Inkább ne is beszéljünk róla. Ugye? Mert az könnyebb. Addig, amíg az embert személyesen nem érinti a dolog. Családilag. Azután meg kapkodunk, és mégis tehetetlennek érezzük magunkat. Emlékszem, amikor a vastagbélrákos Nagymamámról egyértelműen kiderült, hogy már nincs sok hátra neki, és úgy döntöttem otthon maradok vele. Szerencsém volt, megtehettem.

Éjjel tizenegykor egy rosszullét helyrehozása után adta ki a kórház, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, és hely sincs. Sírva kérdeztem az orvost, hogy akkor én, otthon, egyedül, mit kezdjek vele? Mire visszakérdezett, hogy nincs ismerősöm valamelyik elfekvőben? No comment.

Akkor még nem tudtam, hogy létezik Veszprém megyében egy alapítvány, amely a végső stádiumos daganatos betegek otthoni hospice ellátásával foglalkozik. A hospice: menedék, hogy megőrizhető legyen az emberi méltóság az élet utolsó szakaszában is. Az alapítvány munkatársai jól felkészült, gyakorlott szakemberek: orvosok, ápolók, masszőrök, dietetikusok, stb. De a szolgálat nem csak ebből áll. Ahogy egy ember sem csak test, hanem lélek is. Éppen ezért az otthoni hospice ápolás fontos jellemzője a holisztikus, sokoldalú gondoskodás, ezért a beteg és család lelki, szociális és spirituális támogatására is figyelnek. Így jelentősen megkönnyítik a hozzátartozók dolgát, akiknek nem kell elhelyezni a haldoklót valamelyik elfekvőben, egészen addig, amíg az ellátását a hospice segítségével képesek megoldani. Nem beszélve a lelki segítségnyújtásról, ami erőt, kitartást ad ahhoz, hogy megtanuljuk szeretettel elengedni haldoklónkat.

Mármint ha tudjuk, hogy családtagunk az. A július 19-én a Fehér Galamb Hospice Alapítvány szakmai napján elhangzottak alapján ugyanis ezt az orvosok nem közlik a beteggel vagy családtagjával. Hiszen a hospice csak akkor segíthet, ha a daganatos beteg várhatóan tizenkét hónapnál rövidebb időt tölthet csak a világunkban. A rendszerbe csak úgy kerülhet be, ha onkológus szakorvos javaslata alapján a háziorvos ezt elrendeli. Ehhez viszont ki kell mondani azt, hogy „mennyi van még hátra”. Ezt fájdalmas hallani, fájdalmas megélni, de még fájdalmasabb azzal szembesülni, hogy a hozzátartozónkat – vagy akár minket –, csak küldözgetnek innen oda, onnan ide, amíg már nincs hova menni, és a kapuk bezárulnak. A tehetetlenség és a halálfélelem nem könnyíti meg a helyzetet…

A Fehér Galamb Hospice Alapítvány munkatársai azért dolgoznak, hogy a betegeknek, a családnak segítsenek. Egészségügyi szakellátással, szociális ellátás szervezésével, otthoni ápolással, vagy ha az kell, pár jó szóval, információval. Az alapítvány 2005 márciusában alakult, az OEP által támogatott, kiemelten közhasznú szervezet. Ne féljünk segítséget kérni tőlük! A daganatos betegség napjainkban sajnos – már ha közvetve is, de – mindenkit érint. Így a vele járó remény, fájdalom és gyász is. A becsukott szem, a szőnyeg alá söprés és a homokba dugott fej nem megoldás. Miért maradjunk egyedül, ha van, aki segít?

Fehér Galamb Hospice Alapítvány
8100 Várpalota, Rákóczi utca 22.

Telefon: 06 30 499 8227
e-mail: fgha@citromail.hu
www.fehergalamb.hu