„A politikusnak úgy kell meghoznia a döntéseit, hogy ne kerüljön sor utcai tüntetésre, demonstrációra” – mondta el az Index Veszprém kérdésére válaszolva Hartmann Ferenc, az MSZP Veszprémi Szervezetének elnöke, akivel heti ügykontroll-témánkról, az utcai politizálásról beszélgettünk.

Index: – A demokrácia fogalmához Önnek hozzátartozik az erőszakmentes utcai demonstráció, politizálás?

Hartmann Ferenc: – Elfogadható számomra az utcai demonstráció mindaddig, amíg mások demokratikus jogait nem csorbítja, amíg nem erőszakos, és amíg tolerálható mértékű a társadalom számára. Tehát meglátásom szerint mások hasonló jogainak figyelembevételével lehet élni ezekkel a lehetőségekkel, emellett úgy gondolom, nem lehet végtelen idejű egy tüntetés – szerintem nem is célravezető.

Index: – Ön szerint a politika hogyan reagál az utcai demonstrációkra? Figyelembe veszi azokat a döntések meghozatalánál?

HF: – A demonstrációk egy részénél az a jellemző, hogy a felmerült probléma tárgyalásos úton nem orvosolható, s ekkor alkalmazzák következő lépésként a tüntetés eszközét azok, akiket sérelmesen érintett valamely intézkedés – tehát demonstráció keretében próbálnak erősebben véleményt nyilvánítani. El tudok képzelni olyat – vannak ennek hazai és külföldi példái is –, hogy egy utcai tüntetés hatására megváltoztatják a döntéshozók a döntésüket. Természetesen létezik olyan szint, amikor a döntés nem módosítható. Például az ország költségvetését, gazdaságát érintő kérdésben a társadalom egy csoportja szervezhet tiltakozást, de ekkor csak egy réteget képvisel. A tüntetőknek tisztában kell lenniük abban, hogy mekkora csoport érdekeit akarják érvényesíteni demonstrációval, és ez mekkora társadalmi réteg érdekeit sértheti, valamint fel kell mérniük, mennyire megváltoztatható az a döntés, ami ellen tiltakoznak.

Index: – Egy demonstráció (a népszuverenitás közvetlen gyakorlása) erősebb véleménynyilvánítás, mint a képviselőkön keresztüli, közvetett hatalomgyakorlás?

HF: – Természetesen, hiszen a demokráciában a tüntetések akkor keletkeznek, amikor a választott képviselő útján gyakorolt érdekérvényesítésben valamilyen zavar, hiba következik be. Különböző mértékei és státuszai lehetnek a tüntetéseknek. Érdekes kérdés, hogy mikor érhetik el azt a szintet, amikor össztársadalmi elégedetlenségről beszélhetünk. Az egy nagyon komoly mértéke az elégedetlenségnek, de én a mai magyar helyzetről ezt nem merném állítani. A tömegelégedetlenségeket ma Magyarországon politikai háttérrel igyekeznek megerősíteni, bátorítani és szervezni – ez nem szokatlan és nagyon nem is elítélhető, nem csak Magyarországon, hanem máshol sem. Az én felfogásomba ez is belefér, mindaddig, amíg ez mások jogait nem sérti.

Index: – Mi a véleménye a provokáció kérdéséről?

HF: – Mivel nem voltam egyetlen ilyen jellegű demonstráción sem, sokkal inkább a médiában megjelent hírekből tudok következtetéseket levonni – kiváltképp az MTV székház előtti tüntetésből. Ott lehetett erre utaló jeleket tapasztalni. Rendben van, hogy valamilyen politikai háttértámogatással szerveződnek tüntetések, de ezek a demonstrációk alkalmat teremtenek arra, hogy olyan társadalmi csoportok is részt vegyenek ezeken a megmozdulásokon, amelyeknek nem a problémamegoldás az elsődleges szándékuk, hanem a zavarkeltés, a „háborúzás”. Ez nem csak magyar, hanem összeurópai jelenség, gondoljuk csak Dániára, Franciaországra, Németországra. Gyakorlatilag Európa minden országában azokkal a gazdasági és társadalmi problémákkal találkoznak az emberek, amelyek mentén nagy tömegeket lehet mozgósítani. Magyarországon is szembesülünk azzal, hogy a társadalom elöregedett, nem tudjuk fenntartani a korábbi szociális nyugdíjellátó rendszert, át kell alakítani az egészségügyet. Ezek a kérdéskörök az egész társadalmat érintik, és elégedetlenséget szülnek. Ilyen jelenségek korábban is voltak Európa történelmében, de akkor keletkezett igazán komoly probléma, ha igazságtevő messiásoktól várta a társadalom a megoldást.

Index: – Elképzelhetőnek tartja, hogy ma Magyarországon bármelyik politikai oldal provokátorokat alkalmazna egy másik párt által szervezett demonstráción?

HF: – Azt gondolom – és remélem, helyesen gondolom és látom –, hogy az én pártom nem dolgozik ilyen módszerekkel. Azt nem tartom kizártnak, hogy a pártok – ugyanúgy, ahogy az országok egymással szemben – alkalmaznak hírszerzőket. Ez megfigyelhető volt a választási kampányban is.

Index: – „Politizált” már az utcán?

HF: – Egyetlen ilyen rendezvényen vettem részt, az MSZP választás előtti nagygyűlésén, Budapesten. Nem a stílusom az ilyen politizálás. Ha egy képviselő nem találja meg az összhangot a választópolgárokkal, és addig fajul a dolog, hogy tüntetni kell valamilyen lépése ellen, akkor rosszul teszi a dolgát. A politikusnak úgy kell meghoznia döntéseit, hogy ne kerüljön sor utcai tüntetésre, demonstrációra. Például az előző ciklusban az iskola-összevonásokat sikerült megoldanunk a városban tárgyalásos úton, nem vonultak az utcára az emberek.

Index: – Veszprém akkor egy nyugalmas hely, ahol jól működik a népképviseleti demokrácia?

HF: – Én az előző ciklusban tudtam ezért felelősséget vállalni, most azért tudok, hogy ha az önkormányzat pl. iskola-összevonásokat fog előkészíteni és megvalósítani, akkor a szocialisták magatartása konzekvens lesz. Nem tiltakozásokat fogunk szervezni, hanem szakmai szempontból fogjuk megközelíteni a kérdést.