Mostanában „szerencsém” van több érettségin is részt venni. És amit látok, tapasztalok, az siralmas. Az új rend-szerben egyrészt szinte lehetetlen megbukni, másrészt ezt a súlytalanságot jól tükrözi a vizsga megnyilvánulása, külsősége is.

Minden évben több érettségi bizottság munkájában veszek részt különböző iskolákban, különböző városokban. Amit tapasztalok az megdöbbentő, siralmas. Az új érettségi rendszerben megbukni lehetetlen. Az írásbelin 10% eredményt elért tanuló mehet szóbelizni. És csak az nem ér el 10% aki nem akar! Még ha odafigyelsz, akkor sem tudsz gyengébben teljesíteni. Aztán jön a szóbeli, ahol kikönyörgik, vagy kihallják tanárok a gyerekből azt a minimumot, ami kell az elégségeshez.

Ez a képmutató hozzáállást vették át a diákok is. Képesek egy jó írásbeli után készületlenül megjelenni szóbelin. Mindezt mosolyogva hozzák tanáraik tudomására. Már külsőségeiben sem emlékeztet az érettségi arra, ami egykor volt. Az úgynevezett nem elit iskolákban évről-évre egyre több fiú farmerban, kitűrt ingben, nyakkendő nélkül, a lányok a legújabb, erotikus stranddivatban tetszelegnek. A bizonyítványok átvételéről nem is beszélve. Ott egyenesen rövidgatyás, miniszoknyás lányok veszik át az „érettségüket” bizonyító elismerést. Az érettségi nemcsak tudásbéli szintfelmérést jelent, hanem egyfajta morális, viselkedésbeli tudást is. Elvárható lenne, hogy ünnepélyes öltözetben tiszteljék meg egymást és a megmérettetést a vizsgázók.

Bár lehet, hogy nekik van igazuk. Hiszen ők csak azt a szintet díjazzák, amit kérnek tőlük. Mert, ahogy ők mondják: – Még a hülyék is kapnak érettségit!