Székletről, SZTK-ról, mindennapokról

Rövid beszélgetés Fábry Sándorral

Csordultig megtelt a VMK színházterme múlt pénteken, amikor is Fábry Sándor önálló estjére került sor az intézményben. A nagy érdeklődést mutatja, hogy még a színpadra is értékesítettek jegyet, így mintegy hatvan néző igazán közelről élvezhette showdersanyi műsorát, aki az előadás előtt egy rövid időre lapunk rendelkezésére állt.

Index: – Üdvözlöm! Cseh Zoltán vagyok, a Veszprém Index internetes városi újság munkatársa. Egy rövid interjút szeretnék kérni Öntől.

Fábry Sándor: – Köszönöm, nem!

…

Néhány hete örömmel láttam a Városi Művelődési Központ áprilisi programját, miszerint hamarosan városunkba látogat Fábry Sándor, aki közel három éve nem járt erre. Bár tisztában voltam vele, nem szívesen ad interjút, reménykedtem benne, hogy egy rövid beszélgetésre lehetőségem nyílik a sómennel. Mint a fenti párbeszédből kitűnik, valóban igen rövidkére sikeredett. Pedig nem akartam mást, csupán néhány kérdést feltenni a Showderről, a Dizájn Center című könyvéről, a szakmáról, valamint Veszprém és környékéhez fűződő kapcsolatáról. Magánéletéről nagyon ritkán olvasni, nem szívesen nyilatkozik róla, így ezt nem is állt szándékomban erőltetni. Miért pont egy vidéki mitugrász újságírónak nyílna meg?

Néhány nappal az előadás előtt felhívtam menedzserét, szeretnék tudósítani a műsorról, valamint amennyiben megoldható, egy interjút is készítenék. Megnyugtatott, továbbítja kérésem. Múlt pénteken ismételten kerestem, összejön-e a beszélgetés. Azt a választ kaptam, szólt Sándornak, jöjjön egy kicsit korábban, hogy legyen idő a beszélgetésünkre. Fél hétkor egy Chevrolet terepjáró gördült a VMK elé, benne egy nyelvét kinyújtó emberrel, aki fütyörészve szállt ki a járműből, szedte össze holmiját. Jó kedve van – állapítottam meg magamban, kicsit erőt adva az előttem álló interjúhoz. Hiába.

Később megtudtam, előző nap forgatták a Showder legújabb adását, a többórás felvétel megviseli az embert, talán emiatt nem volt türelme hozzám. Esetleg az Index névtől ijedt meg? Vagy csupán nem akart egy városi újságíróval diskurálni, mert ő ennél jobbat érdemel?

Persze, senki sincs arra kötelezve, hogy interjút adjon. Nem várhatom el senkitől, hogy repdessen az örömtől, ha megszólítom. Ez így természetes. Azonban ha többszöri telefonos egyeztetés előzi meg a beszélgetést, talán elvárható lenne, hogy a felkészülésre szánt idő megtérüljön.

Ettől függetlenül megnéztem az előadást, tiltakozásom jeléül fél óráig nem nevettem, de nem bírtam tovább ellenállni a poénok rohamának. A humorbombákat személyes élmények követték, újra és újra nevetést csikarva ki a nézőkből. A másfél óra alatt megtudhattuk, mikor volt utoljára hasmenése, milyen gyakran jár kivizsgálásra, mire használja a Kubu italt, illetve milyen táviratot kaptunk volna az ukránoktól, ha mi nyerjük meg a foci Eb-t: jók voltatok STOP gratulálunk STOP kőolaj STOP földgáz STOP.

Most hallom a televízióban, „Esti Showder Fábry Sándorral csütörtök este az RTL Klubon.” Köszönöm, nem.

Rovat: