Az október 23-ai események óta az utcai demonstráció, az utcai politizálás kérdése megosztja a magyar társadalmat. Egyesek teljes mértékben elutasítják, mások mellette állnak ki. Március 15. közeledtével heti ügykontrollunkat e kérdésnek szenteljük, elsőnek Németh Andreával, egy „aktív tüntetővel” beszélgettünk e témáról.

Index: – A demokráciához tartozik nálad a „tüntetés, demonstráció, utcai politizálás,” fogalma?

Németh Andrea: – A demokrácia természetes velejárójának, részének tartom az emberek szabad gyülekezési és véleménynyilvánítási jogát, így azt, hogy az emberek a nekik tetsző módon és helyszínen nyilvánítanak véleményt – természetesen az erőszakmentesség keretein belül és mások szabadságának megsértése nélkül. A véleménynyilvánítás helyszínválasztása az emberek szíve joga, eshet ez a választás az utcára, különböző fórumokra, akár munkahelyre is. A nyugati demokráciákban már természetes, hogy dolgozók, diákok, tanárok az utcára vonulva mondják el véleményüket, akár tüntetés, tiltakozás formájában, vagy egy nagygyűlésen. Nálunk nem voltak meg a tradíciók az utcai politizáláshoz, itt az elmúlt rendszer nagy nyomott hagyott az emberek lelkében, és nem alakult ki bennünk a nemtetszés „kinyilvánításának” motivációja és ereje. Ahol nem volt elnyomás, ott bátrabban vállalják fel az emberek a véleményüket. Az, hogy hazánkban a kormánynak nem tetszik az álláspontjával ellentétes vélemény, és elutasítja azt, nem egészséges, hiszen ha az ellenzék véleményét és javaslatait kihagyják a vezetésből, akkor már régen nem demokráciáról beszélünk. A rendőrségnek biztosítania kellene – nem pedig szétvernie – a nagygyűlések, sztrájkok, tiltakozások, egyszerű utcai ünneplések békés lebonyolítását.

Index: – Az „utcai politizálás” eredményességről beszélhetünk hazánkban?

NA: – Ezen megmozdulások által eljuthatnának a hírek, vélemények az emberek fülébe, és figyelemfelkeltő, gondolkodtató hatásuk is lenne. A média ebben való meghatározó szerepét azt hiszem, nem kell ecsetelnem, és azt sem, hogy milyen fontos lenne a valós hírek eljuttatása az emberekhez. Nagyon jó lenne, ha jórészt nem álhírek szerepelnének a híradókban. Visszatérve a kérdésre, sajnos azt látom, hogy kevés eredményt érnek el ezek az „akciók”, ami elkeserít.

Index: – Szerinted kik használják az „utcai politizálás” eszközét?

NA: – Főleg olyan emberek élnek ezzel a jogukkal, akiknek nincs más eszközük, lehetőségük arra, hogy véleményüket kifejezzék. Általában a legvégső esetben mennek az utcára az emberek, amikor már nincs más megoldás. Az útlezárásokkal való tiltakozás is a véleménynyilvánítás egyik formája, nem pedig bosszantás és unatkozás. Az útlezárók a közlekedők figyelmét kívánják felhívni „bizonyos dolgokra”, együttműködést, gondolkodást remélve tőlük. Az utcai, kulturált politizálás rákfenéjét pedig – a provokátorokat – ki lehet és kell szűrni, s a megfelelő büntetést kell rájuk róni.

Index: – „Politizáltál” már az utcán?

NA: – Természetesen. Részt vettem nem is egyszer különféle rendezvényeken. Az ember nem dughatja a fejét a homokba, mint egy strucc. Szembe kell nézni a tényekkel. Tenni kell valamit, hogy normálisabb körülmények között élhessenek a gyerekeink. Ha már nekünk ez nem adatott, adatik meg. Nagygyűléseken, útlezárásban vettem eddig részt. A rendőrök nagyon segítőkészek voltak, biztosítottak mindent számunkra. A nagygyűléseket kifejezetten szeretem. Szeretek hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, ez mindig megerősít.

Index: – Valami „utóirat” így az interjú végére?

NA: – Innen üzenem mindenkinek: mondja el a véleményét bátran – ha van –, és bátran álljon ki érte, ha szükségét érzi!