Az Oktatási és Ifjúsági Bizottság támogatása nélkül döntött két iskolaigazgató megválasztásáról a legutóbbi városi közgyűlés. Dr. Szalay András szabad-demokrata frakcióvezető válaszol az index.veszprem a közgyűléssel kapcsolatos kérdéseire.

Index: Miért kellene lemondania ön szerint Némedi Lajosnak?

Szalay András: Két okból is. Véleményem szerint külső, pártpolitikai nyomástól áthatott küldetéstudattal, az önkormányzati közgyűlésen nyilvánosan megalázott két igazgatójelöltet. Tette ezt folytatólagosan még akkor is, amikor szakszervezeti és nemzetiségi vezetők, az iskolai kollektívák képviselői, vagyis az igazi szakma, egyértelműen állást foglalt a jelöltek mellett. Még a polgármester jó időben, jó érzékkel megtett, az öt éves kinevezések melletti állásfoglalását sem érzékelte a bizottsági elnök úr. Mentségére legyen mondva, hogy sokat köszönhet a Fidesznek, amit meg kell hálálnia a párt vezetése felé. A másik okot én súlyosabbnak tartom. Elnök úr egy gyenge pillanatában, nyilván nem kellően átgondolva elemezgetve az egyik pályázatot azt sugalmazta a gyulafirátóti gyerekeknek, szülőknek, hogy Ne tanulj! Ne menj magasabb képzettséget, érettségit adó középiskolába, hanem légy szakmunkás, hisz nagy a kereslet irántuk! Az Oktatási és Ifjúsági Bizottság elnöke a XXI. század elején az iskolaváros Veszprémben szerintem ilyet nem mondhat, ilyen nézeteket nem képviselhet. Nem a szavait forgatom ki, hisz azóta egy televízióműsorban lényegében megismételte nézeteit az elnök úr. Természetesen csak a bizottsági elnöki lemondásról van szó és nincs szó a választások eredményének megkérdőjelezéséről. Egy önkormányzati szakterület irányítása a kérdés, melyre őt a politikai többség állította. Egyéni képviselőként pedig végezze sikeresen a munkáját választói megelégedésére!

Index: Miért ne lehetne nem támogatni egy jelöltet, még ha ő is az egyedüli pályázó egy poszt betöltésére?

SzA: A képviselő a népfelség elve alapján szabadon rendelkezik a mandátumával. Úgy dönt, ahogy akar. Demokratikus viszonyok között azonban a döntést nyíltan kell vállalni és illik indokolni. Mindkét tényező csorbát szenvedett az Oktatási Bizottság ülésén, hisz hozzászólás, nyílt véleményalkotás nélkül a jobboldali többség „agyontartózkodott” két igazgatójelöltet. Ennek eredményeként ők nem kaptak bizottsági támogatást az ötéves kinevezésükhöz. A szakmai vitát pedig a bizottságban kellene lefolytatni, hisz azért vannak a bizottságok. Természetesen ettől még a Közgyűlésen is lehet, illetve kell vitatkozni, véleményt alkotni, ez a demokrácia. De a bizottsági vita elmaradása esetén azért eléggé kilóg a lóláb. Képviselőcsoportunk tudomást szerzett arról, hogy a két szóban forgó iskola esetében „lekésett” a pályázatról a jobboldalnak tetsző úgynevezett mi emberünk jelölt. Ezért kellett volna most csak egyéves kinevezéssel kezelniük a kérdést, mely jövőre megnyitotta volna a pályát a politikai elkötelezettségű jelöltjük előtt.

Index: Mi a helyzet a régebbi esetekkel, amikor a városvezetés a tantestületek, szakértők véleménye ellenére nevezett ki intézményvezetőket?

