November elejétől kezdetét veszi a rénszarvas idény Magyarországon. Zoknik, csoki, kandallódíszek, gumi és gipsz giccsek hirdetik, hogy szarvasnak lenni jó, szánt húzó rénszarvasnak lenni pedig a legjobb. Rajzfilmek áradata mesél lelkesen a bárgyú, szelíd, szeretnivaló négylábúról, akiről voltaképpen semmi mást nem tudunk, mint hogy puha a szőre (legalábbis a plüssé) és édes a húsa (legalábbis a csokisnak).

Pedig el kell szomorítanom a kedves olvasót: egyetlen fajta ma ismert rénszarvas sem tud repülni (de az is lehet, hogy még nem fedezték fel), és nem tud villámsebességgel közlekedni sem (max. 60–80 km/h), és több tonna ajándékot sem képes vontatni (csupán 150 kg-ot bír). Rántsuk le a leplet közösen erről a félreismert állatról!

A „valódi szarvasok” családjába tartozó „rének” csak színükben hasonlítanak csoki rokonaikhoz, azonban nyaktájékon és popsijukon édes fehéresszürke bundájuk van. (A rénszarvas testtájakat borító szőrzet színárnyalata igen változatos képet mutat, és kialakultak az egy adott földrajzi területre jellemző „rén-bundák”.)

A Teremtő Erő tudta: a skandinávoknak (és finneknek, lappoknak), az oroszoknak, a kanadaiaknak, az Alaszkán élőknek, a grönlandiaknak és a izlandiaknak – szóval mindenkinek, aki a „rénekkel” kapcsolatba kerülhet – mekkora szüksége van ezekre a szarvasokra. Éppen ezért a „réncsülök” igen széles és lapos, azért, hogy tulajdonosa ne süppedjen bele a hóba. És így kiválóan alkalmassá válik szánhúzásra. Hálából az emberek beleszövik őket meséikbe, belefőzik őket ételeikbe, bőréből pedig sátrat vernek.

Apropó főzés! Tuják Önök mennyibe kerül a rénszarvas kilója? Elárulom, 3000–4000 Ft. Borsosabb a füstölt rénszarvas filé, ami 6500–9000 Ft körül mozog. És ha valaki ezek után még mindig érdeklődést mutat a „rénételek” iránt, és „rénhúst” is tud szerezni, akkor mindenképpen próbálja ki a „PORO KÄRÄYS”-t, azaz rénszarvaspörköltet. (Elsőrendű hozzávalók: vékony csíkokra vágott poro, azaz rénszarvashús, hagyma, bors, tejszínes mártással bekeverve és köretként párolt burgonyát ajánlanak hozzá a finnek.)

De térjünk vissza zoológiai útmutatónkhoz! A „rének” egyik különlegessége, hogy agancsot nemcsak a bikák, hanem a tehenek is viselnek. Ezek az agancsok változatos alakúak lehetnek, pl: „réndivat” a lapátszerűen előremeredő agancság, vagy a nyeles korona (amikor a koronát alkotó ágak alatt az agancs egy jó részen nem ágazik el).

A „rének” tudják jól, hogy párosan szép az élet. Idősebb bika vezette csordákkal vonulnak nyaranta egyre északabbra, üde legelőt keresni. Sőt azzal is tisztában vannak, hogy nem válogathatnak túl sokat a levelek, a lágy szárú növények, a gombák és a zuzmók között.

Az udvarlási idő kezdetekor, szeptember végén, a bika felkeresi a tehenét, akiért jó szarvas szokás szerint rendesen meg is küzd. A kiválasztott bikának jut az a megtiszteltetés, hogy 228 nap elteltével apai öröm elé nézhet (hiszen jobbára csak egyetlen „réngyerek” születik). Az 5–11 kg-os „rénbébi” egy óra elteltével már lábra is áll, és sután, de rendületlenül követi mamáját. Aztán pár nap elteltével erőre kap, és már csaknem ugyanolyan gyorsan tud futkosni, mint az őket körülvevő „rén-felnőttek”.

Északi embertársaink kb. 3000 évvel ezelőtt háziasították a rénszarvasokat. Ez a háziasítás annyira jól sikerült, hogy ma is imádják őket tenyészteni finn barátaink. Mégpedig úgy, hogy a „rének”, nagyrészt teljesen a szabadban élnek, rengeteg kárt okozva ezzel a farmereknek. (Akik örökkön örökké kártérítésért harcolnak.) Így kijelenthetjük, hogy a „rének” voltaképpen nem azok a klasszikus vadon élő állatok.

Vadabb kedvű vadbarátoknak pedig ajánlom figyelmükbe az utazási irodák által ajánlott rénszarvas vadászatot, amiket hol máshol, mint Finnországban rendeznek meg. A 4–5 napos turnék alatt luxus faházakban, a finn tavak partján alhatnak a vállalkozó és bőbukszás simabőrűek. Azonban nem árt figyelembe venniük, hogy az alapköltségek mellett maga a „rén” nem olcsó mulatság, egy jól kifejlett példány kilövéséért 1000 eurót kell pengetni.

Remélem nem ábrándultak ki így a cikk végére, ebből az örök-bájos, vad háziállatból! Az igazi „rén-tudat” mellett azonban hagyjunk helyet a szánhúzó, égenjáró „rén-hit”nek is! Ki tudja…