Milyen is az, ha egy majd százfős énekkar egyesületként működik, s így a mindennapos létezéshez leginkább saját magának kell előteremteni az anyagi hátteret? Dr. Szebényi Noémit, Veszprém Város Vegyeskarának titkárát az együttes ötven éves jubileuma alkalmából kórusuk működésének körülményeiről kérdeztük.

Index: – Valójában milyen szervezeti formában működik a kórus?

Dr. Szebényi Noémi: – 1997 óta egyesületként, önálló civil szervezetként. Ez a kerete a művészeti és a társadalmi munkának is. Előtte a Városi Művelődési Központ volt a fenntartónk, ám a rendszerváltozás után ez megváltozott, önállósodtunk, így a saját ügyeinket jobban tudjuk képviselni. Mindez nagyobb szabadsággal és nagyobb felelősséggel is jár – sokkal nehezebb magunkat menedzselni, hiszen mindent nekünk kell csinálnunk.
Egyesületként társadalmi szervezet vagyunk, rendelkezünk saját elnökséggel. Elnökünk, alakulásunk óta Bélafi László, édesapja korábban tizennyolc éven keresztül volt a titkárunk. Az elnökkel együtt a vezetőségünk összesen négytagú. Művészeti vezetőnk, Erdélyi Ágnes – aki pályázat útján került hozzánk – 1989 óta látja el ezt a tisztséget nagy örömünkre és szerencsénkre. Zenei ügyekben ő terjeszti javaslatait az elnökség elé döntésre

Index: – A működésnek milyen anyagi feltételei vannak?

SzN: – Anyagilag támogat bennünket a városi önkormányzat, amelynek kiemelt művészeti együttese vagyunk a Mendelssohn Kamarazenekar, a Liszt Ferenc Kórustársaság és a Veszprém Táncegyesület mellett. Az önkormányzattól kapott támogatás durván az éves költségvetésünk 40 %-át teszi ki , így a fennmaradó részt nekünk kell megszereznünk – a tagok hozzájárulásaiból, részben pedig pályázatokból, támogatók adományaiból. Az egész működésünk számos kiadás finanszírozását feltételezi – béreljük az irodát, a próbatermeket. Ha saját rendezvényünk van, akkor szintén mindent mi fizetünk – ezeknek a teljes szervezését is mi végezzük, a terembérlettől kezdve a berendeztetésig, a szólisták megszerzésén keresztül a reklámig, s a lebonyolításba sokszor még családtagjainkat is bevonjuk segítőként.

Index: – Ki mivel járul hozzá a kórus munkájához?

SzN: – Mindennek megvan a maga felelőse, akik – amellett, hogy elsősorban lelkesen éneklő kórustagok – önként, a közösségért, és nem fizetésért látják el vállalt feladatukat. Így a szakmai munkát segítik a szólamvezetők, az egyesületi lét gördülékenységét pedig további önkéntesek: van kottafelelősünk, ruhafelelősünk, az orgona kezelője, a kórusnapló vezetője, pénztárosunk, mások gondoskodnak a kórusélet videón illetve fényképeken történő megörökítéséről. Internetes megjelenésünket saját honlapunk biztosítja, amelynek folyamatos karbantartása is sok odafigyelést kíván. Az kórus utazásainak megszervezése az én feladatköröm, azonban amint elindul velünk az autóbusz, már itt is számíthatok segítőre, évek óta jól bevált útimarsallra. Ilyen jellegű önkéntes munkát kb. 15 fő végez rendszeresen. Az éves közgyűlésen adunk számot az előző év szakmai munkájáról és az egyesületi gazdálkodásunkról, azaz pénzügyeinkről. A támogató önkormányzat felé is évente elkészítjük elszámolásunkat a támogatás felhasználásáról. Ugyancsak az éves közgyűlés alkalmával fogadjuk el a következő évad szakmai programját és költségvetését. Külföldi utak esetén a társadalmi és szakmai vezetés közösen dönt arról, hogy milyen szakmai rendezvényre, hová, hány fővel utazzunk.

Index: – Vannak főállású tagjaik?

SzN: – Nincsenek. Akik fizetést kapnak a munkájukért, megbízásos szerződéssel dolgoznak nálunk, nem ez a fő munkahelyük. Civil szervezetként ilyen módon három embert, a karnagyot, a zongora-korrepetítort és a titkárt foglalkoztatjuk. Ők sem „külsősök”, hiszen a korrepetítor egyben az alt szólam oszlopos tagja, míg jómagam 30 éve énekelek a szoprán szólamban. Tehát minden funkcióra megtaláljuk a megfelelő személyt saját körben, a kórustagok közül, ami nagyon szerencsésnek mondható.

Index: - Milyen éves költségvetéssel dolgoznak?

