„Egy képviseleti demokráciában véleményem szerint az utcai politizálásnak mindaddig van létjogosultsága, ameddig az a rendszer alapelemeit nem veszélyezteti” – nyilatkozta lapunknak az utcai demonstrációkkal kapcsolatosan Hevér György politológus, a 2006-os országgyűlési választás MSZP-s országos választási koordinátora.

Index: Mit jelent az utcai politizálás fogalma?

Hevér György: Elég nehéz egzakt definíciót találni az utcai politizálásra. Véleményem szerint minden olyan rendezvényt ide kell sorolnunk, amely egy politikai kérdés vagy egy társadalmi probléma közterületen történő artikulálására irányul. Többféleképpen csoportosíthatjuk az ilyen politikai eseményeket: spontán vagy szervezett; pozitív vagy valami ellen szóló (proteszt); single issue (egy konkrét ügyben) vagy általános; pártok által szervezett vagy társadalmi csoportok által szervezett. Természetesen a demonstrációk és tüntetések nagyon sokfélék lehetnek, például kezdődhetnek spontán jelleggel, majd ezt követően szervezetté is válhatnak, ahogyan ezt a szeptemberi-októberi események során tapasztalhattuk.

Index: – Magyarországon történelmileg melyik politikai oldal alkalmazta ezt inkább?

HGy: – A demonstrációnak Magyarországon a baloldalon voltak szép hagyományai. Az 1900-as évek elején szerveződő magyar munkásmozgalom és annak vezető pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt sokszor szervezett széles tömegeket megmozgató politikai nagygyűléseket, tüntetéseket. A választójogi harc idején százezres rendezvényeket tartottak a fővárosban, méltán vált híressé az 1905-ös ún. Vörös Péntek és az 1907-es ún. Vörös Csütörtök. Az 1910-es években már közös gyűléseket rendeztek az akkori parlamenti erőnek számító liberális Justh-párttal. 1912. május 23-án zajlott le a korszak legnagyobb szociáldemokrata tömegtüntetése, ami a Vérvörös Csütörtök néven vonult be a történelembe. A Horthy-korszakban csak az 1930-as évektől kezdődően volt jelentősebb szociáldemokrata tömegdemonstráció. A 30-as évek végére azonban jellemzővé váltak a szélsőjobboldali megmozdulások. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy megdöbbentő hasonlóságot mutatnak a mostani szélsőjobboldali, nemzeti radikális tüntetésekkel.) Majd a ’40-es években egymást váltották a nemzetiszocialista, valamint a háborúellenes tüntetések. 65 évvel ezelőtt március 15-én volt a század legnagyobb antifasiszta béketüntetése a Petőfi-szobornál. 1945 után főleg a baloldal használta ismét az utcát, ’48-ra pedig a Kommunista Párt az utcán is egyeduralkodó szerepet szerzett magának.

Index: – Miért lehet ma, a 21. század elején Magyarországon ennek ilyen reneszánsza?

HGy: – Sokan a békés rendszerváltás következményének tartják azt, hogy manapság az utcai politizálás ennyire elterjedőben van. Szerintem ennél jóval bonyolultabb a helyzet. A magyar társadalom sok kibeszéletlen terhet hurcol magával évtizedek óta, és erre új problémák is rakódtak. A társadalomban tapasztalható törésvonalak egyre jobban elmélyültek. Mindezek mellett meg kell említeni, hogy az utcai politizálásnak kedvez a média tabloidizálódása, bulvárosodása is.

Index: – Hol a határ, ha van ilyen, az utcai politizálásban? Mit lehet, mit nem?

HGy: – Egy képviseleti demokráciában véleményem szerint az utcai politizálásnak mindaddig van létjogosultsága, ameddig az a rendszer alapelemeit nem veszélyezteti. A rendszer megváltoztatására, revíziójára irányuló rendezvények, demonstrációk már nem férnek bele ebbe a keretbe.

Index: – Kik mennek ki jellemzően tüntetni; melyik korcsoport, nem, milyen végzettségű és anyagi státuszban lévők vesznek részt a tüntetéseken ma?

HGy: – A mai magyar tüntetők tömege szociokulturálisan nagyon heterogén összetételű. Érdekes volt megfigyelni a Kossuth téren, hogy egy idő után együtt tüntetett három korosztály. Nagyon sok fiatalt lehetett látni, bár az ő elhivatottságuk kissé megkérdőjelezhető. Furcsa volt tapasztalni, amikor együtt énekelt a budai középosztálybeli vállalkozó és a lecsúszott pesti „lumpen”, mindkettőjükön Fideszes-kitűző. Sokfajta tüntetésen jártam már. A mostaniak sokkal érdekesebbek szakmai szempontból. Sokkal több a PR-elem (lásd a vekker, gyertya, fáklya). Emellett a kulturális rendezvénnyel egybekötött tüntetések is egyre nagyobb számban szórakoztatják a nagyérdeműt.

Index: – Mi a célja ma az utcai politizálásnak?

HGy: – A mostani tüntetéseket a Fidesz és a radikális jobboldal hatalomszerzési céljai vezérlik, a jelenlegi kormány pozíciójának megingatása a fő mozgatórugó. Mostanában viszont egyre több az olyan demonstráció is, amely szociális jellegű problémákat artikulál. Azonban a jobboldal vezető ereje ezeken is rajta tartja a kezét (lásd a hódmezővásárhelyi kórház bezárása elleni tüntetést). Az utcai politizálás másik fontos célja, hogy a problémák, a demonstrálókat izgató politikai kérdések mediatizálódjanak. „Ami nincs benne a médiában, az nincs” elve alapján ezek a tüntetések egyre radikálisabb hangvételűek lesznek.

Index: – Lát-e valamilyen tendenciát a mostani európai tüntetésekben (olasz, angol, spanyol labdarúgó mérkőzéseken tapasztalt szurkolói botrányok, a koppenhágai események), vagy ezek nem azonos jellegű megmozdulások?

HGy: – Talán egy közös tendencia található bennük: a fiatalok lázadása a társadalmi konvenciók ellen. Ez a generáció nem nagyon talál a maga számára kapaszkodókat. Nincs párbeszéd velük, könnyen a társadalom margójára szorulnak. Agresszióval büntetik a társadalmat a cserbenhagyásért.