A rockzene egy olyan mozgalom, amit nem lehet egyetlen országhoz sem kötni, annak ellenére, hogy angolszász műfajnak titulálják. Mára minden náció magáénak érzi. Nem véletlen, hogy egy zenekaron belül akár több ország fiai is játszhatnak, vallási és bőrszínkülönbségekről nem is beszélve. Persze lehet a hazánkról énekelni, de ettől függetlenül a rock szabadelvű, ha tetszik kozmopolita. Ezért nem tudok mit kezdeni a nemzeti rock fogalmával. Mert ilyen nincs. Egy ország sem formálhat jogot arra, hogy kisajátítsa, még mi, magyarok sem, noha hallani ilyen hangokat. Az már nem rock, valami egészen más. Szóval vegyük át a leckét: magyar rock van, nemzeti rock nincs.

Mindez azért jutott eszembe, mert július végén öt napon át újra hangszernyűvőktől lesz hangos Veszprém belvárosa. Végre jön az év bulija, amit nagyon vár minden polgártársam, ebben biztos vagyok. Igen, megint lesznek kiváló zenekarok nem csak magyarhonból, hogy egy jó értelemben vett bábeli zűrzavart csapjanak.

Jazz, folk, blues, pop - minden, ami szem, szájnak ingere - ismert, kevésbé ismert előadók tolmácsolásában. Biztos vagyok benne, hogy megint felfedezek valami általam addig nem ismert új csapatot, amitől majd eláll a lélegzetem. Ilyen volt két éve a Mardi Gras.bb, tavaly pedig a Babylon Circus.

Azonban nekem hiányzik a klasszikus rock ebből a kínálatból. Nem nagyon hallottam a belvárosi színpadokon olyan bandákat, akik az általam annyira kedvelt, dübörgő zenét csiholták elő hangszereikből. Ja, mondják, ez a muzsika nem illik ide. Miért, próbálták már? Kétségtelen, hogy Várpalotán nagyobb keletje van ennek a műfajnak, de valahogy úgy érzem, az ősrockot kiszorították ebből a városból. Pedig lenne közönsége, ebben biztos vagyok, hiszen sokan járnak a koncertekre Veszprémből. Éppen ezért csak kérem a szervezőket: nem adnának teret ennek a műfajnak is? Nem egy olyan bandát tudok, akik nagyon szívesen eljönnének az utcai színpadokra döngetni egy kicsit. Csak meg kellene hívni őket...