„Bár Veszprémben is egyre több fórumon hallani például városmarketingről, e téren még nagyon iskolásan gondolkodunk” – nyilatkozta lapunknak Jokesz Antal, az Európa Kulturális Fővárosa pályázat megbízott felelőse, akivel a Pécs–Veszprém kapcsolatból fakadó lehetőségekről és a szükséges munkákról beszélgettünk.

Index: – Januárban egyeztetés folyt Pécsen a két város együttműködéséről a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa projekt kapcsán. Miként tudna Veszprém csatlakozni ehhez az eseményhez?

Jokesz Antal: – Mindenekelőtt szellemiségben és gondolkodásban. Noha kemény versengés van/lesz a magyar és európai városok között a turizmus terén, vagy éppen a megpályázható forrásokért, senkinek nem érdeke, hogy kulturálisan vagy gazdaságilag leszakadt térségek vegyék körül a sikeres városokat. Úgy tűnik, Pécs felismerte ezt, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa cím annál több látogatót hoz ide, minél sokszínűbb és minél nagyobb térséget tud magához kötni. Ha például Pécs a Balatont természeti, kulturális és gasztronómiai komplexitásában be tudja emelni az EKF – 2010 programba, azzal talán az egész dél-dunántúli térséget hozná helyzeti előnybe. Egy esetleges Pécs–Veszprém együttműködés e téren komoly feladatmegosztást és minőségi garanciákat is jelenthetne.

Index: – A nagy távolság nem akadály egy ilyen típusú együttműködésnél?

JA: – Helyszínt bárki tud építeni vagy felajánlani Siklóstól Siófokig vagy akár Soprontól Miskolcig, önmagában nyilván ez is nagy dolog, de ma már kevés az üdvösséghez. Ha viszont valaki egyedi vonzerőt és szellemiséget tud felkínálni vagy áruba bocsátani, azért el fog menni a megcélzott célcsoport a világ végére is. Ilyen szempontból tehát a magyarországi léptékű távolság nem igazán számottevő tényező. Egyébként Veszprém – mint „helyszín” – természeti és épített öröksége kapcsán abszolút partiképes bármilyen európai kontextusban – talán éppen ezen adottságaink miatt kényelmesedtünk el egyéb vonatkozásokban.

Index: – A programok létrehozásához például megnyílhatnak a pályázati források?

JA: – Ma már egyre inkább az a tendencia, hogy a pályázati források a fenntartható feltételek létrehozását, és nem közvetlenül rendezvények, programok támogatását segítik. A fenntartható intézményekhez pedig bevételekkel vagy szponzorokkal nyereségessé tett programok kellenek. Ilyen értelemben Pécs nem fog senkinek pénzt osztogatni az általa is nehezen megszerzett pályázati forrásokból, viszont a rendkívüli módon felértékelődött nevét és imázsát adhatja olyan nívós projektekhez, amelyek az EKF – 2010 programsorozatába beilleszthetők. Az esetleges együttműködésnek tehát elsősorban marketingértéke van. Azt pedig már az EKF pályázaton való elindulásunk is bizonyította, hogy ez semmi mással nem pótolható előnyöket hozott és hoz Veszprémnek.

Index: – 2005 novemberében nyilatkoztál (link)arról, hogy milyen programokat érdemes továbbvinni a városban a sikertelen pályázat ellenére is. Ezek közül most melyik jelenhet meg az együttműködésben?

JA: – Már akkor is úgy véltem, a programoknál is fontosabb az egységes marketing és retorika minden szinten történő érvényesítése, amivel egyáltalán meg tudunk szólalni. Ebben Pécs már jóval előttünk jár. Bár Veszprémben is egyre több fórumon hallani például városmarketingről, e téren még nagyon iskolásan gondolkodunk. Egyelőre a különféle szakmai – közművelődési, kulturális, turisztikai vagy gazdaságfejlesztési – retorikák és szakmai érdekek egymást kioltó kapkodó zűrzavara tapasztalható, amely mögött nem körvonalazódik valamiféle komplex és egységes verbális és vizuális retorikával megfogalmazódó Veszprém-vízió. A kapkodás pedig e téren sokkal többet árt, mint használ. Kicsit mindenki a másik rovására törekszik a térnyerésre, szétforgácsolva azt is, amink van. Még a legfőbb értékünkkel, a Várral sem tudtunk eddig úgy gazdálkodni, hogy a kulturális, egyházi és turisztikai érdekek érvényesítése során ne söpörjük le mások szakmai érdekeit és kompetenciáit.

