A nézők és a szurkolók hozzátartoznak a sport-eseményekhez, nem egyszer meghatározó résztvevői is azoknak. Így van ez Veszprémben is, ahol az MKB drukkerei éppen olyan európai hírnévre tettek szert, mint maga a csapat. Ha városi kézilabdáról beszélünk, az ő véleményük sem maradhat titokban, kérdéseinkre Gojko (Krucli József) és Sev (Sevinger Zsolt) válaszolt.

Index: – Miben látjátok a bajnokság elvesztésének okait?

Gojko: – Véleményem szerint nemcsak a játékosok és az edző érezte úgy, hogy ezt a Szegedet három meccs alatt „elintézhetjük”, hanem a szurkolók közül is rengetegen (többek között én is). Semmi nem utalt arra, hogy akár még szoros csata is várhat ránk a bajnoki döntőben a Szegeddel, sőt náluk voltak igazán gondok (edzőváltás, Ilyés-ügy, korai kupabúcsú, Dunaferr elleni elődöntő). Zovko igazából a döntő négy meccse alatt szerintem csak a harmadik találkozón meccselt jól, a többin játszatta a megszokott formációt. Támadásból nagyon hiányzott Kiró, védekezésből pedig Lapac. Csapatként sem funkcionáltunk, és most nem volt meccsenként 2–3 kiemelkedő teljesítmény, ami ilyenkor segíteni szokott. Egyértelműen az első meccsen buktuk el a bajnoki címet, a Szeged pedig onnantól vérszemet kapott.

Sev: – Szerintem a problémák márciusban kezdődtek. A csapatnak a Kiel-derbi után nem volt egyetlen jó meccse sem. A legnagyobb probléma az volt, hogy elhitték: ezt a bajnokságot nem veszíthetik el. A csapat mentális felkészítése nem sikerült (nemcsak a döntőre…), volt olyan meccs az elődöntő során, amelynek a második félidejében a PLER nyert. A döntő első mérkőzésén a csapat teljesen motiválatlanul játszott. Nem értek a kézilabdához, de motiváció nélkül nagyon nehéz hosszútávon eredményesnek lenni.

Index: – Miben látjátok a Pick Szeged erejét?

Sev: – A Szeged elsősorban akaratban nőtt a Veszprém fölé. Igazi csapatként működtek, végig ott lobogott a szemükben az a bizonyos tűz… Ha a játékosokat egyenként szembeállítjuk egymással, a legtöbb összevetést a mi játékosaink nyernék meg. Sajnos ebből a döntőben nagyon kevés látszott. Volt még valami, ami a Szeged erejét megsokszorozta: Tizenegy év bajnoki cím nélkül… Ők már nagyon akarták ezt a címet…

Gojko: – Rettentő kemény védekezés (amit nálunk néha hiányoltam), remek kapusteljesítmény (lehet utálni Pukit, de nagyon jó kapus, nagyrészt az ő érdeme a bajnoki cím), és óriási motivációs tényező lehetett az, hogy 11 éve nem nyertek bajnokságot, és jó pár játékosnak erre utoljára volt lehetősége. (Mezei Ricsinek külön is gratulálok, megérdemelte!) Az első meccs megnyerése után hihetetlen volt az elszántság a szegedi játékosokban (és a szurkolókban is).

Index: – Jövőre milyen területen kellene változnia az MKB Veszprémnek?

Gojko: – Nagyon szeretném, ha balkezes szélsőt igazolnánk, mert jelenleg szerintem az a lyukas poszt. A többi poszton nem tudom, milyen változások lesznek, de szerintem nagyjából ezzel a kerettel nem lehet gond a bajnoki cím visszaszerzése jövőre. Kíváncsian várom Mocsait, megmutathatja, mit tud kihozni ebből a csapatból.

Sev: – Mint említettem nem értek a kézilabdához, így erre a kérdésre inkább az illetékesek válaszoljanak.

Index: – Mit nyer és mit veszít a csapat az új csarnokkal?

Sev: – Nyer várhatóan egy olyan létesítményt, ahol minden szurkolót kulturált környezetben tud elhelyezni. Veszít viszont egy olyan helyszínt, amelynek a hangulatától Európában mindenhol ódákat zengtek. Aztán majd meglátjuk az új csarnokot, mikorra tudja a csapat és a közönség belakni…

Gojko: – Mindenképpen elveszíti a régi „csarnok” hangulatát, katlanszerűségét. Igaz, sajnos mostanában egyre ritkábban és elég régen éreztem azt, hogy a szurkolás szinte szétrobbantja a csarnokot. Reméljük, az újjal nyerünk egy olyan létesítményt, amelyet – valljuk be – a kézilabdacsapaton kívül, Veszprém mint megyeszékhely is megérdemelne már. Sokan voltak és vannak itt játékosok, akik régóta érdemesek arra, hogy egy olyan csarnokban köszönthesse őket a szurkolótábor, amilyen várhatóan az új lesz. (Már ha nem farigcsáljuk odáig a költségeket, hogy pironkodni kelljen).

folyt. köv.