A Veszprémi Állatkert szervezésében több veszprémi és győri önkormányzati képviselő és városházi dolgozó járt nemrég Csehország három állatkertjében. Bárnyi Mária, a városi önkormányzat városfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának elnöke az út tapasztalatairól és a Veszprémi Állatkert fejlesztési lehetőségeiről nyilatkozott újságunknak.

Index: – Milyen céllal és pontosan merre járt a városházi küldöttség Csehországban?

Brányi Mária: – Sigmond István, az Állatkert igazgatójának meghívására látogattuk meg a győri, valamint három csehországi állatkertet. Az volt a cél, hogy viszonylag közeli állatkertekben a korszerű állattartás különféle módjait ismerjük meg. Ez azért volt fontos, mert a séd-völgyi rehabilitációs projekthez kapcsolódó állatkert-bővítéshez a közgyűlés ötletpályázat kiírása mellett döntött. Ennek a pályázati anyagnak az összeállítása folyamatban van, és mivel Sigmond úr adja ehhez a szakmai programot, az építészeti koncepció megfogalmazásában, illetve a pályaművek közti mérlegelés szempontjából volt hasznos ezeknek az állatkertek felkeresése.

Index: – Mik a külföldi út tapasztalatai?

BM: – A szemlélet ugyanaz, a lehetőségek azonban mások, részben a területi adottságok, részben a csehországi finanszírozás metódusa miatt. Csehországban az állatkerteknek több önkormányzati forrás áll rendelkezésükre, ezért a hosszú távú tervezés is megvalósítható, illetve a napi működés és a minimális fejlesztések sem okoznak gondot számukra.

Index: – Hogyan építhetők be a látottak a veszprémi állatkert fejlesztésébe?

BM: – Személyes tapasztalataim alapján bizonyos kérdéseket máshogyan látok, mint Sigmond úr. Ő azon a véleményen van, hogy készüljön egy jó zsiráfkifutó, egy jó csimpánzház, és próbáljunk meg olyan elefántkifutót építeni, amelybe lehet elefántot hozni. Ezek mind olyan törekvések, amelyeket a mienknél nagyobb alapterületű és picivel jobb anyagi helyzetben lévő állatkertek méltán tudnak kitűzni maguk elé célként. A mi csimpánzaink Győrben vannak ideiglenesen – ám például sem Jihlavában, sem Brünnben nem volt csimpánz. A nemzetközi tapasztaltok alapján saját adottságainkhoz képest tudjuk elhelyezni céljainkat; erre volt jó a túra. Például a jihlavai állatkert is hasonló adottságú, mint a mi séd-völgyi állatkertünk. Véleményem szerint még állatsimogatót és gyermekjátszóteret kellene bevenni a fejlesztési programba – a látottak és az elmondottak alapján meggyőződhettünk arról, hogy ezeknek milyen pozitív hatásai vannak a gyerekekre és a felnőttekre egyaránt. Sokra tartottam továbbá azt is, aminek – úgy látszik – külföldön nagyobb kultúrája van, vagyis több pihenő található az állatkertben, tehát hosszabb időt lehet ott eltölteni. Szintén ide tartozik az állatetetés: azoknál az állatoknál, amelyeket a látogatók is etethetnek, automata adagolóberendezést és az állatsimogatónál előre kikészített adagokat láttunk. Számomra ezek újdonságok voltak, bár lehet, hogy a szakma számára nem azok, én azonban örömmel csodálkoztam rájuk.

Index: – Tehát az Állatkert és városháza fejlesztési koncepciója megegyezik?

BM: – Nincs eltérés, mindössze egyetlen dolgot látunk másképp. A csimpánzház terveinek átgondolását kértük, amelynek létrehozásával egyetértünk, azonban annak pontos kivitelezésével nem teljesen. Az állatkert önmagában máshogy tervez, ám az önkormányzati forrásokat is figyelembe véve hosszú távú elképzeléseket is ki lehet alakítani. A séd-völgyi rehabilitáció második üteme javarészt az állatkert fejlesztését tartalmazná, addig pedig az előkészítéseket meg tudjuk tenni.

Index: – Pontosan milyen előterjesztés tettek a közgyűlés elé márciusban?

BM: – Két napirendi pont van jelenleg is. Az első az ötletpályázat, amelynek szakmai részét az állatkert készíti, egyébként pedig a főépítész úr és a közbeszerzései csoport fogja az anyagot véglegesíteni. Ennek a napokban érkezik el a határideje. A másik dolog a Gulya-domb területét érinti. Sigmond úr a fejlesztésekbe közterületeket szeretne bevonni. Ehhez kapcsolódott egy közgyűlési előterjesztés, amelynek 8–9 hónapos átfutási ideje miatt ebből csak az ősz derekán lesz valami. Ezt azonban már a pályázati kiírásoknál figyelembe tudjuk venni. Sigmond úr elképzelései szerint – elsősorban a parkolási gondok megoldása végett – átkerülne a főbejárat erre az oldalra. Itt azonban állami tulajdonú erdők vannak. Ezen kívül ugyancsak a Gulya-dombon szeretnénk területeket megkapni további kifutók megépítése és a mostani szerkezet lazítása céljából.

Index: – A látottak alapján hogyan vélekedik az Állatkert jelenéről?

BM: – Személy szerint elégedett vagyok az állatkerttel, több dolog miatt is. Azt gondolom, hogy az évi 200 000 fős látogatói létszám messze meghaladja azt a számot, amit hasonló nagyságú állatkertek tudnak produkálni. Ez a brünni állatkert látogatói létszámával vetekszik. A morva főváros és Veszprém közti, pusztán lakosságszámbeli eltéréseket nem szükséges hangsúlyozni, s ezen kívül ott az állatkertnek a településszerkezetben elfoglalt helye is teljesen más. Akkor is elégedett lehetek, ha arra gondolok, hogy korszerű elképzelések szerint kívánjuk az állatkertet fejleszteni. Nem örülök ugyanakkor annak, hogy a csimpánzainkat nem tudjuk helyben bemutatni. Sajnos azért sem lehetek maradéktalanul elégedett, hogy nem ígérhetem meg az állatkert igazgatójának, hogy minden álmát teljesíteni tudjuk. A problémák a finanszírozásban vannak, ami a pályázati metódus miatt – szerintem – eléggé kiszámíthatatlan. Más pályázni, és más saját forrásból fejleszteni; előbbinél ugyanis magas a bizonytalansági tényező. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy már a pályázati kiírások is havonta változnak. Ahhoz, hogy lépni tudjunk, pályázat nélkül is rendelkezésre kellene állnia kellene 200–300 millió forintnak.