Heti ügykontrollunkban megkerestük Bán Mihályt, a Pedagógusok Szakszervezetének Veszprémi Körzeti Bizottságának titkárát, akit a kormány oktatást érintő döntéseiről, elképzeléseiről, a reform lehetséges irányáról, valamint a december 15-re meghirdetett pedagógus sztrájkról kérdeztünk.

Index: – Hány taggal működik a szakszervezetük?

Bán Mihály: – Országosan a Pedagógusok Szakszervezetének kb. 80 000 tagja van. A pedagógusok, illetve az oktatásban résztvevők között a szervezettség 40–50 % közöttire tehető. Ez az országos átlag vonatkoztatható helyi szintre is.

Index: – Miként minősíti a kormány jelenlegi, oktatással kapcsolatos döntéseit?

BM: – Engem a jelenlegi döntésekben, módosítási javaslatokban az zavar, hogy következetlenek. A kormány meghirdeti a társadalmi felzárkóztatás programját, és elbocsátással fenyegeti azokat, akik ezt meg tudnák valósítani. A kötelező óraszám emelése azt fogja jelenteni, hogy jövőre kb. 10 000 álláshelynyi munka válik fölöslegessé. A túlóra-megvonások nyilvánvalóan valamennyit kompenzálnak ebből, de bizonyára sok pedagógust el fognak bocsátani a munkahelyükről – úgy, hogy közben a gyerekekkel egyre többet kellene foglalkozni, elsősorban nevelési szempontból.

Index: – A finanszírozásról mi a véleménye?

BM: – A politikusok egy része hatékonyabb oktatásról beszél, és olcsóbbra gondol – ezt kellene tisztázni. Nem elég a Pisa-felméréseket előhozni, és azt mondani, hogy rosszul dolgozik az oktatásügy; az egészet át kellene látni: milyen újabb feladatokat kapott az oktatás az elmúlt 20 évben, s ezekhez vajon párosították-e a szükséges a forrásokat.

Index: – Mi lenne a megoldás a jelenlegi helyzetben?

BM: – Legalább az inflációval növelni kellene nem csak a béreket, hanem a dologi kiadásokat is. Nagy szükségük lenne az intézményeknek az általunk már többször igényelt felújítási normatívára, ugyanis az iskolák kiadásainak szerkezetében 70–80 %-ot tesz ki a bér, a maradék dologi jellegű, ám általában a dologi kiadásokra államilag szánt pénz évenkénti megemelése még az inflációt sem követi. A legfőbb érv a finanszírozásnál a gyereklétszám csökkenése. Nyilván ez tagadhatatlan tény, de a feladatok nem föltétlenül gyereklétszám-arányosak. Bekövetkezhet olyan helyzet – és efelé haladunk –, hogy kevesebb gyerek több problémával rendelkezik. Másrészt, amikor az illetékesek a gyereklétszám-csökkenésről beszélnek, azt nem teszik hozzá, hogy az óvónők és általános iskolai tanárok száma is csökkent, viszont nőni kellett a középiskola kiterjesztésével a középiskolai tanárok számának.

Index: – Mi a véleménye az óraszám-emelésről?

BM: – Nem magával az óraszám-emeléssel van a baj, hanem azzal a föltételezéssel, hogy a kollégák nem dolgoznak heti 40 órát. A heti 20 kötelező óraszám abból alakult ki, hogy a másik 20-at a pedagógusok a felkészülésre használhatják, amibe belefér még sok minden más is: dolgozatok javítása, családlátogatás stb. Ha úgy állt volna neki a kormány az óraszám-emelésnek, hogy felmérés készült volna minderről, akkor lehetne alapja ennek az elképzelésnek. Ám azt föltételezni, hogy a pedagógusok nem dolgozzák le a 40 órájukat, tisztességtelen. Tavaly egy hónapon keresztül tételesen írattam egy kolléganőmmel a napi munkáját – 39–40 óra jött ki minden héten, úgy, hogy nem járt pl. családlátogatásra.

Index: – Mi lesz a következménye az óraszám-emelésnek?

BM: – Elsősorban a már említett 10 000 álláshelynyi fölöslegessé váló kapacitás – ami részben elbocsátott pedagógusokat, részben a túlórák megszűnését jelenti. A második okozatot is veszteségként fogják megélni a kollégák, mert kevesebbet keresnek, illetve többet kell dolgozniuk ugyanannyi pénzért.

Index: – Mi a véleménye a december 15-i, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által bejelentett sztrájkról?