SzN: – Ez változó, az összeg tíz és tizennégymillió forint között mozog évenként. Legnagyobb kiadásaink közé tartozik az évenként megrendezett Halottak napi koncertünk lebonyolítása és az utánpótlás kórusok nyári zenei táboroztatása.
A jegybevétel jó esetben négy- és ötszázezer forint körül alakul – idén kiemelkedő volt, hatszázezer fölötti, tavaly azonban csak háromszáz hetvenezer. Ehhez képest a kiadásunk általában másfélmillió forint, az idén pedig két és fél millió volt. Az egyetemi aula bérleti díja, a zenekar, a műszaki személyzet költségei jelentős összeget tesznek ki. Százezer forint alatt szólista már nem áll szóba velünk. A kultúra sokba kerül, ha nem támogatják, akkor meghal. Mi még igyekszünk talpon maradni, bár ez egyre nehezebb.

Index: – Vannak kiemelt támogatóik?

SzN: – Költségvetésünk jelentős részét az önkormányzat adja a felnőtt kórus részére, több évre szóló megállapodás alapján, az éves támogatás összegéről a képviselőtestület dönt. Ifjúsági kórusunk működésére esetlegesen szintén kapunk kisebb önkormányzati támogatást. Nagyon ritkán sikerül nagyobb támogatókat szereznünk. Most egy kicsit fellélegezhettünk, mivel az utánpótlás kórusok művészeti tevékenységének támogatására három éves támogató nyilatkozatot írtunk alá egy veszprémi vállalkozással. Az ő adományuknak köszönhetően tudjuk a kóruscsaládot fenntartani. Reklámtevékenységünk révén olykor sikerül némi bevételre szert tenni, de ez esetleges és nem jelentős összeg. Ha nagyritkán sikerül támogatókat találni, ők kisebb kiadásainkból vállalnak át egyes tételeket. Akad olyan is, hogy adományt kapunk, de ezek is nagyon esetlegesek, és nagyságrendjükben nem számottevők. A várostól szerződéses alapon, havi részletekben érkezik hozzánk a támogatást – évente négy vagy öt koncerten kell fellépnünk cserébe, ezeket a koncerteket úgynevezett „szolgálatban” adjuk. Karácsonykor, a Vivace nemzetközi kórusfesztivál nyitókoncertjén vagy a Gizella-napok alkalmával például ennek keretében lépünk fel. Ilyenkor a koncerteket nem mi szervezzük, hanem a város intézményei.

Index: – Hány tagja van a kórusnak?

SzN: – Az énekesek, a tagság összetétele folyamatosan változik, ám vannak dinasztiáink is a kóruson belül – családok, melyek évtizedeken keresztül öt-hat taggal is képviseltetik magukat. Vagy baráti körök, akik a kóruson belül alakultak, és egymást is itt tartják közöttünk. A diákok, akik idekerülnek, iskolai tanulmányaik végeztével, munkahelyük alakulása miatt idővel távoznak tőlünk. A törzstagságunk sajnos idősödik. Ők azok, akik itt dolgoznak, itt laknak a városban, vagy Veszprém környékén, ide köti őket a családjuk – a biztos magot ők alkotják.
A nagy vegyeskar létszáma nyolcvan fő körül van, ők az oratóriumok rendszeres szereplői. Figyelemre méltó, hogy a Dunántúlon egyedül a veszprémi vegyeskar rendelkezik ilyen nagy létszámú oratórium-kórussal. A felnőttkórus „alatt” működik egy ifjúsági kórusunk, a VVV Vokál, ők most kb. harmincan vannak. A könnyedebb műfajokkal indulnak, és olyan darabokat tanulnak, amelyek nekik fekszenek, amelyek átvezetik őket a komolyabb művekhez, és reményeink szerint sokakat majd a felnőtt kórusba. A gyermekkórus nem a saját kórusunk, ők a Csermák Antal Zeneiskola növendékei, de nekik is sok lehetőséget nyújtunk közös fellépésekkel, vagy éppen a nyári zenei vakáción való részvételük segítésével. Mindhárom kórusnak Erdélyi Ágnes a művészeti vezetője. Kóruscsaládunk minden tagja évente legalább egyszer közös családi koncerten mutatja be barátainknak, családtagjainknak, támogatóinknak, mennyit fejlődött egy év alatt, milyen új műveket sikerült a repertoárra felvenni.

Index: – Milyen gyakran mennek külföldre?

SzN: – Évente általában egyszer szervezünk valamilyen külföldi utat, amelyben van szakmai rész, tehát sok zenélés, de jelentős ezeknek az utaknak a közösségépítő és összetartó szerepe is. Idén, a jubileumi év miatt, költségvetésünk jelentős részét jubileumi kiadványok megjelentetésére fordítottuk, és rendezvényeink is nagy költségűek, így hosszú idő után először fordult elő, hogy nem terveztünk külföldi utazást.

Index: - Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

SzN: – Ötvenéves kórusként már nagyon-nagyon várjuk, hogy önálló otthonunk legyen, saját igényeink szerint kialakított próbateremmel, kottatárral, irodával. Sokat várunk a Séd Filmszínház átalakításának ismert szándékától, az ott kialakításra kerülő korszerű koncertteremtől, amelyre Veszprémben rajtunk kívül még nagyon sokan vágynak. Nagyon bízunk benne, hogy a kórusunk a majdani művészetek otthonában rangjához és szándékaihoz méltó helyszínen működhet és léphet fel a leendő koncertteremben.