A TudásSziget által szervezet 7KÖZnapok fórum első napján (az Expresszó Klubmoziban)Veszprém egyetemi város jellegéről vagy éppen jellegtelenségéről beszélgettek a résztvevők. A nyilvánvaló hibák és előítéletek ellenére talán most elindul egy olyan kezdeményezés, ami évtizedes hiányosságokat orvosolhat.

Abban hamar egyetértettek a megjelentek, hogy nem a határban kirakott táblától lesz egy település egyetemi város, hanem attól, ha azok, akik a tudást városunkban szerezték meg, itt munkát is tudnak találni, le tudnak telepedni, és Veszprémnek nemcsak a lakosságát, de a kasszáját is gyarapítják.

A meghívottak – és a hallgatóság – körében felülreprezentált volt az egyetem, ami nekem azt is sugallta, hogy a passzivitás enyhén nagyobb a globálisan értelmezett város részéről. Az önkormányzatot és a helyi civileket (helyettük jobban örültem volna a versenyszféra prominenseinek) Porga Gyula újonnan választott alpolgármester, Wéber László képviselő (egyben a megyei ifjúsági iroda vezetője), valamint Ferenczy Krisztina, városi ifjúsági és civil referens reprezentálta. Ők egyben könnyű prédául is szolgáltak a Gál Zoltán rektor, Bácskai Sándor tanszékvezető és Szonda Tamás VEHA elnökből álló egyetemi csapatnak. Minden bizonnyal a szervezők hibája is, hogy a város részéről olyan személyek ültek az Expresszó Klubmoziban, akik vagy egyáltalán nem kompetensek, vagy még nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal a témában.

Alpolgármesterünk előnyére legyen szólva, hogy a szokásos politikusi közhelydurrogtatás helyett vállalta friss kinevezéséből fakadó ismerethiányát, egyben ecsetelve a tabula rasa előnyeit is. A legkézzelfoghatóbb eredmény talán az volt, hogy kinyilatkoztatott a szándék, miszerint az évente két-három alkalommal összeülő megye-város egyeztetető fórumra hajazva feláll a város és egyetem közötti is – hasonló formában. A látható intellektusi fölényben lévő egyetemi vezetők – oktatók és hallgatók képviselői egyaránt – zökkenőmentesen fogják ott is keresztülvinni érdekeiket, amennyiben az önkormányzat ott sem a megfelelő szakemberekkel jelenik meg.

Mert miről kellene inkább beszélni? A prekoncepciók eltüntetése végett „az” egyetemistáról „a” városlakónak ne az utcán csoportosan okádó, albérletet-lépcsőházat amortizáló, hajnalban hőbörgő felnőttkezdemény jusson eszébe, hanem az éves szinten szerényebb becslések szerint is több száz millió (!) forintot a városban elköltő, ezáltal közvetve és közvetlenül több ezer helyinek bevételt adó, megélhetést nyújtó réteg. Ugyanígy az egyetemista se partyzónát és orgiaközpontot várjon el a várostól, hanem találja meg – illetve előbb alakuljon ki az ilyen irányú motiváció benne – azokat a (non- és for-profit) munkahelyeket, ahol szellemi tőkéjét hasznosítva önkéntes munkát, szakmai gyakorlatot végezve nem kell üresen hagynia önéletrajzában a „munkatapasztalataim” blokkot. (Tudatosan hozzájárulva így a pályakezdő munkanélküliség csökkentéséhez.)

A város és a Pannon Egyetem közötti egyeztető fórumnak akkor lesz értelme és haszna, ha a protokolláris körök és a fotósoknak lobogtatott szándéknyilatkozatok helyett írásban fektetnek le a felek olyan (reálisan vállalható) konkrétumokat, melyben megfogalmazzák: mit várnak el a másiktól és mit tudnak nyújtani ezért! Ez kreativitást és felellőség-vállalást egyaránt megkövetel mindkét – gyakran a kényelmet inkább előtérbe helyező – részről, de ez a XXI. században csak így működhet.

Kizárólag ilyen felkészültséggel lehet a versenyszféra elé állni, amelynek képviselői tényeket és garanciákat akarnak (nem pedig szeretnének). Ugyanis ők hozzák a pénzt, ami jobb esetben akár évtizedeken át munkát ad a mérnökhallgatónak éppen úgy, mint a szakmunkásnak, adót fial a városnak, fejleszti az infrastruktúrát, szponzorálja a különböző egyesületeket, kutatási és fejlesztési részlegét az egyetem oktatóinak szaktudását használva működteti, et cetera, et cetera.

És nem utolsó sorban egy kis lépéssel hozzájárul ahhoz, hogy Veszprém igazán egyetemi város legyen…