A ketreces állattartásról való áttérés komoly nehézségekkel jár a majmok esetében, hiszen a villanypásztorral határolt kifutókból az intelligens és akrobatikus képességekkel megáldott főemlős rokonaink nagyobb eséllyel kiszökhetnek, ha ez feltett szándékuk.

Tehát az állatkertészeknek nem csak arra kell törekedniük, hogy fizikailag is a lehető legjobban leszűkítsék a szökési lehetőségeket, hanem azt is el kell érniük, hogy a majmok ne akarjanak kiszökni, hanem biztonságban érezzék magukat a kifutójukban. A biztonságérzetet akkor a legnehezebb kialakítani, ha a majmok először lépnek ki új helyükre, amely számukra még ismeretlen terep.

Az előző héten egy ilyen „meggyőzéses” próbálkozás, pontosabban annak következménye tartotta lázban az állatkert dolgozóit, ugyanis Ambrus, a Franciaországból származó huszármajom hím, nemes egyszerűséggel átugrotta a kerítést, és tovaszaladt. Könnyen tehette, hiszen a huszármajom a legsebesebben futó főemlős. Így eshetett meg az, amire még nem volt példa, a gondozók azt sem tudták, merre lehet a szökevény, ebből kifolyólag azt is feltételezhették, hogy még az állatkert kerítését is maga mögött hagyhatta.

Miután Ambrus még nem ismeri a környéket, a gondozók féltek, hogy ha akarna, akkor se találna vissza (mint ahogy a legtöbb esetben a véletlenül meglógott majmok teszik), ezért a rádiókat is megkérték egy rövid közlemény bemondására: aki egy narancsszínű majmot lát a Veszprémi Állatkert környékén, ne próbálja megfogni, hanem értesítsen minket!

Csak találgatni tudják, hogy Ambrus hol töltötte az éjszakát, és persze a rákövetkező nappalt. Talán el sem ment a környékről, az állatkert völgyoldalait és közvetlen szomszédságát borító fekete fenyves menedéket jelenthetett számára. Azonban túl jól nem érezhette magát egyedül, mert egyszer csak feltűnt a kifutójának közvetlen közelében. Az utóbb egy magas fán megtelepedett majmot altatópuskával meglőni nem lett volna szerencsés, hiszen a lezuhanáskor könnyen megsérülhetett volna. Maradt a türelmes várakozás, ami meg is hozta gyümölcsét, Ambrus előbb visszatért kifutójába, majd a házába, így a gondozójának csak rá kellett csuknia az ajtót.

Persze, felmerül a kérdés, hogyan tovább? Ambrus visszatértével egyértelműen otthonának választotta a Veszprémi Állatkertet, egy újabb esetleges – de remélhetően be nem következő – szökése esetén nem kell azért aggódni, hogy nem találna haza. Talán túl sokan voltak ott az állatkertészek a kiengedés pillanatában, hogy körülvéve a kifutót, megakadályozzák a szökését, éppen ezzel megriasztva és kitörésre késztetve a majmot? Az ötletelés természetesen tovább folyik, és persze még ott van a végső, de nem túl tetszetős megoldás is: magas kerítéssel körülvenni a kifutót. A tavaszi látogatók mindenesetre már látni fogják a választ…

Összeállította:
Endrédi Lajos