Index: – Speciális magyar átoknak tűnik a kooperációképtelenség. Hogyan lehetne ebből kimenekülni?

JA: – Igazságtalan lennék, ha nem említeném, hogy megjelentek dicsérendő politikai törekvések is e területen, de a jó szándékok láthatóan ugyanazokba a falakba ütköznek, amibe például én is ütköztem a kulturális főváros-pályázat összeállítása kapcsán. A struktúra megváltoztatása nélkül ugyanis nem fog megváltozni még a szakemberek gondolkodása sem. És ez még csak nem is politikai nézőpont kérdése, hiszen a globális kulturális, turisztikai vagy gazdasági trendek, mechanizmusok a politikai berendezkedéstől függetlenül érvényesülnek. A megfelelő helyi struktúrák kialakítása azonban nagyon is politikai felismerés és szándék kérdése. Ezért dicsérendők azok a lépések is, amelyek városok, régiók összefogását megcélozva, nagyobb térségek sokszínűbb kultúrájában próbálnak helyet találni a helyi sajátosságoknak. A kultúra lehet a legalkalmasabb terület arra is, hogy a különböző pártszínek ne az egymás átfestésére törekedjenek, hanem sokszínűséget eredményezzenek. Végre szavukon foghatók a politikusok is: ki kell kényszeríteni baloldalról a partnerségre, jobboldalról a párbeszédre való hajlandóságot.

Index: – Milyennek látszódik vajon Veszprém kulturális élete kívülről – ha már európai kultúráról beszélünk.

JA: – Szerencsére Veszprém híre és imázsa jóval megelőzi a helyben tapasztalható valóságát, amiben van jó is, rossz is. A kulturális rendezvényeinket kívülről tekintve két végletes ponton vagyunk beskatulyázva: az Utcazene fesztivál meglehetősen laza és mediterrán könnyedséggel ruházta fel a várost és némiképp a helyi lakosságot is, míg az Ünnepi Játékok a minőség és exkluzivitás fogalmát sugallja a kívülállónak. Minden más nagyrendezvény talán e kettő farvizén evickélve mérettetik meg, miközben teljességgel kimaradt a köztudatból, hogy a város méretéhez képest elképesztő mennyiségű és minőségű képzőművészeti érték van Veszprémben felhalmozva, de ugyanígy kevés figyelmet kapnak az egyházi műkincseink is. Hihetetlen, hogy ilyen adottságok mellett nem létezik városi szinten múzeumpedagógia. A kultúra fogalmára ugyanakkor itt helyben valamiféle görcsösség, nehézkesség, avíttság telepszik, a konstruktivista festészeti irányzatok túltengése ellenében pedig teljességgel hiányzik a valódi, élő, a jelen korhoz és a hétköznapokhoz is szervesen kötődő kortárs művészet.

Index: – Mi kellene ahhoz, hogy kulturálisan is jobb pozícióba kerüljünk?

JA: – Ha az egymástól elszigetelt, értékes Veszprém-töredékeket sikerülne egy kulturálisan kerek egységgé összeillesztenünk, ha a fejekben lévő legkülönfélébb jövőképeket és Veszprém-víziókat úgy tudnánk fedésbe hozni, hogy az mások számára is érzékelhetővé váljon, azzal nemcsak a kulturális turizmus nyerne, de némiképp a helyi identitás is kikerekedne általa. Én legelsőként a különböző szakterületek képviselőit ültetném le először egy kis kocsmai, majd egyre nagyobb tárgyalóasztalhoz. Az európai városkonferenciákon a sikeres kultúrfővárosi intendánsoktól és kulturális menedzserektől többször is hallottam a taxis-szindrómáról… Nos, amíg a buszpályaudvaron álló valamennyi taxisunk, vagy a városban egyre szaporodó panziók és hotelek alkalmazottai, recepciósai nem tudnak legalább két világhírű művészt megnevezni a Dubniczay-palotában kiállítók, vagy az ünnepi játékokon fellépő operaénekesek közül, addig ne áltassuk magunkat az értékközpontúsággal meg a kulturális turizmussal.
Egy Pécs–Veszprém kooperáció nyilván segítené a kulturális turizmus fogalmának újragondolását is, hozzásegítve Veszprémet ahhoz, hogy gyorsabban nőjön fel a saját jó híréhez.