A Védegylet Veszprémért Egyesület tavaly év végén jelezte az önkormányzat felé, hogy Brusznyai-emlékművet kíván felállítani közadakozásból a Megyeház téren. A korábbi önkormányzat a tervet elvetette, az új megszavazta. Brányi Máriát a Védegylet környezet, kultúra asztaltársaságának elnökét, a Város-Tér Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnökét kérdeztük az eddigi eseményekkel és a jövőbeli tervekkel kapcsolatban.

Index: – Miért Melocco Miklóst bízták meg a Brusznyai-emlékmű tervének elkészítésével, s miért nem írtak ki rá pályázatot?

Brányi Mária: – A Védegylet Veszprémért Egyesület olyan alkotót keresett, aki emlékműkészítésben komoly és szakmailag elismert gyakorlattal rendelkezik. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis egyik egyesületi tagunknak Melocco Miklós személyes jó ismerőse, így amikor a neve felmerült, azt gondoltuk, ha őt meg tudjuk nyerni, nem is keresgetünk tovább. Pályázat azért nem jöhetett szóba, mert minden tisztességes pályázat komoly díjakat feltételez, s nekünk erre nem volt anyagi forrásunk. Ráadásul a művész úr szerény honorárium ellenében elkészítette el a Brusznyai-emlékmű vázlatát, ami olyan jól sikerült, hogy az egyesület egész tagságának elnyerte a tetszését.

Index: – A lektorátusnak mi volt a véleménye a tervről?

BM: – A bírálaton – ami a Laczkó Dezső Múzeumban zajlott – a zsűrin kívül részt vett Gopcsa Katalin művészettörténész, az egyesület szakértője, Herth Viktória, az önkormányzat kulturális irodájának vezetője, Németh Katalin, a térség műemlékvédelmi referense és több egyesületi tag. Az összes jelenlévő méltatta az elképzelést, támogatták a helyszínválasztást, s mivel Mezei László korábbi főépítész ezt a teret alkalmasnak tartotta egy ’56-os emlékmű felállítására, elfogadták, hogy a terv a városi elképzeléseknek része tud lenni. Az önkormányzat részéről Herth Viktória sem nyilatkozott ez ellen.

Index: – Ha jól tudom, egy országos pályázatra is benevezték a tervet. Mi lett ennek az eredménye?

BM: – A zsűrizésen a bírálók felhívták az egyesület figyelmét arra, hogy szerintük jó eséllyel indulhatnánk ezzel a jó tömegű, megfogalmazású tervvel az országos ’56-os emlékmű-pályázaton. Készítettünk is egy pályázati anyagot, s tulajdonképpen innen ragadt rá a Brusznyai-emlékműre az „’56-os emlékmű” elnevezés. Sajnos a pályázaton nem nyertünk. Ennek legfőbb oka az volt, hogy mellettünk az önkormányzat a Rajk emlékművet nevezte a pályázatra, ám a bírálók egy városból csak egy tervet tudtak elfogadni. Mi jeleztük az önkormányzat felé egyeztetési szándékunkat, de megállapodás nem jött létre.

Index: – Miért emellett a helyszín mellett döntöttek, és miért ragaszkodtak hozzá ilyen határozottan?

BM: – Amikor a kérdéssel elkezdünk foglalkozni, az átlag veszprémi polgárhoz képest több információt gyűjtöttünk össze az ’56-os eseményekről, s mindezek eredményeképp határoztunk a Megyeház tér mellett. A Megyei Forradalmi Tanács – melynek elnöke Brusznyai Árpád volt – a Megyeházán, a Szent István-teremben működött – amelynek ablakai a térre néznek –, illetve később a bírósági tárgyalás is ott zajlott, az első ítélet is ott született meg, emellett a térhez kapcsolható az 1956-os nőtüntetés is. Mindezek alapján úgy láttuk, hogy egyetlen olyan tér sincs a városban, amely ennyire kötődik az ’56-os eseményekhez, amely méretét és a város életében betöltött szerepét tekintve ennyire hangsúlyos, s aminek a jelenlegi állapota ennyire megért volna a rehabilitációra. Emellett véleményünk szerint az is fontos, hogy a Lenin-szobor után egyfajta szellemiségi, gondolkodásmódbeli váltást is jelez a tér újjászületése.

Index: – Mennyi pénz szükséges a megvalósításhoz, s eddig mennyi jött össze?

BM: – 20 millió forint + áfáról szóló árajánlatot kaptunk. A jelenlegi költségbecslésünk akkor pontosítható, ha az 1:1-es gipsz makett elkészül, amire már megadtuk a megbízást. Úgy érezzük, a jelenlegi ajánlatban benne van a mester maximális jószándéka is – magyarul rendkívül fontosnak tartja az emlékmű elkészítését, s tolerálja az anyagi helyzetünket. Eddig több millió forint gyűlt össze az adományokból és a jótékonysági árverésből, de folyamatosan érkezik pénz a számlánkra. Jövőre szeretnénk egy újabb jótékonysági árverést tartani – bízunk benne, legalább olyan sikerrel, mint idén. Úgy látjuk, nagyon sokan elbizonytalanodtak az elmúlt hónapok huzavonájában, s most – amikor minden lehetőség adott az emlékmű megvalósításához – talán az eddig megfékezett szándékok feloldódnak.

