Van egy ismerősöm, értelmes ember, tanár. Ugyanabba az óvodai csoportba járnak a gyerekeink. Onnan a kapcsolat. Ennek az embernek a felesége meghívott minket egy irodalmi estre. A férje rendezi. Író nem lesz, csak találkozás, beszélgetés.

Elmenten. Könnyed bemutatkozás, kb. tucatnyi ember. Pezsgő, édes és sós sütemény, kedves, laza fogadtatás. A színhely egy lakás, egy galéria. Pazar hely, a művészet belvárosban megbúvó kis kápolnája. Meleget és fényt ad alkotónak és művének. A falakon szellősen elhelyezett képek jó megvilágításban, 90 m²-en csendes kis varázslat. A tanár úr tehát galériatulajdonos, Londont is megjárta…, hogy működik ez kint. Miként ad új értelmet napi létezésünknek a festészet, az irodalom és a filozófia. Lesz majd zene is. Mezey Katalin-verseket hallgatunk, beszélgetünk jóról és rosszról, megteremtjük közös irodalmunkat – szóban. A sorok szavai saját magunk líráján szólalnak. Figyelünk egymásra, eltűnődünk, úgy lélegzünk, mint az ember, ki saját humánumára döbben. Miféle világ ez? Keressük a választ.

Jó értelmes emberek között lenni, felüdít, feltölt, erőssé tesz. Non-profit tevékenység, a mecénás legalábbis kedvtelésből teszi. Menekülés a művészet világába? Egy szebb mesébe? Mesék vannak, valósak. Csak akkor szépek, ha igazak, ha szimbolikájuk, metaforájuk élő és hiteles. Hiteles próbálkozás, kultúrateremtés Veszprémben. Mecenatúra, nemes törekvés.

Barátunk igazi értelmiségi, teremtő ember. Kívánom, hogy meg is éljen majd belőle. Legyen és maradjon szellemes, hozzon össze minket, közösség-teremtőket. Nagyszerűség egy kisvárosban. Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a kis pénteki „ünnepen”, remélem, egyszer otthonom falára én is felakaszthatom majd galériájának egy darabját.

Várnai László