Sziasztok!

- kocsmákról, párkapcsolatokról, politikáról -

Lukács Sándort, a Sanyi és a sziasztok zenekar vezetőjét kérdeztük együttesükről. Sanyi két évvel ezelőtt, a Tea Culpával, Takáts Eszterrel együtt, a szakmai zsűri első díját szerezte meg. Arról kérdeztük, kikkel érkezett az idén.

Index: - Honnan jöttetek?

Lukács Sándor: - Zalaegerszegről.

Index: - Mikor alakult a zenekar?

LS: - Három hete alakultunk. Valójában van egy By the way nevű zenekarunk, és amit most játszunk, ez annak az esszenciája. A zenekar neve magyarul: „mellesleg”, de szó szerint az „út mentén” jelentésben lehetne lefordítani.

Index: - Hogyan született a Sanyi és a sziasztok név?

LS: - Azért lett ez, mert kellett valami barom nevet találni.

Index: - Milyen zenét játszik a Sanyi és a sziasztok?

LS: - Azt gondoltuk, hogy erre a fesztiválra valami olyat kell hozni, ami nem teljesen rockzene. Megpróbáltuk finomítani az ügyeket, és azt gondoltuk, hogy ezzel érdemes elindulni. Stílusában viszonylag nehezen behatárolható a zenénk, mert azzal a hangszereléssel, ahogyan mi játszunk, kevesen próbálkoznak. Basszusgitár, akusztikus gitár, szaxofon, fuvola, meg énekek, ilyen a világon nincsen, ez a fajta felállás valójában nem létezik. Amúgy tök jó saját zenét játszunk. Ez a nyolcvanas évek zenéjének a folytatása 2007-ben.

Index: - Miről szólnak a dalaitok?

LS: - Én szívesen énekelek a kocsmákról, a párkapcsolatokról, meg van a számainkban néminemű politika. Ezt nem nagyon szívesen jelentem ki, mert óckodnak tőle az emberek.

Index: - Volt már ebből problémátok?

LS: - A kezdet kezdetén, a ’80-as években volt belőle problémánk, megvertek bennünket, ill. majdnem feljelentés is lett belőle.

Index: - Milyen lehetőségeket látsz a saját zenétekben?

LS: - Azt gondolom, sok mindenkit meg tudunk szólítani. Sokfelé tudunk nyitni ezáltal. Lehet érzékelni, hogy az akusztikus megszólalás jön ismét divatba. Egy csomó helyen lépünk fel, és azt látom, hogy a műanyag dolgok - amik mentek 10-15 évig Magyarországon - szépen lassan eltűnnek.

Index: - Mit jelent a „műanyag”?

LS: - A műanyag, a művi, amikor nem egy zenész ül le zenét csinálni, hanem egy hangmérnök.

Index: - A „műanyag” minőség érzékelhető itt az utcazenén is?

LS: - Nagyon sok produkciót nem láttam, de amennyit láttam, ott a zenészek zenéltek, tehát nem műanyag az itteni zene.

Index: - Ez a harmadik éved az utcazenén. Milyen változásokat érzékeltél ez alatt?

LS: - Azt látom, hogy egyre többen vannak. A színvonal a kezdetektől fogva magas. Zeneileg ez a fesztivál teljesen a helyén van. Tök jók a zenészek, mindenki. Nem tudok olyat mondani, aki nagyon kilógna a sorból, mindenki színvonalasan szólal meg.

Index: - Érzékelsz a zenészek között versenyhangulatot?

LS: - Nem, nem látok ilyesmit, vagy legalábbis bennem nincsen ilyen. Nekem az ügy a fontos, hogy vannak ilyen rendezvények egyáltalán.

Index: - Kik a tagjai a zenekarnak?

LS: - Jandovics Viktória játszik fuvolán, Henics Attila szaxofonon és gitáron, Szilágyi László basszusgitáron, és én, Lukács Sándor gitározom és énekelek.

Rovat: