Az 1918-as spanyolnátha madarakról terjedt át az emberre

Palatinus hírek, szemelvények

Komoly hasonlóságok vannak a madárinfluenza vírusa, s a múlt század elején viharos gyorsasággal mintegy 50 millió ember halálát követelő spanyolnátha kórokozója között – írja a Nature.

A spanyolnátha vírusa az emberiség eddigi legpusztítóbb kórokozója volt: több embert ölt meg, mint az I. világháború, viharos gyorsasággal terjedt (gyakran alig néhány óra telt el a betegség tüneteinek jelentkezése és a halál között), s más influenzavírusoktól eltérően az áldozatok többsége a fiatal, 15–34 év közötti, egyébként egészséges emberek közül került ki.

Újraélesztették a spanyolnátha vírusát

A tudósok már régóta szerették volna alaposabban tanulmányozni e vírus hatásmechanizmusát, de hiába, mert annak idején még nem tudták biztonságos helyen, további kutatásra megőrizni a kórokozók mintapéldányait.

Amerikai kutatóknak azonban kilenc évig tartó erőfeszítés nyomán sikerült „újraéleszteni” a spanyolnátha vírusát, miután teljesen megfejtették génjeit. Ehhez korabeli amerikai katonák tüdőszöveteit, s egy 1997-ben exhumált alaszkai nő holttestét használták fel. (A tartósan fagyott alaszkai talaj évtizedeken át konzerválta az 1918-as járvány kórokozó vírusát.)

A tudósok által géntechnikával mesterségesen újra létrehozott spanyolnátha-vírus beigazolta, amit a történelemből már tudni lehetett, azaz rendkívül pusztító hatású: a kísérleti alanyokat (csirkeembriókat) szinte azonnal megölte. A kutatás során az is bebizonyosodott, hogy a spanyolnátha vírusa szintén egy madárvírus.

A tudósok tíz olyan változást, mutációt fedeztek fel, amely a spanyolnátha kórokozóját megkülönbözteti más madárvírusoktól (azt mutatva, hogy miként alkalmazkodott az emberi környezethez) – s ezen mutációk egy része már a mostani madárinfluenzát okozó H5N1 vírusban is megtalálható.

Több millió áldozatot szedhet a járvány

Fennáll tehát a kockázata, hogy a madárinfluenza mostani vírusa is az 1918–19-es spanyolnátha-járványhoz hasonlóan gyors és vészjósló módon terjed át az emberekre. David Nabarro, a madárinfluenza elleni küzdelem összehangolásával megbízott ENSZ-kooordinátor szeptember végén azt közölte, bármelyik pillanatban kitörhet egy újabb világméretű influenzajárvány, amelyet valószínűleg az ázsiai madárinfluenza-járványt okozó vírus valamely mutánsa idéz majd elő, s a majdani járvány halálos áldozatainak száma 5 millió és 150 millió között lehet.

Az Egészségügyi Világszervezet utóbb pontosított: szerintük egy ilyen esetben 2–7,4 millió az áldozatok „ésszerűen” megjósolható száma. Bármelyik szám az igaz, ma már világszerte nagyon sokan tartanak egy új járvány kitörésétől – s nem csak az egészségügyi hatóságok, de az emberek is.

Erre utal, hogy a belga lapok szerint a madárinfluenzáról szóló, vészjósló hírek hatására Belgiumban sokszorosára nőtt a kereslet a Tamiflu nevű szer iránt: ez hagyományos influenza elleni orvosság, de egyes, állatokkal végzett kísérletek szerint hatásos lehet az emberre veszélyes H5N1 vírus ellen is.

A szert a svájci Roche gyógyszergyár gyártja, s Belgiumban már eddig annyi fogyott belőle, mint tavaly egész télen. Mivel pedig gyártása nagyon hosszadalmas, egy évig is eltart, a Roche már csak „cseppenként”, nagyon kis tételekben tud szállítani belőle a nagykereskedőknek – bár állítólag ígéretet tett, hogy ha valóban kitörne a világméretű járvány, ezt a korlátozást feloldja.

A spanyolnátha is a Távol-Keletről indult

Az 1918-as spanyolnátha csaknem egy milliárd embert fertőzött meg. Az első világháború befejezésében is jelentős szerepet játszott a járvány, a katonák ugyanis túl betegek voltak a harchoz, illetve a járvány idején mindkét oldalon többen haltak meg a betegségben, mint az ellenség fegyvereitől.

A járvány nagyobb pusztítást végzett, mint a középkori pestis. Annak ellenére, hogy a Távol-Keletről terjedt át, a spanyolnátha elnevezést kapta, mert hatásairól először Spanyolországban kezdtek részletesen cikkezni.

A vírus három hullámban érkezett, ezek közül a második, az 1918. szeptember-decemberi időszak követelte a legtöbb halálos áldozatot. Bár a fertőzöttek többsége néhány hét után felépült a betegségből, a halálos áldozatok jelentős része 24 órán belül meghalt a vírustól.

Összeállította, szerkesztette:
Dr. Szacsky Mihály

Rovat: