Ez az a film, amit látni kell. Látni, aztán beszélgetni róla, miközben felejtsük el, hogy kire szavazunk négyévente, melyik párttal szimpatizálunk nap mint nap. Figyeljük a képeket, hallgassuk a nyilatkozókat, gondolkodjunk, beszélgessünk, és vonjuk le a konzekvenciákat.

Pesty László karakteres figura. Ez érződik a nyilatkozataiban, filmjeiben. Értelmiségi, aki mondani, közölni akar környezetének, miközben állásfoglalásra sarkalja őket. Ismerhetjük őt, mint az első videó folyóirat, a Fekete Doboz alapemberét, a TV2-ben egykori egyik műsorszállítóját, netes vállalkozót, és most a Megsebzett ünnep rendezőjét.

A félórás dokumentumfilm 2006. október 23-i utcai eseményeket, a rendőrség és a tömeg összeütközéseit mutatja be. A képek jól ismertek a Duna TV-t, Hír Tv-t nézők köreiben. Nem is ez adja a film lényegét! Ezt a fajta sokkhatást már sajnos megszoktuk. A pluszt a megszólaló tüntetők, pontosabban a sérülést szenvedők adják. Félelmüket, indulatukat a sérüléseik fokozzák. Mindezt Kovács Ákos zenéje nyomja bele az érzelmi világodba. Nem tudok, és nem akarok szebben fogalmazni. Igen, nyomja bele, hasítja át az embert. Mert a képek, történetek mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Ez a lényege a filmnek. Egyértelműen fel akar kavarni, egyértelműen állásfoglalást akar kicsikarni belőled. Dobjuk ki – ebben a film segít – a mindennapi politikai-közéleti pavlovi reflexünket, ne kezdjünk el csőcselékezni, ne kezdjünk el Fletózni. Nem erről van itt szó! Itt a biztonságunk, az emberi jogaink, a rendőrség szerepe áll a középpontban.

Mindig azt mondom, nem kell egyetértenünk, nem kell azonos véleményen lennünk, de egymást tisztelnünk kell, és ezt szavak, tettek szintjén is be kell tartanunk. Ez az én konklúzióm. Lesz Önöknek is, ha megnézik a filmet. Sokaknak pedig az a félmondat, ami a film végén elhangzik – „Ez döbbenet…”

Link:
www.pestylaszlo.com
www.youtube.com