Nagy Imre 56-os szerepvállalása, illetve újratemetése által a kommunizmus elleni harc jelképévé, hősévé vált. Pedig érdemes felidézni így a halálának emléknapján a politikai történések és azok továbbgondolása mellett azt az erkölcsi tartást és morális személyiségrajzot, ami az alapját, erejét adta az 1953 és 1958 közötti tevékenységének. Azt az utat, amin keresztül Nagy Imre a kommunista pártegyház hűséges kiszolgálójából egy emberarcú, a közért dolgozó politikus, szuverén ember lett.

Nagy Imre útja Ötvöskónyiból (Somogy megye), a paraszti gyökerekkel rendelkező munkáscsaládból az első világháborúban bekövetkezett orosz fogságon keresztül egyenesen a kommunista pártba vezetett. Bolsevik, vörös hadseregben eltöltött évek, hazai pártszolgálat, börtön, Sztálin legsötétebb terrorja idején végzett moszkvai munkája engedelmes pártkatonává tette. Ha nem ez lett volna, vélhetően nem éri meg azt, hogy a második világháború után hazatérhessen Rákosiékkal együtt. Fölművelési-, belügy- majd élelmezésügyi-miniszter, de 1949-ben kiszorítják a pártvezetésből, mert nem támogatta az erőszakos szövetkezetesítést. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektoraként az oktatással foglalkozik, még mindig engedelmesen végrehajtva a kommunista párt utasításait.

Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után moszkvai parancsra lett Magyarország miniszterelnöke. Egy élhető, egy szerethető szocializmust szeretett volna megvalósítani, hiszen bezáratta a táborokat, a politikai foglyok jelentős részét kiengedte, emelte az életszínvonalat, egy mosolygósabb országot teremtett. Ezt a politikát sikerült Rákosi Mátyásnak, a párt első emberének a szovjet vezetés előtt megbuktatni.

Az élhető szocializmus, a Nagy Imre-kormányzat utáni vágy mozgatta ’56-os forradalom repíti vissza a kormány élére. Ahol az események és minisztertársai, főleg Tildy Zoltán és Bibó István hatására eltávolodik a kommunizmustól. Egy demokratikus, többpárti ország alapjait kívánták megteremteni. A nemzetközi politikai egyezség (az USA a Szuezi-csatornáért cserébe lemondott Magyarországról) következményeként a Szovjet Birodalom újra függésbe hozta hazánkat, elfoglalta, megszállta. Kádár János – egykori ’56-os minisztertársa – vezetésével megalakuló új kommunista kormányzat 1958-ban a Kádár-rendszert el nem ismerő Nagy Imrét és társait kivégezte.

Nagy Imre a pártegyház hűséges és vak kiszolgálójából lett egy demokratikus, az országért dolgozó politikus. Első miniszterelnöksége idején már látható volt ez az emberi megnyilvánulás, ami a forradalom napjaiban megerősödött és a fogsága idején sem tört meg. Nagy Imre szuverén ember lett. Olyan, aki élete értelmének a közért való munkát tartotta. Nem félt vállalni döntéseit, nem sértődött meg, ő csak dolgozott, kiállt, és vállalta annak következményeit. Nem volt harsány, csendes volt és erős. Számomra ez az igazi üzenete! Életünk során folyamatosan tanulunk, ebből kifolyólag változunk, jobb esetben fejlődünk. Ez az önmegismerés, ami által jobbá válunk. Vállalni kell önmagunkat, és kiállni önmagunk mellett. Nem pillanatnyi sikerért: pénzért, pozícióért, hanem elveinkért élni.