Meghalt egy kislány. Nem hiszem, hogy az alkohol miatt. Az emberi butaság, gondatlanság következtében. Nem tudható. Több középiskolás halt meg a tanévben, akiknek valamilyen veszprémi kötődésük volt. Úgy látszik, könnyű Isten elé esni. Könnyű könnyelműnek lenni. Angyalszárnyon tovább állni.

Elvesztettük állandó figyelmünket, állati éberségünket a természet és természetünk apró rezdüléseire.

Erőt, energiát emészt a felelősség súlya, sokan ledobják vagy fel sem veszik. De nincs a léleknek ereje a felelősség „kitartása” nélkül.

Ki mondja meg, hogy milyen az élet? Most mondja meg valaki, miért ilyen!

Jobb esetben kérdések születnek. Mert választ csak kérdésre lehet adni. Ki kérdez? Ki kérdez, kérdeztet folyamatosan az élet értelmét kutató, kereső, az egyéni boldogságot megtalálni segítő töprengésekkel, beszélgetésekkel? Akár együtt érző hallgatásokkal, ki kérdez?

Isten szabad akarattal áldott és vert meg minket. Jók vagy rosszak lehetünk a természet farkastörvényeinek napsütötte vagy holdfényes testén.

Sajnálom, hogy létezik szabad akarat, sajnálom, hogy van erény és a bűn. De jó volna csak egyszerűen, boldogan élni. Igaz, ezt senki sem ígérte nekünk…

Várnai