2006 májusa óta folyamatosan jelennek meg a Palatinus klub hírei, írásai, véleményei a Veszprém Index hasábjain. Heti ügykontrollunk témája a „tudomány”, ezért hát egyértelmű, hogy felkerestük Dr. Szacsky Mihályt, a Palatinus „atyját”, és kérdésekkel bombáztuk a klub szellemiségét, munkáját illetően. Szacsky Mihály nem hazudtolta meg magát, a válaszokba most is „belefűzte” aktuális tapasztalatait, kezdve a parlamenti romlott húsos, enyhén zöld szendvicstől a bakonyi erdőirtáson át a svédországi túráig…

Index: – Hogyan alakult a Palatinus klub?

Dr. Szacsky Mihály: – A Palatinus klub gondolata többször felvetődött korábban, mert sok gondolkodó ember érzi, hogy az emberiség olyan irányba halad (egyre gyorsabban), ami teljes zsákutca. Ahhoz, hogy valaki ezt értelmezni tudja, az kell, hogy kultúrlény legyen, és a természettudományokban is kellő jártassággal bírjon. Személy szerint minden lehetőséget megragadtam, hogy a Római Klub működéséről minél több információm legyen. Ez természetesen nem csak érdeklődés szintű volt, mert saját kutatási területem sem nélkülözi azokat az információkat, amelyeket a Római Klubban megfogalmaztak.

Volt egy baráti társaság Budapesten, az V. kerületben, és úgy gondolták, jó lenne nem csak a bekövetkezett eseményeken keseregni, hanem egy kicsit előre is kellene nézni a jövőnkbe. 2000-ben elkezdtük szervezni a „Gondolat-Műhely” egyesületet kitűnő célkitűzésekkel és elgondolásokkal. Sajnos számos dolog félrevitte az ügyet, az adminisztráció felemésztette, és néhányan úgy gondolták, hogy olyan Rotari Klub jelleget kellene inkább működtetni. Az meg nem az én világom. Munkám során foglakoznom kell ökológiával, környezet-egészségtannal, a fizika és kémia számos területével – biokémiával, biofizikával, kvantumkémiával, kvantumbiológiával, sugáregészségtannal, geográfiával stb., és nem utolsó sorban antropológiával (biológiai) és szomatológiával. Tehát az élővilágot összefüggéseiben is legalább érzékelnem kell. Az ilyen bonyolult, az élővilágra jellemző törvényszerűségek megismerése szinte lehetetlen. Folyamatosan tanulni kell, és hasonló gondolkodású tudomány művelőivel mély eszmecseréket kell folytatni. A Műegyetemen a Természettudományi Karon a nukleáris technikai intézet – tanszék szomatológiai laboratoriumát vezetem és szomatológiát tanítok. Azért, hogy ne unatkozzak, a Műegyetemi Természet és Sporttudományi Közhasznú Egyesületnek is az elnöke vagyok.

A sok kérdés és bizonytalanság azt eredményezte, hogy az egyesület 2003. évi közgyűlésén – ahol jelen volt a kar dékánja (Dr. Keszthelyi Tamás) és a National Geographic magyarországi akkori főszerkesztője (Dr. Papp Gábor) – azzal álltam elő, hogy a három „szervezet” hozzon létre egy minden formaságoktól mentes, teljes mértékben nyitott tudományos klubot, amely gondolatában egy kicsit hasonlít a Római Klub célkitűzéseihez, de alkalmazkodik a XXI. század kihívásaihoz is. A közgyűlésen volt vegyész, biológus, fizikus, filozófus, régész, orvos, informatikus, újságíró stb. Az ötletet másodperceken belül elfogadták, amitől zavarba is jöttem, mert kérdezték, hogyan álljon fel ez a klub. Gondolhatod, milyen nehéz volt egy olyan klubot létrehozni, ahol nincs vezetőség, nincsenek választások, nincs egy fillérje sem a társaságnak, és mindenki ingyen akar dolgozni. Nagyon jó érzés volt. A lényeg az, hogy a működést – talán minden túlzás nélkül sikerült – működőképessé tenni. A Palatinus név Papp Gábor és Keszthelyi Tamásnak köszönhető.

