Krámer György koreográfus, táncművész immár tíz esztendeje igazgatja művészetileg a Tánc Fesztiválját. A múlt heti sajtótájékoztató előtt sikerült egy rövid interjú erejéig leültetni a Veszprém Index diktafonja elé. A művészeti igazgató egyben volt elkeseredett és lelkes a fesztivál négy napját illetően – és azt is elárulta: a rendezvény alatt hihetetlen peckesen fog fel-alá járkálni…

Index: – Miért ilyen rövid a Táncfesztivál?

Krámer György: – Gondolhatod, mi lesz a válasz. Megint egy olyan anyagi satuba kerültünk, ami lehetetlenné tette, hogy hosszabb legyen a fesztivál, és lehetetlenné tette, hogy a terveink szerint méltóan megünnepeljük a tizedik évfordulót. Nincs ezen mit szépíteni, nem panaszként mondom, ez a tény.

Index: – Melyek azok a pénzek, amelyek legjobban hiányoznak?

KGy: – Nagyon bíztunk az NKA kiemelt országos jelentőségű nagyrendezvények kuratóriumának pályázatában, ahol nem csak miket, hanem az egész területet hihetetlen módon aláértékelték. Az egész alapot szűkítették, tehát mindenki kevesebb támogatáshoz jutott, ráadásul ezen a körön belül mi jártunk a legkevésbé rosszul, hiszen – a 30–40 százaléknyi átlaggal szemben – mi „csak” tizenkét százalékkal kaptunk kevesebbet, mint tavaly. Ha azt figyeljük, hogy mi zajlik egy éve az országban gazdasági konszolidáció jegyében ez nem is nagy ügy, de eleve nagyon szorult helyzetben voltunk. Persze ez engem egyáltalán nem boldogít, ráadásul meggyőződésem, hogy eleve igazságtalanul alacsony szintre lettünk kalibrálva.

Index: – Tavaly a nagyrendezvény besorolás miatt nem is tudtatok más NKA pénzre pályázni. Idén ez hogyan alakult?

KGy: – Ezúttal annyi segítséget kaptunk, hogy ezt a tilalmat feloldották, jött is egy kis kompenzáció a Táncművészeti Szakkollégiumtól, de az egy kis kalap, és nem erre találták ki. Nagyon fáj, hogy elhoztunk onnan is másfélmillió forintot, miközben úgy kell a pénz, mint egy falat kenyér. Egyértelműen rossz a pályázati rendszer, mindenki ezt mondja, akárkit kérdezel a kultúra területén.

Index: – Uszkve mennyiből gazdálkodtok?

KGy: – Tízmillió forintból.

Index: – Szerinted megfelelő módon lobbiztatok a pályázatok sikeréért, az idei Táncfesztiválért?

KGy: – A siker nem csupán lobbi kérdése, de az a pályázati munka, amit Vándorfi László évközben végez, olyan zsonglőrmutatvány, amit senki nem tudna utána csinálni. Tehát azt gondolom, a lobbi megfelelő volt, ráadásul erős a képviselete a fesztiválnak a szakmán belül is, de hát ennyit ér a szakma – a kultúra területén sajnos a leggyengébb érdekérvényesítő társaság vagyunk.

Index: – Mi lesz a fesztivál legnagyobb durranása?

KGy: – Az egész. A szokásainknak meglelően nem engedtünk a színvonalból, a táncművészet java termése itt van. A művészek felé is tartottuk a hagyományt, tehát a táncosok meghívása a fesztivál egész idejére szól, mert enélkül az arcát veszítené el a rendezvény. Változatlanul meghívtuk a törzsvendégeinket, és igyekszünk újdonságokat felmutatni, így kerül a programba Gergely Attila, aki most jelentkezik először önálló koreográfiával, és van ifjúsági előadásunk a Dunaújvárosi Táncszínháztól. Sikerült végre teljesíteni régi vágyamat, Bozsik Yvette-ék elhozzák végre a Tüzes angyalt, ami technikailag volt eddig problémás, de találtunk rá megoldást, hogy beférjen a Séd moziba. Fiatal koreográfusok jegyzik a szegediek programját, van külföldi darabunk, utcai megmozdulásokat szerezünk: a Langaléta Garabonciások fellépése rendkívüli élmény lesz.

Index: – Hogyan tudjátok hangulatában tíz éves jubileumi fesztivállá varázsolni ezt a négy napot?

KGy: – Hihetetlenül peckesen fogok fel-alá járkálni… nem tudok mit mondani. Lehetne sikálni, csiszolni, hadoválni, de ez a fesztivál is lesz olyan jó minőségében és hangulatában, mint az előző tíz.

Index: – A szakmai, művészeti beszélgetések mindig összehozták a közönséget az alkotókkal. Számíthatunk idén is ilyen programpontokra?

KGy: – Annyira rövid a fesztivál, hogy úgy döntöttünk, egy nagy fórumot tartunk szombaton a látottakról, illetve a kultúráról, a táncszínházról, a színházról…

Index: – Mennyire fordultak felétek empatikusan az alkotók, fellépők – tudván az anyagi helyzetet?

KGy: – A fesztivál tíz éve alatt a művészek nem piaci áron léptek föl Veszprémben, hanem a tényleges összeg 50 százaléka alatt – így lesz ez idén is. Ez a realitás, de nem tudom, hogy mennyire lehet még ezt elvárni tőlük. Bár egyelőre még mindig az sértődik meg, aki kimarad, semmint az, akinek féláron kell eljönnie.