Veszélyben a kultúra – V. rész

Központi kérdés lesz a víz

Minden tanulmányban, elemzésben a jövőnkre nézve a legnagyobb kockázatnak az ivóvízkérdést jelölik meg. Az egyre növekvő népesség vízigénye rendkívüli mennyiségeket igényel. A növekvő túltermelés, fogyasztás a vegyi anyagok növekvő mennyisége lassan egész bolygónkat szemétteleppé teszi.

Az egyik nézhető tévécsatornán lehetett látni azt a dokumentumfilmet, ahol azt mutatták be, hogy Anglia kommunális hulladékának majd 90%-át hajón egy kínai városba szállítják, ahol az emberek még állati szintű életet sem élnek, mert az állatvilág nem képes a szeméthegyekben, bűzben élni. Az ott lakók csak fertőzött vizet isznak, mindenhol rágcsálók és bomló szerves anyagok. A gusztustalan gyanús masszát kézzel választják le a műanyagról, amit elkülönítenek, mert ebből készítenek ruhaneműt és játékokat, amit visszaküldenek Európába. A filmet nézve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az emberiség elvesztette civilizációját.

A Stern-jelentés íróinak azt javaslom, vonuljanak el abba a kínai városba, ahol saját szemetükkel szembesülhetnek, és szemétturkálás közben elmélkedjenek a környezeti változások és a GDP összefüggéseiről. Biztosra lehet venni, hogy tudósokat bíztak meg azzal, hogy számítsák ki, mi a gazdaságos. Kezelni a kommunális hulladékot vagy hajóra rakni, és szemetet átszállítani az óceánon, tengereken. A bértudós biztosan kiváló munkát végzet, szerintem még azt is figyelembe vette, hogy Kína lakosságának illene csökkennie. Nézzünk néhány tényt a vízzel kapcsolatban.

2048-ra a tengerek élővilága összeomlik

Ha a jelenlegi folyamatok tovább tartanak, 2048-ra a világ tengereinek biológiai állománya összeroppan – vélik amerikai kutatók.

A tengeri élőhelyek pusztulása és a túlzott halászat nemcsak tengeri katasztrófát idéz elő négy évtized múlva, hanem a tenger gyümölcseiből is lényegesen kevesebb jut majd az emberek asztalára.

A szakemberek már az 1960-as évek óta vizsgálják tudományos módszerekkel a tengerek állapotát, ezen kívül ezer esztendeje állnak rendelkezésre történelmi adatok a tengerekről, így ma már pontosan tudni lehet, hogy a tengerek élővilága drámaian megfogyatkozott, és a fajok 29 százaléka már most is végveszélyben van.

Ha e pusztulási folyamat nem enyhül, akkor a tudósok szerint 2048-ra valamennyi tengeri faj végveszélybe kerül, ami azt is jelenti, hogy a halászat a mai maximális hozam tíz százalékára csökken. A megdöbbentő jelentés a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Scienceben látott napvilágot.

Kétszáz millió éghajlati menekült

Az ivóvízkészleteknek a globális felmelegedés okozta elapadása miatt hatalmas menekültáradatra lehet számítani a fejlődő országokból – olvasható a Tearfund nevű angol segélyszervezet jelentésében.

A Feeling the Heat (A hőség érzete) című jelentésben az áll, hogy jelenleg is mintegy 25 millió „környezeti menekült” van a világon, és ez a szám az esőzések ritkulása, valamint az áradások és a viharok gyakoribbá válása miatt 2050-re elérheti a 200 milliót. Nem beszélve arról, hogy ma egymilliárd ember nem jut tiszta vízhez a Földön. Az éghajlatváltozás elsődleges hatása a harmadik világban a szélsőséges aszály és az ivóvízkészletek elapadása.

A jelentés írói felsoroltak néhány helyet, ahol már megindult a menekülthullám: a rossz termés miatt egyre több mexikói szökik illegálisan az USA-ba; a szárazság sújtotta Észak-Kelet Brazíliából a lakosok egyötöde menekül el az aszály elől; a Góbi sivatag évente 4000 négyzetmérfölddel terjeszkedik, ezért Kína három tartományában az embereknek el kell hagyniuk otthonaikat; Nigériában évente 1350 négyzetmérföldnyi terület sivatagosodik el, ezért farmerek és pásztorok tömegei kényszerülnek a városokba.

Óceánia segítségért kiált

Amennyiben a Csendes-óceán vízszintje 2070-re a jelenlegi prognózisok szerint mintegy 50 centimétert emelkedik, a korallszigeteken milliók válnak földönfutóvá.

A csendes-óceáni szigetek elöntése több millió embert érint. A legveszélyeztetettebb helyzetben a kilenc szigetből álló Tuvalu mintegy tízezer fős lakossága van. „A szigetek asztallap simaságúak, tehát nincs magasan fekvő térszín, ahová menekülhetnénk” – nyilatkozta Paani Laupepa, Tuvalu küldötte a Reuters hírügynökségnek a Csendes-óceáni Szigetek Konferenciáján.

Ausztrália – a térség legjelentősebb gazdasági szereplője, és egyben regionálisan a legnagyobb egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátásért felelős ország – visszautasította, hogy segítséget nyújtson Tuvalunak a lakosság áttelepítésben. „Még tárgyalni sem volt hajlandó a tuvalui miniszterrel” – tette hozzá Laupepa.

Példátlan aszály a legszárazabb kontinensen

Példátlan aszály okoz súlyos gondot a világ legszárazabb lakott kontinensén, Ausztráliában.

Drámaiak a szárazság következményei: a parasztok jövedelme drasztikusan csökkent, és a kormány kénytelen jelentős összegű támogatással biztosítani a gazdák túlélését. „Minden negyedik nap öngyilkos lesz egy gazda” – közölte az ausztrál rádióban Jeff Jennett, a depressziósokat támogató szervezet vezetője.

A nagy szárazság következtében az idén különösen korán megkezdődött a bozóttüzek szezonja is. Eddig már Ausztrália 18 régióját nyilvánították „rendkívüli körülmények sújtotta övezetnek”. A becslések szerint 130 ezer gazdálkodó szorul valamilyen állami támogatásra. John Howard miniszterelnök biztosította a gazdálkodókat, hogy a kormány mindent meg fog tenni támogatásukra, elvégre Ausztrália elsősorban a parasztságnak köszönheti jellegét és történelmét. Az agrárszektor az ausztrál gazdaság 12 százalékát teszi ki, és 1,6 millió embernek biztosít munkahelyet.

A konzervatív ausztrál kormány ugyanakkor nem emleget klímaváltozást, ugyanis az Egyesült Államokhoz hasonlóan Sydney sem írta alá a kiotói egyezményt.

Írta és összeállította:
Dr. Szacsky Mihály

Rovat: