A Gyermekek Jogainak Napja alkalmából JOGokoskodunk címmel előadássorozatot rendez a Veszprémi Diák- és Ifjúsági Önkormányzat a Városháza Kossuth termében november 20-án, hétfőn.

A kilenc órai megnyitót követően az ÁNTSZ munkatársa, Magyar Laura tájékoztatja az érdeklődőket a gyermekétkeztetés alakulásáról Magyarországon, Dr. Séri Péterné pedig A nemdohányzók védelmében címmel tart előadást. Ezt követően Futtató Norbert, a Veszprémi Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési osztályának munkatársa a fiatalok droghasználatának jellemzőiről beszél. Vendég lesz még Marosvölgyi Péterné pártfogó felügyelő, valamint a Révész Jogvédő Alapítvány tagjai, Dr. Vámos István és Dr. Hermann Orsolya, akik a diák- és pedagógusjogokról, kötelezettségekről beszélnek. Az előadásokat Tromposch Ágnes, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány képviselője zárja.

Délután fél kettőkor a szervezők egy drámajátékra invitálják a jelenlévőket Zalavári András vezetésével. A nap folyamán a Révész Jogvédő Alapítvány ingyenes jogi tanácsadást nyújt az érdeklődőknek, a Bakony Gaszt Zrt. Pedig egészséges és finom ételekkel járul hozzá a nap sikeréhez.

A rendezvény támogatói: Közép-dunántúli Regionális Ifjúsági Tanács, Megyei Ifjúsági Infoprmációs és Tanácsadó Iroda, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata.

A Gyermekek Jogainak Napja

1954-ben ajánlotta először ezt a napot az ENSZ közgyűlése a Gyermekek Jogainak Világnapja megünneplésére. 1959-ben ezen a napon fogadták el „A gyermeki jogok nyilatkozatát”, majd 1989-ben „A gyermekek jogainak konvencióját”.

A gyermekjogok előzményéhez tartozik, hogy 1833-ban Nagy-Britanniában a gyáripari törvényben megtiltották a 9 évesnél fiatalabb gyerekek alkalmazását a gyárakban, 1842-ben pedig a bányászati törvényben korlátozták föld alatti munkavégzésüket. 1896-ban Németországban a Polgári Törvénykönyv büntetéssel sújtotta azokat a szülőket, akik bántalmazták gyermeküket, vagy nem gondoskodtak róla megfelelően. 1899-ben az Egyesült Államokban létrehozták a fiatalkorúak bíróságait. Ezt megelőzően a fiatalkorú elkövetők a felnőttekkel azonos elbánásban részesültek. A pedagógus Ellen Key 1902-ben a gyermekek évszázadának nevezte a XX. századot. Noha a kizsákmányolás, a gyermekmunka és gyermekprostitúció sokukat megfosztotta gyermekkoruktól, a XX. század mégis a gyermekjogok történetének legfontosabb korszaka volt.

A gyermekjogi mozgalom sokat köszönhet a brit Eglantyne Jebbnek, a „Mentsétek meg a Gyermekeket” (Save the Children Fund) elnevezésű szervezet megalapítójának. Látva a Balkán országaiban és Oroszországban a menekült gyerekek katasztrofális helyzetét az I. világháborút követően, és felismerve, hogy a gyermekek érdekében folyamatosan kell tevékenykedni, Eglantyne Jebb külön szabálygyűjteményt dolgozott ki: a Gyermekek Chartáját, melyet a következő szavak kíséretében juttatott el a Népszövetségnek Genfbe: „meggyőződésem, hogy szót kell emelnünk bizonyos gyermekjogok elismeréséért, és harcolnunk kell általános elfogadásukért”.

A dokumentumot 1924. szeptember 24-én fogadta el a Népszövetség közgyűlése és Genfi Nyilatkozat néven vált ismertté. A nyilatkozat a gyermekek jólétét biztosító alapvető jogokat tartalmazza. A dokumentum nem volt jogilag kötelező erejű, s a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját.

Közvetlenül a II. világháború után szerették volna, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete – némi módosítással – megerősíti az 1924-es Genfi Nyilatkozatot. Az ENSZ Közgyűlése azonban 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, s ez aztán meghiúsította egy, a gyermekek szükségleteihez igazított további dokumentum elfogadását. Az Egyetemes Nyilatkozat mindazonáltal tartalmaz néhány a gyermekek javát – különösen a védelmüket – szolgáló rendelkezést.

Többéves előkészítő munka után, 1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló nyilatkozatot. Azóta november 20. a gyermekek jogainak világnapja. A nyilatkozat néhány konkrét jogot is megfogalmaz, így például a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jogot. Ugyanakkor ugyanúgy nincs kötelező ereje, mint az 1924. évi Genfi Nyilatkozatnak.

A gyermekjogi egyezmény célja, hogy aktív szerepvállalásra késztesse az államokat a gyermekek jólétének biztosítása érdekében. További feladata, hogy összefogja és harmonizálja a különböző nemzetközi jogi szerződésekben elszórtan felbukkanó gyermekjogokat. Az UNICEF és más nem-kormányzati nemzetközi szervezetek aktívan részt vettek az egyezmény kidolgozásában. 1989. november 20-án, harminc évvel a Gyermekjogi Nyilatkozat és tíz évvel a Gyermekek Nemzetközi Éve után, az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt és 1990. január 26-án megnyitotta aláírásra. Még aznap 61 ország írta alá. Az Egyezmény rekordgyorsasággal, 1990. szeptember 2-án, egy hónappal a huszadik ratifikáció után lépett hatályba. Azóta – az Egyesült Államok és Szomália kivételével – a világ összes országa ratifikálta. (Az USA aláírta, de nem erősítette meg.) A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1991. őszén ratifikálta a gyermekjogi egyezményt, melyet az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki.

Később tovább pontosították a gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseit, amely így két kiegészítő jegyzőkönyvvel bővült. Ezeket Fakultatív jegyzőkönyveknek nevezik, mivel a gyermekjogi egyezmény részes államainak nem kötelező egyben a jegyzőkönyvekhez is csatlakozniuk. Ugyanakkor pl. az Egyesült Államok úgy csatlakozott az egyik Jegyzőkönyvhöz, hogy magát a gyermekjogi Egyezményt nem ratifikálta.

A gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló Jegyzőkönyv kimondja, hogy a 18 év alatti gyerekeket nem szabad katonai szolgálatra kötelezni. Ezzel 15 évről 18 évre emelte a katonai szolgálatra való behívásnak az Egyezmény 38. cikkében szereplő alsó korhatárát. Aki önkéntesen jelentkezik katonának, az sem lehet fiatalabb 16 évesnél. Így is érvényes azonban az a rendelkezés, mely szerint 18 évnél fiatalabbak nem vehetnek részt harci cselekményekben. A Jegyzőkönyv 2002. februárjában lépett hatályba.

A gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló kiegészítő Jegyzőkönyv megtiltja ezeket a cselekményeket, és arra szólítja fel az államokat, hogy szigorúan üldözzék és büntessék a kizsákmányolásnak ezt a formáját. Az Egyezmény 2002. januárjában lépett hatályba.

Magyarország 2006. februárjáig egyik Fakultatív Jegyzőkönyvet sem erősítette meg.

Forrás: UNICEF