Anno Decebal (...), amikor még idegenforgalomnak hívták a turizmust, - jómagam is lehúztam öt évet az ország egyik első ilyesforma szakközépiskolájában - azt gondoltuk a vallási turizmusról, hogy ennek aztán kis hazánkban (már?) nincs sok jövője. Valami azért mégis lehet bennünk, különben miért van az, hogy mindenki (!) útba ejt minimum egy templomot ilyen vagy olyan turistáskodása során?

Persze lehet jönni a művészettörténettel, vagy egyszerűen csak a csábító hűssel a kánikulára szervezett osztálykiránduláson, én mégis azt hiszem, hogy valami tudatalatti jóérzés (sóvárgás, nyugalom, meghittség? stb. – ki-ki válassza ki, tegye hozzá a magáét) fogja el a magyarok többségét, ha belép egy templomba. Mindez természetesen relatív független a látogató vallásosságától! Na kérem, ebből már el lehet indulni.

A másik kiindulópontom – bármily meglepő – a baleseti statisztikák. Ez évben a Rábaközben, tavaly a Balaton déli partján történt olyan buszbaleset, melyek során – sajnálatos módon – tucatnyi lengyel zarándok vesztette életét. Németország idén legnagyobb karamboljában szintén kegyhelyre igyekvő lengyelek haltak meg többségében. No korántsem az isteni gondviselés hiányát bizonygatom, de a nagyszámok törvénye alapján, úgy látszik, igencsak sokan vannak Európa útjain olyanok, akik vallási szempontok alapján választanak úticélt.

A globalizáció azonban kissé megváltoztatta a vallási turizmust is. Ma már kevéssé jellemző, hogy a faluról a városba szakadt családtagok a helyi búcsú idején jönnek újra össze a nagyszülők házában jófajta házi sütit majszolva, és közösen mosolyognak a céllövöldéből hajlított csövű puskával megszerzett gagyikkal játszó kicsiken. Csajtára még eljárnak a cigányok és Máriapócsra is a görög-katolikusok, de a helyi szentek ünnepének - kicsiben - leáldozott.

Rohanó napjaink kitágult világa a vallásban is a mozgást és a teret keresi. A Camino igazi élménye a többségnek nem maga Santiago de Compostela, és a csíksomlyói passióban is inkább az utat és a megszokottól idegen, de még befogadható környezetet élvezik a turisták. Valami hasonlóba kellene a mi kis Veszprémünket is bepasszintani.

Az alap megvan. Helytörténetünk egyházi vonala mellett alig akad más. Vallási jellegű látnivalókban igencsak bővelkedünk, talán még a zarándokok számára megfelelő szállással is rendelkezünk elegendő számban, bár az olcsóbb kategóriában talán kissé gyengén állunk. Amire igazán oda kellene figyelni az „pusztán” a tálalás, a reklám, a dizájn, egyszóval a marketing, mindez egy kis geográfiával és jó adagnyi összefogással kombinálva. Szakemberekre, hozzáértőkre van szükség, akik képesek városunkba hozni a turistákat, velük jönni fognak az ötletek, vállalkozások, csecsebecsék, kiadványok, rendezvények, kávéházi teraszok, és leginkább olyan hangulatok, amelyek még több embert vonzanak.

Már csak a megfelelő ember kell. Hogy megtaláljuk a megfelelőt, imádkozzunk Istenhez. Például Medjugorjében…