Az útkeresés talán még most is tart, de a szellemiség már teljes mértékben szilárd alapokon nyugszik. 2006 januárjában a Magyar Tudományos Akadámián a Klebelsberg Klub ülésén „le tudtuk tenni” jelentésünket – s úgy gondoltuk, ez hatalmas dolog. Aztán nem történt semmi. Az igazi segítséget Ti nyújtottátok azzal, hogy fórumot tudtatok biztosítani számunkra. Sajnos azt kell mondanom, hiába voltunk ott Párizsban az UNESCO ülésen és adtunk számot a kutatásainkról, semmi nem történt – csupán érdekes színfolt voltunk. Igaz időnként felbukkanunk a tv vagy a rádió műsoraiban, de ezek a megjelenések nem igazán átütők.

Index: – Melyek a legfontosabb célok?

SzM: – Egy példával tudok válaszolni a kérdésre. A Parlamentben tartottam egy előadást. Mi lett a vége? Dicsérték az előadást, nagyon tetszett mindenkinek. Ám most jön az igazi furcsaság, ezt a reakciót kaptam: „Azért ugye nem is olyan borzasztó ez a dolog, ugye feltupíroztad?” – kérdezte egy „tudós”, miközben majszolta a romlott húsos, enyhén zöld szendvicsét (természetesen génkezelt amerikai szójával feljavítva). Ez nem vicc, ez az ember másnap nem jött el az ülésre az eszement hasmenése miatt. A másik bölcs ember azt mondta: „Nem szívesen hallgatlak, mert szomorú leszek.” Hát ez is egy megoldás. Az elkövetkezendő időben nagyon szeretném, ha sikerülne felrázni néhány tiszta gondolkodású embert. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a tőke és a politika soha nem fogja megszívlelni ezeket a tanácsokat, de akkor is le kell írni, és állandóan bele kell verni az orrukat abba, hogy egymást kirabolhatják, de a természetet nem. Ami elfogyott, és már nincs, azt színes papírokért nem lehet megvenni.

Index: – Miért tartod fontosnak, hogy minél szélesebb körben megismerhesse a társadalom a Palatinus véleményeket és az aktuális környezeti problémákat?

SzM: – Azért fontos, hogy a palatinusi szemlélet elterjedjen, mert a szellemiségünk nem a szenzációkeltésről szól, hanem az emberi cselekedetek és a természet egymás ellen feszülésére hívja fel a figyelmet. Igen egyszerű példát is tudok felhozni. A Bakonyban van ismét egy falu, amit nagy valószínűséggel a bakonycsernyeihez hasonló sárlavina fog elárasztani, mert a hegyoldalt ismét tarra vágták. Megint fel fog vetődni, hogy árkokat kellene „betonozni”, és az önkormányzat milyen kártérítést ad, valamint sok ostobaság, de a hegyoldalba ismét eredőt már nem lehet telepíteni! Más példa: a múltkor elhűlve néztem, hogy a hőszigetelővel frissen burkolt szocreál háznál a fecskefészkeket milyen dühödten verték le, mert összemocskolta az új falat! Minden évben figyelem a fecskék számának rohamos csökkenését… de nem görgetem a problémát, mert ez a néhány sor nem arra való.

Az embereket meg kellene tanítani arra, hogy az ökológiai egyensúlyt csak akkor érthetjük meg, ha annak minden összefüggését feltárjuk. Ez olyan, mint egy hatalmas mozaiknak a kirakása. Ha mindenegyes mozaik a helyére került, csak akkor látjuk meg a képet, és nem mindegy, hogy a kép milyen: szép erdőrészlet kékes patakkal, vagy szeméthalmaz füstölgő kéménnyel. Ilyet is tudok mutatni a Bakonyban.

Októberben volt szerencsém Svédországban járni, íme néhány csemege. Stockholmtól 400 km-re mentünk északra, szerény autópályán. Nem voltak bádog- és ládavárosok az út mentén (amit nálunk ipari parknak hívnak). Akadt egy olyan szakasz, ahol átlag 95 km/órával haladtunk, és 2 óráig erdőben utaztunk! Az út mentén még hirdetőtáblák sem voltak. Svédországban ha valaki kivág 1 hektár erdőt, amint lehet, 3 hektárt kell telepítenie. Nálunk a fakivágást a betonozás követi.

folyt. köv.