Az egészségügy válságáról beszélni mindennapos téma. A problémákra azonban egy hétköznapi téma sokkal jobban rávilágít, mint egy akadémiai vita. Az alábbi történet – melynek szereplője egy gyermeket kívánó anya bebizonyítja –, hogy az egészségügy ma már nemcsak pénzügyi, szakmai, hanem morális válsággal is küzd.

Történetünk szereplője, akit nevezzünk Annának, régóta szeretne gyermeket. Ő és férje – sajnos ez a helyzet ma már nem ritka Magyarországon – egészséges, de ennek ellenére mégsem sikerül neki áldott állapotba kerülnie. Legtöbb ilyen házaspár ilyenkor Tapolca felé veszi az irányt. A Pannon Reprodukciós Intézetben legtöbbször a beültetésnek nevezett beavatkozással próbálják megoldani a gyermeket várók problémáját. Röviden, hogy mindenkinek érthető legyen, ez azt jelenti: a nőtől petesejtet vesznek le, és ezt a férfi spermájával egyesítik, majd az „eredményt” visszahelyezik, beültetik a nőbe. Nem könnyű folyamat szakmailag sem, emberileg sem, főleg a leendő anyáknak.

Anna egy hasonló folyamat elején járt. A petesejt-leszíváskor alkalmazott altatásból ébredt, amikor rosszul lett, többször elájult, szédült… Az intézetben ellátták, de mivel orvos nem volt már az épületben beutalták a helyi kórházba. A kórházreform Tapolcán megszüntette a nőgyógyászati osztályt. Ez elgondolkodtató annak a fényében, hogy közel-távol csak itt működik reprodukciós intézet, ami szorosan összefügg a nőgyógyászattal. Vélhetően ezt nem vették figyelembe, vagy nem volt elég hangsúlyos a kórházi átalakítások kapcsán.

Miután Annát itt ellátták, és mivel nem volt szakirányú részleg, átirányították Ajkára, az ottani nőgyógyászati osztályra. A mentő közel egy óra, vagyis hatvan perc múlva érkezett, majd ezt követően elszáguldott vele Ajkára. Nem vitte, nem szállította, száguldott vele, ami egy rosszulléttel küzdő esetében nem a legjobb.

Ajkán az orvos első kérdése az volt: miért ide hozták? Gondolom, nem a beteg feladata ezt indokolni, de Anna megtette. Elmagyarázta az orvosnak, hogy az átszervezés miatt Tapolcáról csak Ajkára vihetik a női beteget. Miután az orvos ezt megemésztette, a tapolcai reprodukciós intézetben dolgozó kollegák fizetését emlegette, mondván, ott megkapják a sok pénzt, mi meg itt megoldjuk az ő problémáikat. Majd egy költői kérdést morgott a beteg felé: „Kellett ez magának?”

Ilyen kérdést, kijelentést tenni betegnek nem biztos, hogy helyén való, főleg egy olyan nőnek, aki hónapok óta azért küzd, hogy gyermeke legyen. Hétfőn kellett neki visszamennie Tapolcára, beültetésre. Ezzel nem foglalkoztak Ajkán, mondván négy nap múlva mehet csak el tőlük. Mit tehetett, szó szerint elszökött, hogy el tudjon menni a várt beavatkozásra.

Elgondolkodtató a történet. Nem értem, miért nincs Tapolcán nőgyógyászat a kórházban, amikor a városban működik a reprodukciós intézet, nem értem miért egy óra kell a mentőnek, hogy odaérjen, azt meg végkép nem értem, sőt nem tudom elfogadni, hogy az orvos a beteget megsértse.

P.S.: A név természetesen kitalált, a helyszín és az esemény nem. Pontos név, adatok a szerkesztőségben.

pethő imre