Index: – Számítanak önkormányzati támogatásra?

BM: – Semmilyen kört nem akarunk kizárni a támogatók közül. Ha az önkormányzat úgy dönt, hogy segíteni akarja az emlékmű létrejöttét, akkor annak örülünk, de nem városi pénzből kívánjuk megvalósítani a tervünket.

Index: – Mi az emlékmű felállításának optimális határideje?

BM: – Az alapkőletételt 2007. január 9-re tervezzük, és 2008. január 9-én – Brusznyai Árpád kivégzésének 50. évfordulóján – szeretnénk felavatni a kész emlékművet. Ha készen lesz az 1:1-es minta, s a további munkálatokat megfelelő módon tudjuk finanszírozni, akkor szerintem egy év alatt meg lehet faragni a szobrot.

Index: – Harmonikusnak, a városképbe illőnek érzi a tervet? De úgy is kérdezhetem: Ön jó szívvel tud majd megállni az elkészült emlékmű előtt?

BM: – Természetesen nekem tetszik az emlékmű és az elhelyezése is. Ha lett volna kifogásom, akkor azt a kezdeti lépésekkor jeleztem volna az egyesület felé. Az önkormányzat által meghirdetett ötletpályázatra – amely a tér hasznosításáról szólt – az egyesület is elküldte a tervét. Az elképzelés, melyet Révész Éva grafikussal és Kádár Tibor festőművésszel készítettünk, ésszerű projektet feltételez: a Megyeházával szemközt, a középpontban lévő emlékmű körül a térszintet nem változtattuk, a térkontúrokon nem nyúltunk túl. A megalkotott terv díjat is nyert. Őszintén remélem, hogy az emlékmű felállításával párhuzamosan megtörténik a tér rehabilitációja is, hiszen nem csupán az emlékműről van már szó ebben a kérdésben, hanem magáról a térről is.

Index: – Mit szól ahhoz, hogy a Brusznyai-emlékmű kérdése politikai üggyé vált?

BM: – Őszintén megvallva nem tudom, hogyan tudott ez a dolog így félresiklani. Mi a legnagyobb jószándékkal kerestük meg az akkori kulturális területtel foglalkozó alpolgármestert, Asztalos István urat, és megkaptunk egy forgatókönyvet, hogy miként kell nekünk ezt a folyamatot elindítani és kezelni. Mi ehhez tartottuk magunkat. Számunkra váratlan és felfoghatatlan esemény volt, hogy két pozitív bizottsági döntés (kulturális, valamint a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság) ellenére a közgyűlés nem támogatta a Megyeház tér területének felhasználását. Ezután – mint egy „elszabadult hajóágyú” – elindult az emlékműellenes folyamat. Próbáltunk tárgyalni Dióssy László korábbi polgármester úrral, aki nem volt első pillanatban elutasító.
Folytattuk a rendezvényeinket, megnyitottuk a kiállítást a Megyeháza földszintjén, megtartottuk a jótékonysági estélyt. Bíztunk abban, hogy változtatni fognak a döntéshozók a korábbi véleményükön – ám ez nem így történt.

Index: – Az új önkormányzati döntés mit jelent Önöknek?

BM: – Nagyon nagy megnyugvás, hogy az új előterjesztésünket – a két újabb pozitív bizottsági vélemény mellett – a közgyűlés október 9-én elfogadta. Nem kell ecsetelnem, hogy a gyűjtést mennyire befolyásolta a negatív közhangulat. Tehát maga a pozitív testületi döntés hatalmas támogatás, s az is az lenne, ha pl. Debreczenyi János polgármester úr nyitná meg a jövő évi árverést. Ezzel komolyan emelné a rendezvény presztízsét – és így olyan városi cégek is részt vehetnének az estélyen, amelyek idén nem kívántak az önkormányzati véleménnyel „szembe futni”.

Index: – Milyen véleményeket hall az emlékmű kapcsán?

BM: –Nagyon sok helyről kapok pozitív visszajelzést, pl. lakossági fórumokon.

Index: – Negatívat nem?

BM: – Sajátos módon a negatív vélemények Asztalos István és Katanics Sándor képviselő urakhoz érkeznek – legalábbis úgy emlékszem, a közgyűlésen azt mondták, rengeteg negatív visszajelzést kapnak. Úgy látszik, polarizálódott a város ebben a tekintetben. Egy képviselőtársamtól hallottam azt a véleményt, hogy a figurális emlékmű már nem divat, de azt gondolom, nekünk nem feltétlenül a divatot kell követnünk, másrészt pedig irányadónak veszem a szakma pozitív véleményét. A lektorátusi támogatás mellett ki kell emelni a Veszprémi Művész Céh azon tagjainak támogatását, akik saját munkáikat ajánlották föl a Brusznyai-emlékmű felállítására indított pénzgyűjtés érdekében. Nem utolsó sorban fontos számomra, hogy ennek az emlékműnek a metaforikus gondolatát – a várost védelmező szép női arcú szárnyas alakot – mindenki megértheti.