2007. április 18-án 17 órakor „Veszprém kulturális életének jelene és jövője” címmel tart összejövetelt Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata a Pannónia étteremben a város képzőművészeinek meghívásával. A rendezvénnyel kapcsolatos gondolatairól kérdeztük az egyik meghívottat, Felhősi István festő-restaurátort.

Index: – Hogyan fogadta a kezdeményezést?

Felhősi István: – Amint az a címből is kiderül, a rendezők Veszprém kulturális jelenéről és jövőjéről kívánnak beszélgetni, amit egyenként és külön-külön is egyaránt fontosnak tartok. Engem – mint a városban élő képzőművészt – érdekel, hogy a város vezetése hogyan képzeli el a helyi kulturális életet, és jónak tartom, ha a város vezetése is érdeklődik, hogy mások miként látják ugyanezt.

Index: – Hogyan lehet megítélni egy város kultúrájának a jelenét és a jövőjét?

FI: – A város hagyományaiból kell kiindulni. Mindabból, ami itt terem és mindabból, ami számunkra itt adott. Ezekre a dolgokra lehet jövőt építeni. Meg kell nézni, kik és milyen értékeket hoznak létre, és meg kell vizsgálni, hogy egyes alkotók illetve alkotói közösségek számára melyek a legmegfelelőbb támogatási formák. Érdemes elgondolkodni olyan kérdéseken is, hogy közösségben vagy közönségben gondolkodunk akkor, amikor nemcsak a kultúra előállítóiról, hanem az azt befogadó emberekről is beszélünk. Semmi olyan kezdeményezést nem támogatok, ami nem egyeztethető össze a város hagyományaival, ami sem ott nem működött, ahol kitalálták, létrehozták, sem pedig itt nem működne a helyi adottságok miatt.

Index: – Hogyan lehet érdekessé tenni a városban élők számára a kultúrát?

FI: – A magam részéről azt keresem, ami az életről szól. Az élet legyen az, ami válaszol a kérdésekre. Nem a sznobériát szeretném támogatni, nem azokat a jelenségeket, melyek akár Budapesthez vagy Európa bármelyik nagyvárosához képest besorolnak bennünket valamiféle áramlatba, hanem azokat a dolgokat, amelyek elsősorban az itt élőket érintik. Ehhez elkerülhetetlenül tudnunk kell, hogy kik élnek ebben a városban, mit és miért hoztak létre, hogy milyen különleges, csak erre a városra jellemző értékeink vannak.

Index: – Mi teremti meg a folytonosságot a kultúrában?

FI: – Ha Veszprém kulturális jövőről beszélünk, akkor a kultúra nem körgyűrűn belüli vagy körgyűrűn kívüli világ, hanem annak szabad mozgástere van. A hely szellemisége nem ölthet úgy testet, mintha le lenne betonozva. Jönnie, mennie kell, meg kell fürödnie más települések forrásaiban, találkoznia kell más helyek, más közösségek áramlataival, lüktetésével, rezdüléseivel. Ez vonatkozik irodalomra, zenére, képzőművészetre egyaránt. Jó lenne mindezeket a dolgokat helyi szinten összegyűjteni. A szó jó értelmében nyilvántartani a közöttünk élő alkotókat, és részesévé válni annak, hogy továbbra is itt kívánják létrehozni alkotásaikat.

Index: – A fentiekhez hasonló kezdeményezések ehhez segítséget adhatnak?

FI: – Ez sok mindentől függ. Ha a helyi alkotói közösségek egyre több szinten tudnak nem csak egymás ellen, hanem együtt is működni, akkor egészen biztosan igen. Ha ugyanez a kezdeményező szerep arányaiban megmarad annak és annyinak, ami lehet, akkor szintén igen a válasz. Fontos lenne, ha az ilyen összejöveteleket közösségi szinten is támogatnák, és az sem lenne baj, ha a közösségi támogatás mellett az egyes személyekre jellemző arculatát is meg tudná őrizni.

Index: – Milyen nehézségei vannak az együttműködésnek?

FI: – Kultúrát csak éltetni lehet, irányítani nem. Nem a művészeket kell etetni, itatni, hanem a létrejövő műveket kell serkenteni. Feladatot kell adni az alkotóknak, hogy képességeiket, energiáikat, szándékaikat és akaratukat minden számukra szükséges területen ki tudják fejezni. Ehhez a helyi kultúrát is folyamatában kell látni, és szelektálni csak minőségi alapon lenne szabad belőle. Ezek a folyamatok alapjában véve társadalmi jelenségek, melyek összekapcsolódnak más társadalmi folyamatokkal. Ha jövőről beszélünk és Veszprémről, akkor ezeket mind-mind érdemes lenne figyelembe venni, és nem ártana, ha az itt is működő mechanizmusokat nemcsak azok látnák, akik benne vannak, hanem azok is, akik szeretnék, ha közük lenne hozzá. A kultúrát felügyelők, befolyásolni szándékozók hiába hoznak bármiféle rendelkezéseket, ha azok a működő folyamatok természetével ellentétesek, nem előrefelé viszik az eseményeket. Mecénásként viselkedni nemcsak az anyagi javak felett való rendelkezést jelenti, hanem úgy segíteni az alkotókat, hogy ne a támogató, hanem a támogatott személye illetve személyek váljanak igazán érdekessé, hangsúlyossá.

Index: – Lesz, lehet-e folytatása egy ilyen kezdeményezésnek?

FI: – Azt gondolom, hogy szükség lenne egy folyamatos párbeszédre a város vezetése és az itt élő alkotók között. Hogy ez a rendezvény képes-e hagyományt teremteni, az természetesen a benne résztvevők aktivitásától függ. Épp ezért elengedhetetlen feltételének tartom a Veszprémben élő fiatal alkotók bevonását és megszólítását is.