Valamikor a ’90-es évek elején ettem először előételként ördögmájat a Budai Várban, egy Országház utcai vendéglő kerthelyiségében, pofátlanul sok pénzért, pofátlanul kicsi adagot… Íme egy egyszerű, de nagyszerű vendégváró falat!

Veszünk egy vákuumcsomagolt szeletelt szalonnát.

Könyörgöm, ne nevezzük bacon-szalonnának! A bacon szó magyar állítólag eredetű... Még a tizennyolcadik század derekán is néha-néha, korábban pedig rendszeresen előfordult, hogy Magyarországról ridegen tartott, nagyon jó minőségű hússal, zsírral felhizlalt disznócsordákat hajtottak pásztoraink lábon, „nyugat” felé. Mondhatni: Magyarország volt „nyugat éléskamrája”. A disznócsordák többek között a Bakony erdeinek makkjain híztak kiváló húsúvá és egyedülállóan finom zsírúvá. Olyannyira, hogy tulajdonképpen a jó minőségű, magyarországi eredetű húsos szalonna védjegyeként alakult ki ez a szó: „bacon”, vagyis: bakonyi... (forrás)

A szalonnaszeleteket elfelezzük, majd a mosott és lecsöpögtetett csirkemájdarabokat beletekerjük. Valahogy így:

És tizenöt perccel a vendégek érkezése előtt betoljuk a grillezőbe.
Ennyi.