Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1882. augusztus 22-én új szenvedélyre talált a magyar arisztokrácia: ekkor rendezték meg az első vitorlásversenyt a Balatonon.

A balatoni hajózás gondolata, miként annyi minden más is, gróf Széchenyi István fejéből pattant ki. Stefi gróf Angliából és Hollandiából hozatott szakembereket, akik a gőzhajózás előkészítésének munkálatait meg-megunva nehezen találtak szórakozásra a tónál. Széchenyi gondolt egyet, s a Fertő-tón állomásozó Himfy nevű vitorlását áthozatta a Balatonra, hogy az urak felüdülésre leljenek. A Kisfaludy gőzöst 1847-ben vízre bocsátották, a vitorlázás azonban eltűnt a tó vízéről.

A vitorlázás meghonosítására csak a 1860-as években történt újabb, nagyszabású kísérlet. Erzsébet királyné látogatását várták a Balatonra, a főurak a ködös Albionból hozattak jachtokat, és a XIX. századi társasági élet szabályainak megfelelően gróf Batthyány Ödön vezérletével még klub is alakult. Sissi látogatása azonban elmaradt, a lelkesedés pedig újfent alábbhagyott. A sorsukra hagyott hajók elpusztultak, s a klub is megszűnt.

Csupán egy hajó maradt meg teljes pompájában, Széchenyi Béla Hercegnő nevű yachtja, amelyet a gróf még Sutherland egyik hercegnőjétől kapott ajándékba. A Hercegnő később Némethy Ernő győri királyi ügyész birtokába került, aki barátaival ismét megkísérelte a gyönyörű sport honi megteremtését. Törekvéseit Gossling angol főkonzul is támogatta, az ő közbenjárása is kellett ahhoz, hogy Richard Young angol hajóépítőt a Balaton partjára csábítsák.

Young rövid idő alatt öt hajót épített, de nem ő volt az egyetlen külföldi mester, aki a tó partján megtelepedett. További szakemberek érkeztek Angliából, és holland építők is megjelentek. A vitorlázási kedv hamarosan újra szárnyat bontott: 1882-ben megalakult a Balaton-Füredi Egylet, amelyben füredi villatulajdonosként Jókai Mór is szerepet vállalt, s még ugyanabban az évben, augusztus 22-én megrendezték az első nagybajnokságot.

A vitorlássport rendkívül népszerű lett, ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a magyar virtusnak tetszően a hajók számának növekedésével versenyeket is lehetett szervezni. A Balaton-Füredi Egylet helyét 1884-ben a Stefánia Yacht Egylet vette át, amelynek hajóparkja hamarosan a legszebbek közé tartozott az édesvizű hajóparkok között.

A XX. század első éveiben ismét lanyhult a balatoni vitorlázási kedv, sokan az Adriára vitték hajóikat, és egy új szenvedély is megjelent, négy keréken. A két világháború közötti időszakban azonban újból megindult az élet a tónál, 1934. július 27-én hajnali 4 óra 30-kor 21 hajó sorakozott fel, hogy részt vegyen az első balatoni Kékszalag versenyen, amely azóta is Európa leghosszabb tókerülő versenye.

A II. világháborút követő évtizedekben a vitorlássport sorsa is hányatottá vált, ám az utóbbi években újra hajóktól népes a magyar tenger. A tavon napjainkban leginkább a 3-5 méter hosszú, kabin nélküli sportvitorlások örvendenek népszerűségnek, a balatoni köznyelv ezeket hívja kishajóknak. A vitorlásoknak természetesen saját tolvajnyelv is dukál, amelynek nagy része angol, német vagy éppen holland eredetű. Az idegen nyelvű szakzsargon azért is honosodhatott meg a magyar vitorlásnyelvben, mert ezek a szavak rövidebbek és gyorsabban kimondhatók. Persze magyar nyelvi bonbonok is megragadtak a vitorlás szlengben, a boci például mentőcsónakot, hajó után köthető pici evezős csónakot jelent vitorlásnyelven. (stop.hu/mti)