SzA: Tizenharmadik éve vagyok képviselő, merem állítani, hogy ilyen eset nem volt. Esetleg az idő távlatában tűnik hasonlónak. Először is egyedüli jelölt esetében nem volt ilyen. Másodszor, többes jelölés esetén előfordult, hogy a testület nem a bizottságban illetve az adott intézmény kollektívájában a legjobban támogatott jelöltet választotta, de ezen estekben a nyertes jelöltnek is volt számottevő támogatottsága. Harmadszor, soha nem két politikai tábor között folyt a küzdelem, hisz az Oktatási Bizottság elnöke MDF-es képviselő volt, a képviselőcsoportok pedig elég színesen szavaztak. Akár nyíltan, akár titkosan voksoltak a képviselők, a számok azt mutatják, hogy nem tisztán politikai törésvonalak mentén tettük ezt. A szabaddemokraták pedig biztosan nem szavaztak egységesen egyik kérdésben sem, erre igen jól emlékszem. Sem a Lovassy, sem a Vetési gimnázium esetében. Ellenben a Bem-Széchenyi Általános Iskola összevonás utáni igazgatói pályázata még ezeknél is nagyobb vihart kavart ebben az időszakban. Itt a kollektíva volt igen megosztott és a tanárok többsége erősen opponálta az Oktatási Bizottság javaslatát, mely végül közgyűlési többséget kapott, nyilván többségi illetve kisebbségi képviselők keresztbe szavazása mellett. De mi lett a végkifejlet néhány év múlva? Kinek az alkalmasságát igazolta vissza az élet? Az akkor győztes igazgatónő pénzügyi visszaélés miatt fegyelmi eljárás alá lett vonva, míg az akkori vesztes ma igazgatója ennek az intézménynek.

Index: A szabadoktatas@citromail.hu e-mail címet miért hozták létre, és mit várnak tőle?

SzA: Liberális politikusként azt tudom mondani, hogy az oktatás akkor jó, ha szabad. Ha nem hálózza be a politika, ha nem telepszik rá, ha nem használja eszközéül. Veszprémben csak egyetlen, de nem önkormányzati fenntartású iskola van, ahol a politika nyíltan bent van a falak között, úgy tanórákon, mint tanórák utáni rendezvényeken. Az önkormányzati ciklus elején lévén én jónak tartom, hogy most pattant ki ez az ügy, mely tanulságokkal szolgálhat az elkövetkező három és fél évre. Többségnek és kisebbségnek egyaránt.
Mi liberálisok ezért létrehoztunk egy e-mail címet: szabadoktatas@citromail.hu . Eszköze ez a nyilvánosságnak és az esetleges jogvédelemnek is. A teljes diszkréció mellett ajánljuk ezt a címet minden olyan tanár, iskolai dolgozó, szülő, diák figyelmébe, aki úgy érzi, hogy jogsérelem, befolyásolás érte. A beérkező véleményekből egy speciális probléma fát kívánunk felállítani, melyet az adatszolgáltatók neveinek mellőzésével nyilvánosságra is hozunk majd, mint kórképet. Nem feljelentősdire gondolunk – ez nem stílusunk –, hanem várunk pozitív példákat, élethelyzeteket is, a szabad és minőségi oktatás példáit, a jó gyakorlatot, ahogy manapság nevezik: best practice eseteket.

Index: Minek tulajdonítja, hogy végül megszavazták a két igazgató-jelöltet?
SzA: Elsősorban a nyilvánosság erejének tulajdonítom. Hízelgő lenne azt vélni, hogy a kisebbségi oldal az igazság bajnokaként megakadályozta a többségi oldal ármánykodását. Ez nem így van. Nyilván fontos volt a közgyűlési vitában elfoglalt markáns álláspont részünkről, de ez kevés lett volna, ha zárt ülés illetve titkos szavazás mögé lehetett volna bújni. De nem lehetett. A jelölteket megalázó procedúra ugyanakkor belőlük a legjobb innovatív képességeket hozta felszínre, mely ország-világ előtt bizonyította, hogy igen-igen jó pályázókról van szó. A Gyulaffy iskola kinevezett igazgatója esetében pedig valóságos gyöngyszemet találtunk. A „közvélemény” további nyomását jelentette a politikai megfelelés-kényszertől áthatott egyes fideszes-védegyletes képviselők számára a szakmai, nemzetiségi, dolgozói szervezetek jelenlévő megbízottainak markáns megszólalása. A polgármester előzetes igenje, illetve a látható szabaddemokrata, szocialista, MDF-es, lokálpatrióta képviselők alkotta többség ellenére a Fidesz igenjéhez még egy szünetre volt szükségük. Talán a „nagy őt” kellett még megkérdezni?
A végkifejlet tehát hollywoodos happy endnek tűnik valamennyi iskola esetében. Hacsak nem folyik tovább a felszín alatt a többi intézmény esetében a „mi emberünk” keresése.