Fiatal, lendületes, nyers humorú. A lényegre törekvő, pontos, „önbecsülő” ember. Nyílt, őszinte természet. A „maxon motor hungary” vezetőjét, Szalai Attilát faggatta a Veszprém Index munkáról, tervekről, marsjáróról, magánéletéről, fiakról és Erdélyről. (Most sem hazudtolta meg magát. Jó hallgatni eszmefuttatásait.)

Index: – Magyarországon nem lehet (még) gyárigazgatónak születni. A „maxon” nagyon fiatalon választott ki téged. Hogy is történt mindez?

Szalai Attila: – Mondhatom azt, hogy véletlen. Egy kicsit az is véletlen, hogy a „maxon” Veszprémbe jött. Egy „fejvadásznál” volt az önéletrajzom, vele volt első körben egy beszélgetés. Utána a „maxon” vezetői jöttek Veszprémbe, velük kellett találkozni. Az egész gyorsan zajlott, kb. 25 perc volt… A magyarországi találkozó után ki kellett menni Svájcba, megnézni ténylegesen, hogy miről van szó, és további beszélgetéseket folytatni, valamint a tulajdonossal találkozni. Egy apró epizód a kiutazáshoz: vasárnap mentem, megnéztem milyen Zürich. A csomagom, amiben az öltöny, nyakkendő és egyebek voltak, továbbrepült Rómába, így mint egy turista érkeztem meg a „maxonhoz”, ahol 8–10 megfelelően öltözött vezetővel találkoztam… Ez persze nem az én hibám volt, és ezen nem múlt semmi. Akkoriban azért nem látszott, hogy ez valóban így kinövi magát, hiszen négy hónappal később mindössze öt kolléganővel indult a „maxon motor hungary kft”.

Index: – Mivel ezt tanulni nem lehet – „gyárigazgató szak” nincs az egyetemeken –, hogyan zajlott a kiválasztásod? Milyen képzettséged, tulajdonságod volt döntő annak idején?

SzA: – Képzettségnek a műszaki végzettséget előírták, természetesen számított a nyelvismeret és az előélet. Nekem akkoriban egy gépészmérnök-mérnöktanári és egy mérnökközgazdász diplomám volt. Emellett termeléssel foglalkoztam évek óta, részben itt Veszprémben (a mára már megszűnt Slider vállalatnál), részben Fehérváron. Sokat számított, hogy a termelési tapasztalatom nem a nehéziparhoz, hanem az eletrotechnikához kapcsolódott.

Index: – A letelepedésnél miért pont Veszprém mellett voksolt a Maxon?

SzA: – Ez is a véletlennek köszönhető… A tervekben – mint potenciális célország – Csehország mellett szerepelt kis hazánk is. Ami döntött, hogy a tulajdonos ismeretségi körébe tartozik a Precision Controls Kft., ahol végül minimális befektetéssel el tudták indítani a vállalkozást. Ott bérelt a vállalat 300 négyzetmétert két évre. Ha nem jöttek volna az eredmények a „maxon motor” valószínűleg néhány millió forint veszteséggel elhagyta volna az országot.

Index: – Bár a helyi nyomtatott sajtóban több írás is megjelent a cégről, mégis megkérlek, hogy mutasd be röviden…

SzA: – Itt az anyavállalat részére gyártunk villamosmotor alkatrészeket. Ezek a következők: szénkefe-fedél, nemesfém érintkezős fedelek, valamint az úgynevezett vasmagmentes motorokhoz különböző fajtájú és méretű tekercsek. Összesen kb. 150 különböző termék. Hogy az épülő csarnokban mi lesz, nos ez még nem dőlt el végérvényesen. Jelenleg 160 alkalmazott van a „maxon motor hungarynál” – és öt év termése, azaz kilenc kismama otthon a gyerekkel… A vállalat egyszemélyi tulajdonosa dr. Karl Walter Braun, svájci és német állampolgár. A svájci konzervatív mentalitásnak köszönhetően mindig inkább egy kicsit pesszimista – azaz óvatos – mint optimista gazdasági tervek készülnek, amiket aztán a „maxon motor hungary” történetében folyamatosan sikerült teljesíteni. Tehát a magyar vállalat is nyereséges, csakúgy, mint az anyavállalat. Az anyavállalatról egy érdekesség: fennállása óta átlagosan évente 12 százalékkal növekedett. Jelenleg kb. 1300 alkalmazottja van világszerte. A három gyártó telephely egyike a veszprémi, ami középtávon a legfontosabb, azaz mint termelő részleg a legnagyobb lesz. A bővítés a tervek szerint 2007 szeptemberében elkészül, ez kb. 500 millió forintos beruházást és 3000 négyzetmétert jelent. Ez alapozza meg a hosszabb távú létszámfejlesztést, aminek a vége 500 fő körül várható négy év alatt.

Index: – Mi az, ami vonzó számodra a „maxonban”?

SzA: – Hogy mi tetszik? Dolgoztam már multiknál…, s azt hiszem, az egész „megaberuházásokra” alapozott gazdaságfejlesztés egy kicsit elhibázott. Jó példa erre az IBM. Van a világon 50 gyára. Meddig tart egy újabbat felhúzni, és a termelést elvinni? Mint ahogy történt ez 2002-ben? A középméretű vállalkozások hosszabb távra rendezkednek be egy-egy országban. Így a „maxon” is – hasonlóan jó néhány veszprémi vállalathoz – a mai magyar körülmények között biztos munkahelynek számít, és a biztonságérzet mindenkinek fontos. Emellett szimpatikus a svácji mentalitás, amit nagyon toleránsnak tartok. Konkrét megnevezés nélkül: nem egy vállalat viselkedik „megszállóként” Magyarországon, azaz erőlteti saját vállalati és nemzeti kultúráját 100 százalékban dolgozóira és környezetére is. Biztos így is lehet sikeres valaki, de mekkora áldozat árán… És mennyivel sikeresebb lehetne, ha elfogadja a magyar hagyományokból azt, ami pozitív. Tehát amit mi tudunk adni a dolgozóinknak: az egy jövőkép. Hogy hosszabb távon tervez a „maxon”, és ennek a nyomait az ablakból kinézve már láthatják – az alapozási munkák már folynak.

Index: – A kedvenc témám a marsjáró. Sokan nem is tudják, milyen kapcsolat van Veszprém és a marsjáró között…

SzA: – Javaslom a Jövő Házában megtekinteni… A „maxon” szponzorálta a kiállítást, így abba is a „maxon motor” szállította a motorokat.

folyt. köv.