Veszprémben 2003 óta egy egységesen szabályozott rendszeren keresztül, a városi Civil Keretből nyerhetnek a nonprofit szervezetek támogatást működésükre, programjaik lebonyolítására. Az idei tavaszi döntést követően sok kérdés merült fel a támogatási rendszer működése kapcsán. Az eredeti koncepció egyik kitalálójának, a jelenlegi önkormányzati testület tagjának, Wéber Lászlónak a véleményét kérdeztük meg a problémák kapcsán.

Index: – Pontosan mi az a civil keret, és miért hozta létre az önkormányzat?

Wéber László: – 2002 őszén szakértőként kaptam megbízást arra, hogy az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködésének fejlesztésére tegyek javaslatot. Számos, a témában szakavatottnak számító és tapasztalatokkal rendelkező civillel és önkormányzati szereplővel folytattunk konzultációt akkoriban, a mai terminusnak megfelelően amolyan párbeszéd hónapjait élve meg. Ezek a beszélgetések jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy megszülessen az a civil koncepció, amely a mai napig is érvényben van, s nemegyszer hivatkozzák, használják más települések önkormányzatai.

Index: – Mi a célja a civil koncepciónak?

WL: – A civil koncepció feladata az, hogy az önkormányzat érdekeit figyelembe véve, a helyi társadalom közösségei számára is elfogadható módon meghatározza azokat a demokratikus és átlátható kereteket, szabályokat, amelyekkel az önkormányzat a civil szektorral való együttműködését szeretné fejleszteni. Hadd hangsúlyozzam: a civilek ugyanígy meghatározhatnák (eleddig nem tették) a maguk önkormányzati stratégiáját, amiben abszolút a saját érdekeik dominálhatnának, s abba az önkormányzatnak semmilyen beleszólási joga nem lehetne, pontosabban csak annyi, amennyit a civilek megadnának neki.
Nos, az önkormányzat által elfogadott civil koncepció egyik sarokpontja az, hogy meghatározza az önkormányzat által a civilek számára biztosított támogatások formáját. A koncepció elfogadása előtt ennek nem volt szabályozott rendszere, különféle csatornákon keresztül, ilyen és olyan technikákkal juthattak civilek támogatásokhoz. A korábbi szisztémát nem igazán jellemezte az átláthatóság, még kevésbé az esélyegyenlőség. Szerencsésnek mondhattuk magunkat akkoriban, hogy meg tudtuk győzni a városvezetést; ezt a gyakorlatot nem helyes folytatniuk.

Index: – Beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat a civil keret?

WL: – A támogatások rendszerében kiemelt helyet foglal el a civil keret, amely 2003-óta teljességgel átrajzolta az önkormányzat támogatási térképét. Egyrészt jelentősen megnőtt a civileknek juttatott forrás nagysága, 2002 és 2006 között összesen mintegy 32 millió forint került a civilekhez, minimum kétszer több mint 1990 és 2002 között összesen. Másrészt a támogatások teljesen szabályozottan, átláthatóan, és egy demokratikus mechanizmus segítségével jutottak a végső kedvezményezettekhez, a veszprémi székhelyű egyesületekhez és alapítványokhoz. Ezt az a pályázati rendszer garantálta, amelynek működtetésében a város döntéshozói és maguk a civilek is részt vettek. A Nonprofit Konzultációs Fórum (amit szintén a koncepció vezetett be) keretei között a civil szervezetek megfogalmazták igényeiket, elvárásaikat, majd ezek alapján született meg az adott év tavaszi és őszi pályázati kiírása. Végül az előre rögzített és a pályázók által is pontosan ismert kritériumok szerint az önkormányzati képviselők, pontosabban a képviselőcsoportok vezetőiből, a civil tanácsnokból és szakértőből álló bizottság döntött arról, milyen támogatási javaslat kerüljön a képviselőtestület asztalára. Így világos és átlátható, s nem mellékesen; bárki számára kontrollálható rendszerben születtek a döntések.

Index: – Más városokban milyen módon történik a civilek önkormányzati támogatása?

WL: – Mára a legtöbb önkormányzat megértette, hogy a korábbiakban szinte kizárólagosnak tekintett kijárásos módszer csak néhány dologra jó. Leginkább a politikai indíttatású és személyes szimpátiák, kötődések elmélyítésére, esetleg civil csatlósok és politikai kisinasok kinevelésére – arra azonban bizonyosan nem alkalmas, hogy a civilek és az önkormányzat, mint természetes szövetségesek, kölcsönösen építsék bizalmukat, hogy együtt oldják meg azokat a feladatokat, amelyekkel a település problémáit orvosolhatják, élhetőbbé és normálisabbá tehetik a mindennapokat. Tudomásom szerint ma már ritka az, hogy nem pályázati rendszeren keresztül jutnak a civilek önkormányzati támogatáshoz.

Index: – A legutóbbi döntésnél rengeteg volt az alacsony támogatási összeg, az átlagos támogatás 20–30000 Ft-os volt. Mi a véleménye a döntésben tükröződő „mindenkinek adjunk egy keveset” alapelvről?

