Az észt kormányzatnak elege lett a fővárosukat díszítő szovjet hősi emlékműből. Az oroszok azonban ragaszkodnak hozzá, maradjon ott, ahol van. Az ellentét nem maradt meg verbális szinten, utcai tüntetésekkel, majd diplomáciai atrocitásokkal, és végül gazdasági zsarolással próbálta direkt, indirekt módon Moszkva rábírni a balti államot álláspontjának megváltoztatására. Magyarországnak és az uniónak érdemes lenne elgondolkodni Oroszországgal kapcsolatos politikájáról, pontosabban annak stílusáról.

Az észt vezetés úgy gondolta, hogy a fővárosukból kitelepíti a II. világháborús szovjet hősi emlékművet. A helyi orosz kisebbség, majd közvetlenül utána a moszkvai kormányzat ezt sértőnek találta. Tallinban utcai összecsapásra, a diplomáciában – orosz oldalról – pengeváltásra került sor. Sőt, hogy hatékonyabb legyen a nagy testvér kommunikációja, még a gazdasági „ráhatást” is bedobták, vagyis leállították az Észtországba küldendő olaj-, gáz- és szénszállítmányokat.

Egy városrendezési ügyből, hogyan lett politikai-gazdasági villongás? Oroszország, mint a Szovjetunió örököse, sértőnek érzi a II. világháború során Baltikumban elesett katonáinak emléket állító szobor elmozdítását, sőt az újraéledő orosz nacionalizmus erősítésére is felhasználja ezt. Az észtek az emlékműben a kommunizmus kegyhelyét is látják, illetve számukra az 1939 és 1945 közötti időszak szabadságuk elvesztésének története, amiben a szovjet hadsereg nem mint felszabadító, hanem mint megszálló jelenik meg.

A két történelmi, érzelmi háttér érthető. A következmények nem, igaz az orosz diplomáciát ismerve cseppet sem meglepők, hiszen manapság, ha Moszkvának nem tetszik egyik vagy másik volt tagállamának cselekedete, akkor azonnal, szemrebbenés nélkül bedobja a gazdasági fegyvert, elzárja az olaj- és gázcsapot. És ez az, amin el kell gondolkodnia az EU-nak, hiszen egyik tagállamát érte sérelem, és Magyarországnak, hiszen egyre fontosabb partnerré válik számunkra Oroszország, főleg az energiaszállítás területén.

Felelős vezetőinknek fel kell tenni maguknak azt a kérdést, miszerint mit várhatnánk, ha Moszkvának nem tetsző lépésre, kijelentésre szánnánk el magunkat. A válasz egyértelmű: pontosan ilyenre. Az orosz vezetés nem habozna erőből politizálni velünk is, és azonnal leállítaná az energiaszállítást, csak úgy, véletlenül technikai okokra hivatkozva. Ezért kell elgondolkodnunk nekünk, illetve az Európai Uniónak az orosz politikáról.

Érdemes ilyen stílusban kommunikáló partnerre építeni az energiagazdaságunkat? A nagy európai gázelosztó magyarországi megépítése egyet jelentene – jelen események ebben erősítenek meg – az orosz diplomácia kiszolgálásával, az önálló akarat megszűnésével, vagyis a szuverenitásunk sérülne. De ettől függetlenül sem szabad hagyni, hogy a nagyorosz külpolitika ezt cselekedje bármely országgal, hiszen ez nem más, mint zsarolás.