Az UEFA döntött. Nem mi kaptuk az Európa-bajnokság rendezési jogát. A hír hallatán beindult gépezet. Egyesek az ukrán maffia befolyásáról beszélnek, mások azt bizonygatják, eddig mi voltunk az elsők, csak az utolsó körbe buktunk el, míg mások szerint esélyünk sem volt. Felmerül a kérdés: tényleg elbuktuk mi ezt a pályázatot?

A döntés egyértelmű, nem mi, hanem a lengyel-ukrán páros rendezi a foci Európa-bajnokságot. A döntést lehet utálni, de megmásítani nem. Szépíthetjük, elmondhatjuk, hogy a prezentációnk jó volt, eddig mi voltunk a legjobbak, csak a végén buktuk el. Elmondhatjuk, de minek, a helyzeten semmit nem változtat. Színezhetjük az ukrán maffia kapcsolatát, hatását az UEFA döntnökeire. De ettől sem mi rendezzük a fociünnepet. Mondhatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc áll a háttérben, miatta buktuk el a pályázatot. Szerintem olyan mindegy. Tipikus magyar válaszok. Nagy érzelmi felindulás, hangulatkeltés – eredmény nélkül.

Nézzünk szembe a ténnyel, gondolkodjunk el azon, hogy miért buktunk. Önigazolásnak, vádaskodásnak, összeesküvéselmélet-gyártásnak semmi értelme. Szembe kell nézni a ténnyel, nem mi rendezzük az EB-t.

Saját kezünkbe van a saját focink, a saját jövőnk. Ezért nem kell pánikolni. Meg kell oldani a problémát, előre kell lépni. Őszinteség, program, kivitelező kell – mint szinte minden egyes területen ma Magyarországon!