BM: – A figyelmeztető sztrájk meghirdetése előtt szerencsésebb lett volna komolyabb előkészítést folytatni. Először is úgy gondolom, hogy a pedagógus szakszervezeteknek ilyen súlyú lépésnél együtt kellene működniük. Nem tudom, van-e idő előkészíteni két héten belül egy figyelmeztető sztrájkot, hiszen nekünk muszáj gondoskodnunk a gyerekekről. A sztrájkot úgy kell végrehajtani, hogy jelezze a társadalomnak, mekkora problémáról van szó, de ne ártson a gyereknek. A társadalmi jelzés azért lenne fontos, hogy kiderüljön: a pedagógusok nem elsősorban a bérükért, hanem az oktatás és a nevelés minőségének emeléséért harcolnak.

Index: – Alkalmas erre egy figyelmeztető sztrájk?

BM: – Egy jól előkészített figyelmezető sztrájk igen. Egy uniós szakszervezeti vezető azt mondta: „egy szakszervezet ereje a károkozó képességén múlik”. A pedagógus szakszervezeteknek nem a károkozás a céljuk, hanem az, hogy azokról a problémákról beszéljünk, amelyek napi gondok az iskolákban és a családokban.

Index: – A Pedagógusok Szakszervezete rész vesz a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett sztrájkban?

BM: – Kb. egy héttel ezelőtt felújította működését az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság, amely a Szakszervezetek Együttműködési Fórumából indult ki – tehát egy egységes közszolgálati sztrájkbizottság döntésének alávetjük magunkat. Személyes véleményem szerint az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság december 15-ig nem tud állást foglalni a PDSZ által meghirdetett sztrájk ügyében.

Index: – Magyarul nem vesznek részt a sztrájkban?

BM: – Amennyiben az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság december 15-ig nem foglal állást, úgy nem.

Index: – Ön szerint 1990 óta létezik-e valódi pedagógus-érdekérvényesítés?

BM: – Véleményem szerint a tisztességes szakszervezet mindig ellenzéki. Igazából egyetlenegy kormány sem segítette a rendszerváltozás óta azt, hogy megjelenjenek azok a törvények, amelyek megfelelő jogosultságot adnak a szakszervezeteknek, ráadásul sokszor a meglévő törvények mögül is kiüresedik a valóság: miként lehet véleményt mondani 400 oldalas törvénytervezetről egy nap alatt? Meg kell állapítani, hogy vannak olyan érdekegyeztető fórumok, amelyek csak formálisan működnek.

Index: – Jelenlegi kormányunk ön szerint érdemben tárgyal a pedagógus szakszervezetekkel?

BM: – Úgy gondolom, nem tárgyal érdemben a jelenlegi kormány a szakszervezetekkel. A szakmai törvények előkészítésénél, megváltoztatásánál sokkal hangsúlyosabban figyelembe kellene venni azoknak a véleményét, akik nap mint nap találkoznak a problémákkal.

Index: – Mindenki érzi, hogy a közoktatás reformra szorul. Merre van a kivezető út?

BM: – Egy reformnak alulról kellene építkeznie, emellett át kellene váltani a feladatfinanszírozásra – ehhez persze pontosan tisztázni és egyeztetni kellene a feladatokat. Rendkívül fontos lenne az átjárhatóság és az átláthatóság – ráadásul e kettő szorosan összefügg. Az általános iskolában a tananyag túlnyomó részének és a haladási ütemnek – figyelembe véve a helyi és egyéni sajátosságokat – azonosnak kellene lennie. Az átláthatóság esetében egyértelművé kellene tenni a rendszert: hány évig tart az óvoda, az iskola, mi az, amit az adott iskolában meg akarunk tanítani.

Index: – A pedagógus szakszervezetek és a kormány viszonyát a közös munka vagy háború jellemzi?

BM: – Nem háború, de nem is közös munka. Mi keressük azokat a partnereket, akik hajlandók velünk szóba állni szakmai ügyekben. A Pedagógusok Szakszervezete 2006 tavaszán összeállított egy probléma-listát – érdemes lenne ebből kiindulni. Ha a kormány hajlandó arra, hogy meghallgassa azoknak a képviselőit, akik az intézményekben dolgoznak, akkor el lehetne indítani a reformot, és egyre messzebb kerülnénk a háborútól, és egyre közelebb jutnánk az együttműködéshez. Persze ez felső érdekeket sérthet – ugyanis így kevésbé lehetne egy-egy felsővezetői elképzelést végignyomni a rendszeren.