Pár hete változás történt az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban. Átköltözött a zenemű- és médiatár a régi épületszárnyból a főépület harmadik emeletére. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért is olyan nagy baj ez – főleg akkor, ha az ember nem jár könyvtárba, vagy esetleg ha épp ő a könyvtár igazgatója, mert gondolom, az ötlet Praznovszky úr fejéből pattant ki.

Aki esetleg tényleg nem járt még soha a zeneműtárban, annak elmondom, hogy eddig a régi épület földszintjén volt megtalálható. A helyiség szinte az utcáról nyílt, így sokan be is tértek ide, még akkor is, ha nem akartak amúgy a „nagy könyvtárba” is ellátogatni. A helyiség tágas, jól átlátható volt, és a barátságos környezetben az ember kényelmesen keresgélhetett, olvasgathatott az asztaloknál (ezzel szemben az új hely olyan, mint egy raktárhelység felcicomázva). Mivel itt találhatók a zeneiparral és a filmiparral kapcsolatos magazinok, újságok is, volt olyan látogató, aki gyakran csak ezért tért be ide, hisz nézegetni, olvasgatni és érdeklődni olvasójegy nélkül is lehetett, nem támadták le már a bejáratnál a nénik az érvényes olvasójegyet követelve. Az ember tényleg szívesen tért be ide, még akkor is, ha például csak épp arra járt, vagy épp haza felé tartott a munkából, iskolából.

Az új hellyel viszont több problémám is van, és talán ezzel nem vagyok egyedül. Nagyon rossz helyen van. Szinte eldugták a látogatók szeme elől. Nonszensznek tartom, hogy a harmadik emeletre került, így át kell caplatni az egész épületen, átmenni az olvasótermen és az abból nyíló lépcsőházon, ahol a fénymásoló van, majd nagy nehezen a WC-k mellett megtalálom, amit keresek. Ilyen eldugott helyre szerintem irodákat szokás rakni, mivel ez a rész teljesen kiesik az olvasók látóköréből. Kíváncsi vagyok, a látogatottság mennyivel fog visszaesni ezek után. Így, ráadásul még a folyóirat-olvasók és a mezei érdeklődők sem jártak jól, hisz a főépület ajtaján belépve rögtön olvasójegyet kérnek a látogatótól már a ruhatárnál.

De ha küzdelmek árán, és egy térképpel a kezünkben eljutunk végre a célig, a kölcsönzésnél is további érdekességekbe botlunk. Eddig, a régi helyen, semmi gond nem volt, a segítőkész és tájékozott könyvtárosoknál kölcsönözhettünk, a CD-k, DVD-k és videókazetták árát is náluk kellett fizetni, visszavitelkor pedig ugyanők vették át és ellenőrizték a dolgokat. Most visszaléptünk az időben, és a kölcsönzendő CD-k és filmek kiválasztása után kitöltenek egy őrjegyet, amelyet alá kell írni, majd a könyvtáros egy papírfecnire felírja a fizetendő összeget, és ezután visszabandukolhatunk a földszintre, ahol a könyvkölcsönzési pultnál sorba állhatunk, majd a könyvtáros néni végre hivatalosan is a nevünkre teszi a gépben, amit kölcsönöztünk, és végül fizethetünk szintén a néninél.

Hogy mi ezzel a baj? A felesleges körök futása és a kellemetlenségek mellett például az, hogy így jóval meghosszabbodik a kölcsönzésre fordított idő, többet kell sorban állni, ráadásul az amúgy is nehezen frissített DVD és CD állomány sincs akkora biztonságban, hiszen a három emelet között bármi történhet. Nem beszélve arról, hogy a földszinti könyvtárosok nem is igazán lehetnek tisztában azzal, hogy tényleg az a CD illetve DVD van-e a kezükben, amelyet fentről elhozott az olvasó. Sőt, mivel a visszavétel is itt, és nem a Zeneműtárban történik, elveszik az a személyes kapcsolat, amely eddig megvolt a médiatáros kollégákkal. Nem kapnak azonnali visszajelzést az olvasótól a művekről, és az olvasók sem érdeklődhetnek úgy szabadon, ahogy régen ezt megtehették.

Mindent összevetve egy jól működő, jól bejáratot és kedvelt rendszert sikerült egy tollvonással taccsra vágni, és sajnos ez esetben erősen megkérdőjelezném a szakmailag hozzáértő döntéshozatalt.

vargánya
tabasco@citromail.hu