Az Utas és holdvilág antikvárium irodalmi rendezvénysorozatában a napokban Esterházy Péter Kossuth-díjas író találkozott olvasóival. Brassai Zoltán irodalmár beszélgetett vele.

Mi mással is, mint a labdarúgással kezdődött a találkozó, amelyre sok fiatal is eljött. Az író tavaly megjelent nagy sikerű Utazás a tizenhatos mélyére című regényéből olvasott fel ironikus, szellemes, nyelvi kanyargásokkal tarkított részleteket. Köztudomású, hogy Esterházy rajong a fociért, egykor fanatikusan szurkolt a magyar csapatoknak, de mostanra ez az időszak már elmúlt. Viszont ismét bebizonyosodott, hogy remek előadó, jól érzékelteti írásainak humoros fordulatait. Úgy igazán egyik könyve sem áll hozzá közel - jelentette ki -, de a 2000-ben megjelent Harmonia Caelestist nehéz volt megírni, ha ránéz a vaskos kötetre, örül, hogy már nem kell vele foglalkozni.

Megtudtuk, hogy később már soha nem olvassa el köteteit (kivétel, amikor idegen nyelvre fordítják őket), munka közben ugyanis sokat vacakol és később már nincs mit kezdeni velük. A fordítások során azonban felfedezi stiláris pontatlanságait, és ha kell, igazít a szövegen. Az író matematikusként végzett az egyetemen, amely a gondolkodása rendszerében segítségére van, de a könyveiben nem jelenik meg közvetlenül tanulmányainak hatása. Matematikatörténetet és esztétikát viszont szívesen olvas most is.

Bölcsészeti tanulmányokat soha nem folytatott, mondta, a hittudományi főiskolát azonban el akarta végezni, de végül is ebből nem lett semmi. Későn kezdett el kortárs magyar irodalmat olvasni, de fokozatosan megszerette Mándy Iván prózáját. Kitért Ottlik Gézához fűződő barátságára és szólt Kosztolányi latinos rendű mondatairól, valamint Mészöly Miklós sűrített nyelvezetéről. (napló)