Mindenkinek volt valami első. Első csók, első könyv, első nap az iskolában, első UV, első szavazás, első papírsárkány-hajtogatás, első korty sör, első liter bor, első nő, avagy férfi (vagy mindkettő), első cikk, első munkahely, első hazugság, első tanítónéni, első love… Az Index-elsők új sorozatunkban szerkesztőségünk tagja vallanak első élményeikről. (Természetesen várjuk a veszprem.szerk@index.hu címre vállalkozó kedvű olvasóink írásait is ebben a témában.)

Az onánia nagy kulturális téma, számos műalkotás kitüntetett eleme, hangsúlyos motívuma. Fellini Amarcordjában például a bigott tiszteletes korholja a rendező ifjúkori alteregóját: „Karikásak a szemeid, biztosan magadhoz nyúlsz”. De említhetnénk Philip Roth regényét, a Portnoy-kórt is, melynek hőse sportot űz e tevékenységéből. S bár napjainkban megmutatni vagy leírni szinte mindent szabad, a férfiak önkielégítése kultúránkban valamiért mégis tabu maradt. Ezúttal első rejszolásom történetével igyekszem taburomboló lenni.

Bármily hihetetlen, én részben Goethe írásművészetének köszönhetem első ejakulációmat, amely 1986 decemberében, néhány nappal a karácsonyi ünnepek után következett be. Tizenkét éves nebuló voltam akkoriban, egy szigetközi falu általános iskolájának tanulója. Már tombolt bennem a nemi vágy, de mindez kimerült néhány csinos bakfis ártalmatlan kukkolásában. Többnyire ugyanis félszegen tébláboltam diáktársaim között, akik ügyefogyott, kétbalkezes pancsernak tartottak. Habár magyarból jeleskedtem és minden szavalóversenyt módszeresen megnyertem a környéken, a sportban például sehogy sem boldogultam. Míg mindenki alig várta, hogy a tornaterembe rohanhasson, én kedvetlenül piszmogtam felszerelésemmel, igyekeztem húzni az időt, hisz a negyvenöt perc testedzés során állandó megszégyenülésben volt részem.

Már két kör futástól kimelegedtem, s forró verítékben úszva raktam le hájas fenekemet a padra, kötélmászáskor petyhüdten lógtam a madzag végén, képtelenül arra, hogy akár egyetlen métert felfelé gyötörjem magam, minden gyakorlatban az utolsó helyezés jutott, ügyetlenül futballoztam, általában a kapus posztját osztották rám, de rendre bekaptam a legsutább lövéseket is, néha pedig, míg a védésre koncentráltam, telibe találta heréimet egy-egy rosszul irányzott, erősen megküldött labda, ritka hárításaim ezekből a lövésekből származtak. Persze iskolai megaláztatásaimat szó nélkül elviselem, ha nem tornásznak velünk a lányok is. Így azonban a kék dresszben visongó fruskák, akiknek lilás színt öltő, fázékony lábszárait, csöppnyi emlőiket sóvárogva leskeltem, egymást követő malőrjeimen kórusban kacagtak.

Hogy voltaképpen miként is zajlik pontosan egy szexuális aktus, azt alig egy évvel korábban, mostohabátyámtól tudtam meg. Ő világosított fel, egy nagyszüleim padlásán talált külföldi pornómagazin fölé hajolva, amit addig legfeljebb sejtenem lehetett, hogy lényegében a kukink megvastagodik olyankor, és bele kell tolni oda, bizony, abba a rejtélyes nyílásba. A következő nyáron pedig, akár egy reneszánsz polihisztor, már különféle tárgyakkal kísérleteztem, hogy állandósult merevedésemnek megfelelő körülményeket biztosítsak. Hogy úgy mondjam, mesterségesen próbáltam létrehozni azt az eszközt, amely ma minden szexboltban kapható, és amit különben művaginának hívnak. Mígnem lassan rájöttem, hogy képtelen vagyok házi barkácsolással előállítani a női nemi szerv imitációját.

Első maszturbálásom tulajdonképpen úgy történt meg, hogy nem tudtam, mi is történik pontosan. A televízióban aznap délután egy magyar tévéfilmet vetítettek, Goethe tollából, Vonzások és választások címmel. Volt abban egy szerelmi jelenet, ami olyan mértékű altesti gerjedelmet keltett bennem, hogy bebizonyosodott: valamit muszáj kitalálnom azonnal, ha nem akarok beleőrülni kielégítetlen, permanens erekciómba. Aztán amikor késő éjszaka nyugovóra tért a gyanútlan família, az ORF műsorán egy Hekaté című francia erotikus filmet játszottak. A címszereplő a görög mitológia egyik holdistensége, a mágia és a boszorkányság, a sötétség és az éjszaka istennője. Mivel a filmben több mezítelen női testtel is találkoztam, nem bírtam tovább az önmegtartóztatást és a karácsonyfa fénye mellett különös cselekvésbe lendült a kezem a takaró alatt, termékeny magányomban.

A maszturbáció létezéséről fogalmam sem volt, autodidakta módon én magam fedeztem fel, s később a technikáját is tökéletesítettem, semmilyen külső információra nem volt szükségem. Őszintén szólva, igazából fogalmam sem volt, mit teszek. Csak arra gondoltam, ha a hüvely alagútjára emlékeztető alakzattá formálom megnyálazott markomat, duzzadó falloszom köré csavarva nedves tenyeremet, talán mégis szimulálhatom ama legendás jelenséget. És valóban: míg elszántan dolgoztam kezemmel a paplan sötétjében, egyre izgalmasabb érzések leptek meg. Minél tovább gyakoroltam ezt a látszólag értelmetlen és szégyenletes tevékenységet, annál erősebben sürgetett a késztetés, hogy tovább folytassam. Olyan érzésem támadt, akárha valami spirális érzéklépcsőn haladnék felfelé a magasba, mint egy megsemmisítő tornádó örvényének tehetetlen áldozata. Nem láttam ugyan a kéjes lajtorja végpontját, de ösztönösen úgy véltem, el kell jutnom oda, az ismeretlen dimenzióba. Akkor már elveszítettem tiszta tudatomat, s furcsa, röhejes grimaszokat vágva, a vizelés ingeréhez hasonló érzések uraltak. S váratlanul, már-már attól rettegve, hogy tizenkét évesen az ágybavizelés útjára térek, makkom csúcsából kibuggyant valami fehér, ragacsos nedv, amit három-négy újabb, erőteljes spricc követett.

Először azt sem tudtam, hol vagyok, mintha egy fényes tűzijáték helyszínére kerültem volna, gazdag víziók, fémes hangok, éles illatok táncoltak körülöttem. Aztán a hasamra tekintve hatalmas váladékpocsolyával szembesültem. Egyik ujjammal óvatosan belenyúltam a fehéres takonyhoz hasonlító kocsonyás tócsába, s lassan felmerült bennem az a kifejezés, amit néhány héttel korábban egy tiltott kötetben olvastam: ondó, mag, sperma. S rögtön azután, másképp, csúnyán mondva, iskolatársaim szlengje szerint: apatej, geci. Ebből az anyagból készülnek hát a gyerekek, döbbentem rá hirtelen. Ha pedig ez igaz, akkor nincs miért röstelkednem: hiszen ez azt jelenti, hogy magam is rendelkezem a szaporodás tudományával, azaz minden kétséget kizáróan nemzőképes vagyok. S mielőtt egy szalvétával megtisztítottam volna ágyékomat, hosszasan tanulmányozni kezdtem saját magomat, azon töprengve, vajon valóban egészséges vagyok-e, vajon tényleg ilyen szürkésfehér színűnek, ilyen szétfolyós fikaállagúnak illik lennie ennek a komoly váladéknak. Néhány perccel később ellenállhatatlan vizelhetnék fogott el, óvatosan kilopakodtam a vécére és összecsomósodott zsebkendőmet a tartályba hajítva pisilni kezdtem. Ez a pisilés azonban most mégis egészen más volt, mint eddig: élveteg érzéssel töltött el, s emlékeztetett a pár perce megélt viharos élményre.

Emlékszem, azon az éjszakán eljátszottam a gondolattal, hátha van a végtelen világűrben valahol egy óriási punci, univerzális vagina, világhüvely, sejtelmesen lebegő, nyíló-csukódó szeméremajkaival, hatalmas pinavirág, nedvtelt szirmokkal. Ha létezik, abba vándorol végül minden élőlény innen el a Földről, beúszik bejáratán, és eltűnik a kozmikus anyaméhben, hogy soha többé ne veszélyeztesse semmilyen anyagi körülmény már, örökké nyugodjon e nyálkás burokban, álmában hallgatva egy isteni anyaszív védelmező dobogását.

S ezt az önkezemmel véghezvitt titkos gyönyört, megfejelve mágikus képzelgéseimmel, a mai napig minden újabb autentikus koitusz eszembe juttatja.

Novics János