A város közbiztonsága Veszprém és vonzáskörzete méretéhez képest szerintem rossz, elhanyagolt, pedig nem kicsi a rendőrség épülete. A biztos urak és hölgyek nem polgár-barátok, bár olykor baráti fellépést vállalnak – főleg hétvégi estéken – a csőcselékkel, az ivókúrára induló szorongásos, depressziós, agresszív középiskolásokkal és az öregecskébb kvázi-yuppi-zombikkal.

Nincs is semmi gond, amíg a vendégek magányosan hányják ki magukból a hétköznapok frusztrációit, és igénytelen szórakozóhelyek zajában térde borulva, majd hason fekve, önkívületben várják a csendes Megváltót, aki mindig elmarad. Így hát egyre csak erősödik a hit, míg a lét és a tudat csupán árnyékból les, mint az éhenkórász hajléktalan.

A gond akkor és ott kezdődik, amikor pénteken éjjel 10 óra felé besétálok a városba, hogy a barátaimmal találkozzam. Ilyenkor félek, de gyanítom, nem vagyok egyedül. Rosszul érzem magam. Szorongok és agresszívvé válok, szinte kijön belőlem minden…

Bocsánat, csak vicceltem. Nem én, hanem csapatok hánynak a belvárosban, főleg a hotel környékén. Tizenévesek napnyugtától napkeltéig hordákban garázdálkodnak, alkoholt isznak hozott vagy éjjelnappaliban frissen vásárolt anyagból. Mégeccer: közterületeken kiskorúak, fiatalok nyilvánosan, tömegesen alkoholt vedelnek. Törvényt szegnek vidáman. S közben? Saját szememmel többször láttam, ahogy rendőrautók húznak el előttük, előttem. Gyorsan, mint a szélvész. Miért nem állnak meg egy kicsit? Miért nem igazoltatnak, kérnek erősítést? Miért nem büntetnek? Miért nem végzik a szolgálatukat? Miért hagyják, hogy tettetett vakságukban cinkosokká váljanak?

Csak akkor időznek hatóságilag hosszabb időre, ha verekedés tör ki az utcán, mint a múlt pénteken. Szintén aznap közelről voltam szemtanúja a hotel előtti diszkóban, hogyan ütöttek meg két ártatlan fiatalt a patkányok. Hol vannak ilyenkor a civil ruhás beépített rendőrök vagy kommandósok, esetleg olyanok, akiket még nem lehet száz méterről felismerni? Mit csinálnak ilyenkor a bejáratnál tobzódó kidobólegények? Semmit. A filmekből modellezett módon szerepelnek. Mint ahogy a fiatalok szórakozása is többnyire fitogtatásból áll: ki bír a legkevesebbtől legelőször kidőlni, ki tud anonim módon megütni valakit, és ki a legártatlanabb kurva.

Igen, mindenki szeretetre és megértésre vágyik. Többen simogatásra, egy-két italra, „egy táncra és egy spicces éjszakára”. De talán biztonságban és nem határtalanul. Emberséges körülmények közt, emberi módon szórakozva. Mert ami most van, az nem állapot, hanem Botrány!

Várnai László