Egyik hírünk olvastán úgy döntöttem, hogy a tavalyi szép emlékű – bár kissé túlkalibrált – túránk tanulságait levonva, a megterhelő utazgatás helyett egy helyre összpontosítom a Nyitott Pincékkel kapcsolatos programjaimat. Ez pedig nem volt más, mint a Nivegy-völgy. Mit ne mondjak, ezúttal sem tévedhettem.

Az igazi csáberő természetesen az volt, hogy nem pusztán Pünkösdhétfőre koncentrálódott a program, hanem ez egész hétvégén készséggel álltak a borivók és családjaik rendelkezésére, így a hozzám hasonló lusta laikusnak nem kellett a keddi munkahelyi másnap nyomasztó prekoncepciójával nekivágnom az év egyik kulcseseményének. Nemcsak a tempót lehetett lassítani, de a meglátogatandó pincék számát is könnyedén bővíthettük egy-egy szállás beiktatásával. A program hűen tükrözte a boros gazdák összefogását, egyben példát mutatva arra is, hogy az ország más vidékein is érdemes hasonló lokális programokat szervezni.

A nagy kényelmességnek megvan a hátránya is, például szombaton bármennyire is vonzó volt a szentantalfai borkombinát területén kialakított központi helyen a borkorcsolyaverseny vagy a 100 palackos borgyűjteményt fődíjként bíró tombola, mi mégsem tudtunk elmozdulni a „Döbörhegyi-pince” előtt spontán kialakított kártyaasztal és borospoharak mellől. (Ellenben az éjszakai vihart egész vidáman élhettük meg.)

Nem meglepő talán, ha vasárnap délelőtt az egész völgyben nehezen lehetett programot találni, éppen úgy, mint az utcán bóklászó helyit. A csicsói utcabál és az antalfai mulatozás úgy néz ki, még a juhfarkon edződő lakosságot is megviselte, és a kora délutáni órákban is csak álmos-szemű anyukákat láthattunk kisgyermekeikkel a játszótér környékén. A viharos szél miatt nehezen mozdult ki a turista is, inkább a présházban történő poharazgatást választva, így ugorjunk inkább hétfőre.

Aki a hétfő reggelt a családi szőlő permetezésével kezdi, igencsak megbecsül minden pohár bort, ráadásul a keze sem az alkoholizmustól remeg. Nem is ecsetelném a borkóstoló hangulatát, hiszen amikor a büszke gazda minden pohár mellé úgy mondja a történetet, hogy az absztinensek is megkívánják a bort, az minden szónál többet elmond. Mivel féláron kapható ilyenkor a pincék többségében nemcsak a kóstoló, de a palackok egy része is, ilyenkor akár több hónapra is be lehet tárazni.

A Torkos Csütörtökkel és a Nyitott Pincékkel valami elkezdődött ebben az országban. Valami, ami azt az érzést kelti bennem, hogy igenis van esély a kotyvasztott tablettások és a műanyag ízek visszaszorulására a magyarok ízlésvilágában.
Még akkor is, ha az egyik legjobb állomásunkon – a Vivamus pincészet dörgicsei palackozójában – éppen péntek éjjel lopták el (teherautóval csoportosan!) a teraszról a két és fél mázsás rönkasztalokat, székekkel együtt…