WL: – Furcsa helyzet alakult ki az önkormányzat civilekkel kapcsolatos új viszonyában, ami tetten érhető a 2007-es civil keretnél is. Soha nem volt ennyi civil identitású, civil szervezet által jelölt és támogatott képviselő a veszprémi képviselőtestületben. Nagy lehetőségnek ígérkezett ez, akár igazi korszakváltás is bekövetkezhetne. Most aztán teret nyerhetne a civil érdek, azt gondolhattuk (többen komolyan is vettük), hogy a civil színekben politizáló képviselők képesek és akarnak másként működni, mint a politikai pártok soraiban városatyáskodók, azaz természetes alaphelyzet számukra az egymással való együttműködés. Ezek nem pusztán remények, hanem igazi lehetőségek voltak, s ha éltünk volna vele, akkor ma kétszer akkora lenne a civil keret, mint 2006-ban. Az nagyon gyenge magyarázat, hogy a költségvetés nem teszi lehetővé ezt a növekedést. A 2003-as sem volt jobb év a mostaninál, mégis a 2002-es nulla forintról sikerült 8 millióra növelni a támogatási keretet.

Tekinthetjük úgy is, hogy a civil delegáltak ellenére – vagyis általuk – a 8 millión tartott civil keret volt az első csapás, amit a civil szektorra mért a valóság. Nem sokat váratott magára a következő sem: kiderült, hogy a képviselőtestületbe „exportált” civil kurázsi is csak mágia volt, hiszen a keret felosztásakor a civilek egyik legfontosabb erénye, a bátorsággal átszőtt szolidaritás egyáltalán nem mutatkozott meg. Nem merte felvállalni a támogatások mértékére javaslatot tevő bizottság elnöke – aki a képviselőtestület civil frakciójában politizál –, hogy politikustársait a valódi civil (és egyébként önkormányzati) érdekek szerinti, s a józan ész szabályainak is megfelelő döntésre inspirálja. Minden évben jelentősen meghaladták a lehetőségeket az igények, idén sem volt ez másként, sőt. A korábbiaknál több pályázat, így forrásigény érkezett. Most mindenképpen indokolt lett volna kimondani: vannak, akiknek nem juthat, mert különben nagyon elaprózódik, értelmetlenné válik a támogatás. S akiknek ezúttal nem jut, azoknak legközelebb kedvezünk. Az önkormányzat nem ezt az utat választotta. Sikerült devalválnia a civil keretet.

Aki egy kicsit felülről szemléli az eseményeket, bizonyára velem együtt felteszi a kérdést, hogy vajon a 20–30 ezresével kiosztott pénz mennyire éri el azt a célt, ami miatt a keret létesült, ami miatt érdemes az önkormányzatnak támogatnia a civileket. Van olyan vélemény is, ami szerint az önkormányzat kiöntött 4 millió forintot az ablakon. Gyakorlatilag nem sikerült idén olyan civil szervezeti vezetővel, képviselővel találkoznom, aki elégedett lett volna. Civil körökben lehet hallani azt a véleményt is, hogy ezzel a döntéssel sikerült „felszalámizni” a civileket. Félek, hogy így erősen megkérdőjelezhetővé válik az a civil koncepcióban lefektetett alaptézis is, miszerint az önkormányzat komolyan veszi a civileket. Én nagyon röstellem, hogy ezt a döntést hozta meg a testület, ezért is szavaztam nemmel az előterjesztésre.

Index: – Jónak tartja a CK jelenlegi rendszerét, vagy valamilyen módon megváltoztatná azt?

WL: – Amellett, hogy a jogszabály is így rendelkezik, meggyőződésem is: a közvetlen önkormányzati forrásokról, s azok önkormányzati érdekek szerinti felosztásáról csakis a képviselőtestület tagjainak szabad a döntenie. A mostani rendszer ennek megfelel, még akkor is, ha komoly kritikával kell illetnem az idei döntést. Nincs itt ellentmondás, hiszen a civileknek minden lehetőségük és eszközük megvan arra, hogy a mostani döntés kapcsán felszólaljanak, megfogalmazzák elvárásaikat, igényeiket. Persze ehhez azért az is kell, hogy az önkormányzat ne 13 órával a pályázat kiírásáról szóló döntést megelőzően hívja össze a civileket konzultálni a kiírásról – bízzunk benne, ez csak egyszer, idén tavasszal fordulhatott elő. A döntés-előkészítés kiegyensúlyozottságát pedig a képviselőcsoportok mindegyikének egyenlő súlyú részvétele garantálta eddig is, s ezzel az egyel most sem volt baj. Az civil keret nagy erénye, hogy minden más pályázathoz képest sokkal egyszerűbb. Sokkal kevesebb adminisztrációt igényelt mind a benyújtáskor, mind pedig az elszámoláskor, mint akár az Nemzeti Civil Alapprogram pályázatai. Egyszerűen a társadalmi erőforrásokkal való pazarlás volna, ha sok tucat civilt és jó néhány köztisztviselőt kárhoztatnánk arra, hogy egy túlbürokratizált rendszert működtessenek teljesen feleslegesen.

Összességében jónak tartom a civil keretet, az azonban kétségtelen: mint egy jó hangszer, ez is csak hozzáértő kezek között muzsikál szépen. Egyet mindenképpen meg kellene lépni 2008-ban: feltétlenül és jelentősen növelni kellene a felosztható keretet.