Olyan semmiség az egész. Mégis megírom. Mert vannak pillanatok, amikor minden kitisztul, fényes lesz, mint hajnalban a Balaton tükre, mikor barátoddal várod a napfelkeltét stégen. Tegnap nem volt Balaton, sem stég, csak Veszprém, a maga kisvárosi valójában. És ennyi elég volt.

Ott kezdődött, hogy mindent előkészítettem az oldalra (veszprém index), és reggel csak fel kellett pakolni, és a muszáj levelezést elintézni. Aztán maradt egy fél délelőttöm. Itthon szokatlan csönd, a gyerekek és feleségem délelőtt a nagymamánál, szünet van a suliban, nem kell készülni az órákra, így úgy döntöttem, hogy főzök „gyorsan” egy pörköltet a családnak.

Biciklire ültem, és elkerekeztem a hentesemig. A város kihalt. Lágy napsütéses délelőtt, pár ember lézeng az utcán, tiszta ég, tiszta gondolatok. A hentesem kezet fog velem, beszélgetünk malacról, ami elfogyott, meg a gyerekekről, akik együtt buliznak a játszótéren, hogy milyen kedvesek, mennyi örömet adnak. Nincs tolakodás az üzletben, nem taposnak a sarkamra, nyugodtan elmélkedünk. És talán lesz még malac a héten, ha időben megyek. Mosoly, köszönés, távozás. Nem messzire.

Irány a zöldségesem. Pár gondolat a paradicsomok állagáról, anyámról, aki ma még nem nézett be a boltba. Marika néni hideg sört halász elő nekem a hűtőből a főzéshez, persze el kell mondanom, mit fogok készíteni, aztán mosoly, köszönés, távozás. Haza.

Útközben a biciklin jár az agyam. Ennyi kell csak? Ennyi a boldogsághoz? Ennyi harmónia elég egy boldog naphoz? Azt hiszem, igen. Hazafelé tekerve már szinte túlzásba viszem a dolgot. Úgy érzem, boldog vagyok, mint még soha. Kiegyensúlyozott. Imádom az életet. Imádok élni. Nézni, beszélgetni, szemlélődni. Tenni a kicsi dolgokat.

A főzés közben eszembe jut Bertolucci Lopott szépségéből Jeremy Irons mondata: „Annyi szépet láttunk.” A filmet nem teszem be a videóba, inkább leemelem Faludy Karotonját, és beleolvasok az író életfilozófiáját összesűrítő részbe, aztán leülök a billentyűk elé, mert az élet valójában ebből áll. Ezekből az apró, energiát, értelmet rejtő pillanatokból. Ha ezek nem lennének, már meghaltam volna.