbe. A lyukak a mai napig ott éktelenkednek. Apropó, a vár utca kövezetét is fel kellene újítani, sok a kilazult kő. Talán nem véletlenül. A nyáron nem akartam hinni a szememnek, de esküszöm igaz volt, több tonnás pótkocsis teherautó jött föl a várba, alig fért be a várkapun, majdnem összedőlt az ósdi boltív. Elképesztő! Ilyen teherautók a nagyvárosokban csak a körgyűrűn túl közlekedhetnek, Veszprémben bezzeg, tessék csak, menjen fel a várba!

– A kórház és a Veszprém Hotel előtti közlekedési csomóponttal is kellene kezdeni valamit. Ami ott van, az fejetlenség a köbön. Öt irányból érkező gépkocsik, lámpák összevissza. A gyalogos, ha az Iparkamarától át akar menni a Brusznyai utcába, a gyorsétkezdéhez, csak három lámpánál kell zöldet várnia. Ha valahova el tudnék képzelni aluljárót, akkor oda biztos. A reggeli és a délutáni közlekedési dugókkal is foglalkozni kellene majd az új városvezetésnek.

– Legyen polgári repülőtér!!! A Balaton partján létre kellene hozni Közép-Európa Las Vegas-át!!!

– Ideje volna valamit kezdeni a várbörtön épületével is, szerintem kiváló turistaattrakció lehetne. A minap olvastam, hogy Demján vagy a Csányi a Seychelle-szigeteken egy börtön-szállodába fektette pénzét...

– Jó, legyenek nyári ünnepi játékok! Támogassa a város milliókkal. Aki meg tudja fizetni a többezer forintos belépőjegyet, menjen, hallja, lássa a „világraszóló” produkciókat. Aztán ott van a sznoboknak még két képzőművészeti gyűjtemény is. Legyenek, de azért a helyi alkotókról sem kellene megfeledkezni. Kellene egy képtár az itteni alkotóknak, ahol állandó jelleggel meg lehetne nézni Csikász Imre, Bognár Zoltán, Ircsik József és mások műveit. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan?

– Ami a kultúrát illeti, el tudnám képzelni azt is, hogy a városvezetés némiképp az alkotó kreativitást ösztönözze. Egy-egy írót, képzőművészt arra buzdíthatna, hogy írjon „napjaink forgatagáról” egy regényt, színjátékot, vagy fesse le városunkat, olyannak, amilyennek ő látja. Támogatni és serkenteni kellene a nemzetközi, s főként a „közép-európai” kulturális és tudományos törekvéseket, együttműködéseket. A régiók Európájába ez bőven beleférne. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan?

– Legyen kézilabda, foci és kosárlabda. Legyenek sportpályák, grundok, füves terek, ahol a kisrácok rúghatják a labdát, legyenek palánkok, ahol kosárlabdázni lehet. Csak halkan jegyzem meg: én még soha egyetlen csapat gyereket se láttam a városban „önszerveződve” kézilabdázni, egye a fene, hátha még megérem…

– Legyen városi strand, legyen látványfürdő! Legyen sportcsarnok! Legyen Brusznyai-szobor!

– Legyen vélemény, legyen vita. Legyenek ötletek! Legyünk vitálisak, nagyvonalúak és toleránsak! Legyen béke, és a férfi kézilabda csapatunk végre nyerje már meg a Bajnokok Ligáját!

Fenyvesi Ottó